Ha nincs felhúzva a redőny, rögtön telefonálnak…

15 évvel ezelőtt alakult meg a Szépkorúak társasága Kiskanizsán. Eleinte többen tiltakoztak az elnevezés miatt, mondván, hogy ők nem idősek. Ebben volt is némi igazság – mondja Horváthné Vadász Mária, a társaság vezetője. – Akkoriban sokan látogatták a helyi Móricz Zsigmond Művelődési Házat. Voltak közöttünk nagyon öregek és fiatalabb öregek, érdeklődési körüket meghatározó más-más anyagi lehetőségekkel.     

Az öregek eljöttek hozzám, és megkértek, hogy „vállaljam” el őket. A felkérésüket elfogadtam, így alakult meg 45-50 fővel a Szépkorúak társasága. Jól megvoltunk egymással, a legidősebb alapító klubtagunk 93 éves. Azóta a tagságunk száma a felére csökkent, sajnos, lassan elfogyunk – jegyezte meg elgondolkodva Marika.

Minden évben szerveztünk kirándulást. Úticéljaink között emlékezetes Badacsony, Pannonhalma, Sümeg, Kőszeg, Lendva. Mulatós kedvű a társaságunk. Farkas Miklós zenészünk hozza magával a harmonikáját, s a jóvoltából és persze engedéllyel nótaszó mellett ebédelünk a vendéglőkben. A koronavírus-járvány alatt azonban jelentősen visszaesett a létszámunk. Ennek ellenére, legyen szó hévízi fürdőzésről, vagy lendvai kirándulásról, a húsz személyes bérelt buszban sosem marad üres szék.

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az idősügyi tanács referensének távozása hátrányosan érintette a város idősklubjainak életét. Az önkormányzatnál megnyugtattak bennünket, hogy minden ugyanúgy folytatódik tovább, de sajnos semmi sem folytatódott. Az Idősekért Nagykanizsán Ünnepi Hét közösségi programjain mindig ott vagyunk. Bekapcsolódunk az Együtt Kiskanizsáért Egyesület rendezvényeibe, jó hangú társaink pedig énekelnek az Árvácska dalkörben is.

Mivel az energiaválság miatt március végéig bezárt a kiskanizsai művelődési ház, így gyakrabban látogatjuk a Hevesi Sándor Művelődési Ház rendezvényeit. A szervezők mindig felhívják a figyelmünket a pályázati támogatással megvalósult díjmentes előadásokra, amelyekre csak regisztrálni kell.

Bele kell törődnünk, hogy az árak emelkedése miatt most már egyre rövidebb autóbuszos utakat vállalhatunk. Sokakat megviselt a koronavírus-járvány is, van olyan társunk, aki a mai napig óvatos, és nem jár közösségbe. Úgy döntöttünk, hogy a mindig nagy sikernek örvendő húshagyó keddi jelmezbálunkat idén még szüneteltetjük.

Horváthné Vadász Mária nemcsak kirándulásokat szervez a Rajna településrészen élő idősek számára, hanem meglátogatja a beteg társait is, ami mindenkinek jól esik, hiszen sokan élnek egyedül. Marika a segítőkészségével sincs egyedül, a tagok kérés nélkül is figyelnek egymásra. – Ha reggel 8 óráig nem húzom fel a redőnyt, a szomszéd már hív telefonon, hogy nincs-e valami bajom – nyugtázza.

A szépkorúak Katalin naptól a nőnapig élnek társasági életet. Tavasztól őszig pedig várja őket a palántázás, a különféle kerti munka. Hogy követi-e Vadász Marika példáját a mai generációból valaki, azt még nem tudni. A fiatalokat egyelőre fogva tartja otthonukban az internet világa. A klubvezető a közelmúltban egy szép tűzzománc képet kapott a lányától ajándékba. A képen olvasható felirat akár az ő hitvallása is lehetne: A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük egymás örömét. Mert a Kék madár, maga a boldogság, és kalickája maga az emberi szív.

BAKONYI Erzsébet