Virágok közt a lakótelepen…
Ottmaradtunk, mert Zala és Somogy találkozásának lehettünk részesei. Ugyanis a lépcsőház hosszabbik, nyugati oldalát a 2021. március 15-én Zalaszentbalázsról Kanizsára költöző 80 éves Bánfi Istvánné, Margitka gondozza. A keleti oldalát pedig a 3 éve Somogyjádról ideköltöző 70 éves Szabó Imre nyugdíjas mérnök-tanár ápolja.
Ha létezne a városban mondjuk a lakótelepek szép házai között valamiféle verseny, az 1/A biztosan előkelő helyet szerezne.
Margitka a megérkezéskor mindjárt el is vállalta, hogy virágosítja a ház előtti földsávot. Virágmagokat hozott magával, meg vásárolt is, és ahogyan Liszkai Margit, a lakóközösség számláló bizottságának tagja említette, kaptak a VIA Kanizsa Zrt. főkertészétől, Konrád-Németh Cecíliától olyan apró virágokat, amelyek a parkosítás során megmaradtak. A főkertésztől megtudtuk, a kiskanizsai termesztő, Toplak Sándorné Jucika minden évben a cégüknek ajándékozza a megmaradt egynyári növényeit.
A nyugati oldalon a kulcsvirágtól az árvácskáig, minden évszakban pompáznak virágok, de a szél, és a madarak is megajándékozták borsikafű, kapor és paradicsommaggal a szorgos lakókat.
Elindultunk Szabó Imrével keletre, a ház árnyékos oldalára, ahol más jellegű virágok hívják fel magukra a járókelők figyelmét. Ezt az oldalt csak délig éri napfény, de a muskátlik, sőt a tuják ruhája árnyékban is élénk színben virít. A balkonládák virágait a párja, Hézingerné Kati ápolja.
Kétféle stílus látható itt – magyarázza átszellemülten. Imre szavait hallgatva, úgy érezzük magunkat, mintha tárlatvezetésen lennénk a természet galériájában. A tárlatlátogatást nem véletlenül említettük, hiszen egy 1. osztályos kisfiú aszfaltrajzzal is kifejezte a véleményét a látottakról.
Margit a fő tanácsadóm és a lelkem – dicsérte szomszédasszonyát a férfi. – Margit mondja a magáét, én meg úgy csinálom, ahogyan akarom – jelentette ki. Hallva az úr őszinte megnyilvánulását, a hölgy elkacagta magát, nem sértődött meg.
Kaposvár, a zöldövezetének mennyiségét tekintve nyomában sincs Kanizsának – folytatta komolyra fordítva a szót Imre, csak a meglátása szerint jobban kellene óvnunk, vigyáznunk rá. A fák tövén messziről látszik, hogy meglátogatták a kutyák, és bizony nem növekedést serkentő tápszert, vagy öntözővizet hagytak maguk után. A gazdája eközben nem szól rá az állatra, pedig meg lehetne nevelni őket.
Az önként vállalt parkosítás kezdetén csupán 3 virágláda muskátli állt a rendelkezésére. Ezekből szaporította nagy szakértelemmel a ház tövében húzódó „virágoskertet”, ami nemcsak látványnak szép, egyéb haszna is van – tette hozzá. – Akár migrációs kertítésnek is nevezhetjük, hisz a sűrűn ültetett különböző magasságú növények közé nem bújik be a kutya, és kevésbé röpül be a humán szemét, a csokis papír, a cigarettacsík. A bevásárlásból hazafelé tartók leteszik a szatyraikat, egy kicsit megpihennek és kíváncsian kérdezik, hol vásároltuk ezeket a szép virágokat. Az ősz színei már kezdik átvenni itt is a szerepet. Imre az apró virágokat szereti, mert ezek felidézik az ifjúságát, a sok-sok incselkedést az érzelmekkel.
A két lépcsőház közötti zöld területet is kitakarították. Jövőre ide is több virágot ültetnek majd – jegyezte meg Liszkai Margit, bekapcsolódva a beszélgetésünkbe, s közben kitépett egy-két szál fűszálat a virágok közül. Ha szükséges, felszedik a ház körül a mások által elszórt szemetet, és köszönnek az arra járóknak…
BAKONYI Erzsébet