Érdekes emberek, érdekes történetek 42. – Abszolút érték – figyelemfelkeltő tárlat élénk visszhanggal

A zene és a képzőművészet találkozásának lehettek részesei a Kanizsai Képző- és Iparművészek Egyesülete Abszolút érték című kiállítására érkezők a HSMK-ban. A megnyitó ünnepséget Simo Márta (zongora) és Simo Zsófia (cselló) produkciója színesítette. A 23 alkotó – Ambrus Márta, Balogh József, Becskei Andor, Bekő Veronika, Domina Zsóka, Földvári Zsuzsa, Gál Barbara, György Albert, Járási Ildikó, Kotnyek István, Kovács Eszter, Kovács Lilian, Ludvig Dániel, Ludvig Klára, Ludvig Zoltán, Melega István Tihamér, Péntek Brigitta, Rákhely Zsófia, Stamler Emma, Stamler Lajos, Szabó Gabriella, Szarjas Gertrúd és Vercz Szilvia – munkája február 8-ig tekinthető meg az intézmény Ősze András galériájában.

A sok szín harmóniát alkotott a közös kiállításon

Már a figyelemfelkeltő címével is élénk visszhangot, kíváncsiságot váltott ki a tárlatlátogatókból a kiállítás. Mintegy menedzselve, ezzel is az alkotók értékteremtő munkájára kívánták felhívni a figyelmet? – kérdeztük elöljáróban Stamler Lajostól, az egyesület elnökétől.

- A címválasztással, mely Szarjas Gertrúd kolléganőm ötlete volt, tökéletesen egyetértek. A kiállításnak ő volt a kurátora, a munkában én csak a rendezéssel és a kiállítás megnyitásával vettem részt – válaszolta a nyugalmazott gimnáziumi tanár. – A cím, olyan értékteremtő munkára való felhívást takar, ami szerencsére talált is. Én annak örülök, ha az egyesület tagjai kapnak szót és nem én beszélek, mert egyrészt megérdemlik a publicitást, másrészt közelebb kerülnek ahhoz, hogy széles körben megismerjék őket. Tulajdonképpen ez a kiállítás is ezt segíti elő.

- Meghatározható, hogy tevékenysége alapján hol foglal helyet a kanizsai alkotócsoport a régióban?

- Az egyesület területileg nehezen körülhatárolható, mert vannak olyan tagjaink, akik nem kanizsaiak, de együtt dolgoznak velünk. Ha valaki szeretne közénk tartozni, és értékes alkotó, akkor felvesszük, de a megfogalmazott célja szerint az egyesület a Dél-Nyugat magyarországi régió képző- és iparművészeinek közössége. Létszámunkat tekintve a nagyobbak közé sorolhatjuk magunkat, amit a kiállításon új tagként bemutatkozó két Magyarszerdahelyen élő művész, Becskei Andor és felesége Gál Barbara, Kovács Eszter, valamint az Újudvarra költözött György Albert kiváló szobrászművész tovább gyarapít, kvalitását tekintve is – vallja a társaságot közel 10 éve irányító elnök. Az egyesületek között nagyon sok az átfedés, magam a nálunk nagyobb Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületnek is a tagja vagyok. Mi egy Zala-megyén belüli egyesület vagyunk, közös programok szervezésével időnként együttműködünk a zalaegerszegi Vitrin Képzőművészeti Egyesülettel, ami egyfajta irányt is mutat, a jövőre nézve. A megye képzőművészeti életében ezzel az együttműködéssel tudunk szerepet vállalni.

- A korábbi évekkel ellentétben, idén nem kellett számolni a tagoknak műfaji megkötöttséggel. Ez bizonyos fokig könnyebbséget jelentetett a számukra ?

- Az általam szervezett kiállításoknak mindig volt egy koncepciója, amit igyekeztünk ugyan elég tágan meghatározni, de azért adott egyfajta fonalat az alkotómunkához. A mostani kiállítás rendezés szempontjából egyfajta kihívást is jelentett, hiszen így nehezebb volt egy egységes látványt teremteni, de a visszajelzések alapján sikerült. Azon kívül, hogy az abszolút érték jegyében mindenkinek adott egyfajta egyéni megszólalási lehetőséget, az „érték” volt csak szempont. Ugyanakkor az együttműködésünk, együtt munkálkodásunk óhatatlanul megjelenik az egyesület tagjainak a gondolkodásában, ami összekapcsolja ezeket a műveket. A sok szín, egyfajta harmóniává állt össze a tárlaton.

- Milyen szempont alapján állította ki a Kertem című 10 elemből álló képét?

- Már régóta ezt a módszert választom. Hogyha egy témát kidolgozok, megfestek, akkor több darabból álló sorozatban gondolkodom. Ez technikailag is fontos, hiszen ily módon egyrészt könnyebben szállítható, másrészt pedig a gondolat később egy újabb képen folytatható. Ez megfelel a gondolkodásmódomnak. A „kert” téma hosszabb ideje foglalkoztat. Tudniillik a kert, a park, az ember által rendezett, szabályozott természet kifejezi azt, amik mi vagyunk, emberek. Az ember kultúrateremtő lény, a természetet megváltoztatja, saját képére formálja, kertet alakít ki belőle. Ami a képeimen megfogalmazott kertem, az én belső tájam lesz. Mint téma, a kert még nem fejeződött be nálam, egy nagyobb sorozatot szeretnék belőle kihozni. Jó pár éve Liliomkert címmel festettem egy madaras sorozatot. Ott a madár, mint lélek jelkép, az emberi szabad lelket jelképezi, és a sorozatban az ember és a madár viszonyát vizsgáltam. A képek a kórház pszichiátriai osztályának folyosóján láthatóak. Ezt a Kert sorozatot is hasonló módon szeretném folytatni.

- Egy fotósorozatot is láttunk a kiállításon, melynek pillanatait a leánya, Stamler Emma rögzítette a fényképezőgépével.

- A fotónak már van hagyománya az egyesületben, nem a lányom az első, hiszen Melega István fotógrafikái évek óta gazdagítják az egyesület kiállításait. Hol vagyok? címmel olyan fajta útkeresést ábrázol Emma a fotókkal, ami életkorából, alkotói időszakából következik.

Csak ajánlani tudom mindenkinek az Abszolút érték kiállítást! Remélem, a volt kollégáim is mind nagyobb számban elhozzák a tanítványaikat, és megnézik ezeket a munkákat, mert érdemes, érdekes és tanulságos valamennyi – foglalta össze a kiállításról alkotott gondolatait Stamler Lajos.

Nincs messze Magyarszerdahelytől a világ

Becskei Andor szobrászművész és a felesége, Gál Barbara tervezőgrafikus a Covid-járvány berobbanása idején költöztek Magyarszerdahelyre, Barbara szülőfalujába. Hogy a képzőművész házaspár számára a kis lélekszámú zalai településről mennyire elérhető a világ? Az online-világban könnyen elérhető minden, az azonban igaz, hogy kevesebb kiállításra tudnak eljutni innen, mintha a fővárosban élnének.

A kiállításon Becskei Andor: Zajgó (acél) 2022, S III. (bronz, acél) 2022, és Csendélet (acél) 2021; Gál Barbara: Hegyeim (cianotípia) 2018 című alkotásai láthatók.

- Három éve járunk az egyesület összejöveteleire, igazából azonban most mutatkoztunk be a kanizsai közönség előtt – jegyezte meg elöljáróban a szobrász. – Mint mindig, friss munkákat igyekeztem választani erre a kiállításra is. A feleségem, mint képzőművész mostanában kevésbé aktív, 2018-as munkájával vesz részt a tárlaton. A 6. osztályos Álmos mellett sokat babázik, a lassan 2 éves kislányunk sok időt igényel tőle. Jelenleg home office-ban dolgozik, egy budai galériával együttműködve Szabó György szolnoki szobrászművésznek tervezett művészeti albumot. Megkönnyítette a leköltözésünket az is, hogy neki nem kötött a munkahelye. Én most kezdem kialakítani a környezetemet az alkotómunkához. A tavaly nyáron Hajdúszoboszló felújított sétányán elhelyezett Fürdőzők című köztéri szobromat már itthon tudtam mintázni.

A Zentáról származó, sokáig Budapesten élő alkotó megszokta Zalát, a néhány száz fős falut. Mint mondta, 10 éve együtt vannak Barbarával, akivel az egyetemi felvételijük előtt ismerkedtek meg, és hétvégente gyakran leutaztak Magyarszerdahelyre. Így már korábban elhatározták, hogy előbb-utóbb ideköltöznek, és itt fognak élni, ami egyszerűbb egy képzőművésznek abból a szempontból is, hogy nem kell műtermet bérelni. Szép ez a környék – vallja, és a lakóházunk melletti műhelyben zavartalanul tudunk dolgozni.

Becskei Andor számos kiállítást, díjat tudhat magáénak. Egyebek mellett tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, és egy év megszakítással a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kari Doktori Iskoláját végzi. Alig két éve szerepelt a Forbes Magazin 30 sikeres magyar 30 alatt listáján. Számítanak ezek a dolgok – mondja, a szereplésnek volt hasznos hozadéka, hiszen a magazin megjelenése után számosan megkeresték, felkérték kiállításokra és előadások tartására is.

– Amikor nem kell úgymond pénzt keresnie, és van egy kis szabadideje min gondolkodik?

–  Állandóan töröm a fejemet, gyakran megrajzolom, hogy vizuálisan is lássam, amit kitalálok, de van olyan alkalom is, hogy a hegesztési hő deformáló hatása által nyeri el végső formáját a szobor. Ahogy egymáshoz hegesztem az acél pálcákat, a hő és a hőtágulás hatására deformálódik, torzul az acél, és formailag meghatározza a végeredményt. Jelenleg restaurátori szobrászmunkát végzek, a kőszegi Jézus Szíve Templom külső oromdíszeit mintázom itthon. A feleségemmel együtt az a kitűzött célunk, hogy képzőművészként tudjunk megélni. Ez lenne a fő hivatásunk. Folyamatosan pályázunk és jó lenne, ha a zalai térségben is lenne lehetőség köztéri szobor elkészítésére. Jó lenne, ha az ember a lakóhelyéhez hozzá tudna adni valamit…

Az évszakonként változó erdő adta az ihletet

Ambrus Márta matematika-rajz szakos pedagógus a finoman szűrt zalai tájait hozta el a kiállításra. Gyermekkorától kezdve mindig rajzolt, festett – vallja magáról. S felnőttként is, amennyire engedte az ideje a tanítás mellett, folytatta ezt a fajta szenvedélyét. Folyamatosan képezte magát a vasi, zalai alkotótáborokban.

– Fontosnak tartom az egyesületet, mert összetartja a közösséget és mindenki lehetőséget kap a bemutatkozásra – jegyzi meg Márti, aki számtalan önálló kiállítást tudhat maga mögött. Az alkotás és a tanítás elválaszthatatlan egységet alkotott nála. Kiemelt figyelemmel segítette a tanítványait a tehetségük kibontakoztatásában, akik közül jó pár tanítványa lett képzőművész, festő, szobrász, építész vagy iparművész.

– Technikai eszközök híján a kerámiával gyakorlatilag a kerámia szakkör vezetőjeként kezdtem el foglalkozni, aztán nem tudtam letenni a kezemből az agyagot. Így kezdtem el arcképekkel foglalkozni. A portréimban a kerámia és a textil harmóniáját igyekeztem megteremteni a szövés által. A mostani kiállításon a vegyestechnikával készült, keretbe szőtt tájképeim láthatók. Elkészítésükhöz az ihletet az évszakonként változó erdő képe adta, melyeken a látványt, a színeket átfogalmaztam, átírtam a szövés és a kerámia technikára.

BAKONYI Erzsébet