„Viszlát” 2022!

Az év vége, a számvetés ideje. Mérleget készítünk magunkban, nyugtázzuk az eredményeket, a pozitívumokat, gyorsan átugrunk a kudarcokon, aztán máris tervezzük a jövőt. Összeállításunkban érdekes embereket kérdeztünk az elmúlt évről.

Döntési helyzetben voltunk egész évben

Horváth Jácint önkormányzati képviselő, az Éljen VárosuNK! képviselőcsoport vezető-helyettese, az EU Régiók Bizottsága Szociális, Oktatási, Kulturális és Innovációs Szakbizottságának frakciókoordinátora:

Igazán ez volt az első olyan év, amikor a frakciónk végre döntési helyzetben volt egész évben. Ez meg is látszott, hiszen el tudtunk indítani olyan jövőbe mutató feladatokat, amiket eddig nem sikerült. Akár a közvilágítás korszerűsítését, a Teleki-Platán sor szennyvíz elvezetését is említhetném, de olyan beépítetlen, parlagon lévő belvárosi telkek ügyében is előre léptünk, mint a 19-es udvar, ahol parkolót alakítottunk ki. Új formát fogunk adni jövőre a Teleki- Kórház utcai saroknak, illetve a volt Piac tér is jó úton halad afelé, hogy ne egy szégyenfoltja legyen a városnak. Nagyon nehéz volt, hiszen a költségvetés kapcsán a várost folyamatosan érő kormányzati megszorítások jelentős mértékben megnehezítik a működésünket, és nagyon kevés saját fejlesztési ötlet megvalósítását teszik lehetővé. A másik dolog, ami szomorúságra ad okot, azt látjuk, hogy tovább központosítják az önkormányzatok feladatait, ezáltal a mozgástere jövőre még tovább fog szűkülni; értem ez alatt az egészségügyi ellátásról szóló törvénycsomagot, amely a védőnőket, az egészségügyi alapellátást, az orvosi ügyeletet is elveszi a településektől, és központosítja. Tulajdonképpen egyre kevesebb feladatot hagynak meg az önkormányzatoknál. Jelöltként, jobb eredményre számítottam tavasszal az egyéni országgyűlési választásokon. Szerettünk volna egy új Európai Magyarországot építeni, amely nem támogatja a korrupciót, hanem leszámol azzal. Olyant, amelyik nem hátráltatja, hanem segíti az önkormányzatokat, amelyik közelíti az országot az EU-hoz, és nem távolítja. Sajnos ez nem sikerült, de rengeteg biztatást kapunk azóta is a ránk szavazóktól, hiszen nem voltak kevesen. Idén is folytattam az EU Régiók Bizottságában a munkát. Elsősorban a saját frakciómban, a Szociális, Oktatási, Kulturális és Innovációs Szakbizottságban, ahol az EU-s szinten született véleményeket mi koordináljuk, és a véleményeket továbbítjuk az Európai Parlament és a Bizottság felé. Ezek fontosak, hatással vannak a mindennapi életünkre, és szeretnénk, ha az ott született jogszabályok által is sokkal jobb élete lenne a Magyarországon élőknek is. Az egyik legfontosabb, általunk is jóváhagyott előterjesztés az európai minimálbérről szólt, ami jelentős előrelépésnek számít az EU történetében.

Ez a pénzromlás, a „dübörgő gazdaság” nem tudom, mit hoz a jövőben

Nem igazán volt jó éve a pedagógusoknak, csak az a baj, hogy senki másnak sem – fogalmazott Czimmermann József pedagógus. – Tavasszal sokan a csodára vártak, és várnak még most is. Azonban ez a pénzromlás és az úgymond "dübörgő gazdaság" nem tudom mit hoz a jövőben.Nekem szerencsém van, mert egy olyan családot tudhatok magam mögött, akik mellettem állnak, mint ahogyan a sportban is, hiszen már vén fejjel kezdtem el pár éve a kerekes székes vívást. Tudom, nem én leszek a legújabb világbajnok, ez már biztos, de az embernek szüksége van a mozgásra. A feleségem nyugdíjas pedagógus, azonban még dolgozgatunk, foglalkozunk gyerekekkel, így talán gondtalanabbul élhetjük meg az életünket, mint sokan mások. Ezért azonban plusz munkát kell végezni. Mindkettőnk számára a kajakozás az a mozgásforma, amit űzünk. Baráti társasággal a nyáron sikerült párszáz kilométert leeveznünk a Tiszán, a Dunán, a Bodrogon, a gyékényesi tavon és a Csónakázó tó-n is. Ez is egyfajta kitöltése az időnek, hogy ne csak a tévé előtt üljünk folyton. A 22 éves unokám egyetemista, a kisebbik jövő szeptemberben kezdi el az általános iskolát. Az ő léte is arra inspirált, hogy belépjek a Pedagógusok az iskolákért csoportba, és szervezzük ezeket a megmozdulásokat, mert ha nem lesz változás, tényleg nem lesz jövője nemcsak a gyerekeknek, hanem az országnak sem.

A remény, a bizalom, a szeretet nagyon fontos kulcsszavak az életünkben

Dr. Némethné Dr. Ignácz Andrea, a Király Gyógyszertár vezetője, és a Király Női Klub létrehozója:

Azt gondolom, hogy a remény hal meg utoljára, különben nem haladnánk előre, ha az ember nem remélné azt, hogy mindig jobb lesz. Szinte mindenki úgy indult neki a 2022-es évnek, hogy a Covid-járványból kiszabadulva csak jobb lehet. Akkor még senki sem sejtette, hogy mi vár ránk, sem a háborút, sem az inflációt. Reményekkel telve indultunk, és úgy is kell zárnunk, hogy a fennálló problémák jó irányba mozdulnak el. Az elmúlt 2 év tulajdonképpen a tanulás éve volt. Ezen időszak eseményei, valljuk be, nagyon váratlanul érték az emberiséget, és ebből a váratlanságból sok olyan új feladat hárult az egészségügyre, amire nem volt felkészülve. Bízom benne, hogy mindenki tanult belőle: a politika, az egészségügy és az emberek is. Ugyanakkor problémának láttam, hogy a Covid alatt az emberi kapcsolatok nagyon beszűkültek, elmagányosodtak az emberek. Mi, egészségügyi dolgozók is érzékeljük, hogy kevesen tudtak segítséghez jutni, és ez nyomot hagyott a lelkeken. Ezért a Király Női Klub rendezvényeit tavasztól újra szeretnénk folytatni, hisz várják a városlakók. Csütörtökön délelőtt pedig forró teával és egy kis ajándékkal kívánunk kedveskedni a patika előtt elhaladóknak.A remény, a bizalom, a szeretet nagyon fontos kulcsszavak az életünkben – nyugtázta a gyógyszerész

Életem legnagyobb kalandjaként fogok rá tekinteni

Múlt héten volt a Kanizsa TV vendége Lubics Szilvia. A kanizsai ultramaratonista nemrégiben megnyerte a Racing the Planet sorozat Antarktiszon rendezett megmérettetését, míg előtte néhány héttel a 383 kilométeres Moab240-en harmadik lett Utahban. Mint azt Szertár című sportmagazinunkban elmondta, tudatos volt, hogy az év első részét a tempószerzésnek szentelte, majd az utolsó hónapokban jöttek a főversenyek. Kiemelte, nem gondolta, hogy lehet még olyan eredményes éve a futásban, mint amilyen 2022 volt. – A Moab az abszolút a legsikeresebb futásom volt, minden szempontból. Az, hogy ott dobogós lettem, az hihetetlen. Ez egy olyan verseny, aminél azt gondoltam, hogy sehol nem leszek, csak teljesíteni szerettem volna. S olyan jó állapotban fejeztem be, hogy hazajöttem, és egy hétre rá már maratont futottam. Utána jött az Antarktisz, amit ennyi idő elteltével úgy látok, hogy szinte hihetetlen, hogy ott lehettem, s kezdenek megszépülni az emlékek. Eltelik még egy kis idő, és életem legnagyobb kalandjaként fogok rá tekinteni.

Az energiaválság okozta gondok ellenére nőtt az érdeklődés a kultúra iránt

Horváthné Gelencsér Edit, a Hevesi Sándor Művelődési Központ intézményegységének volt vezetője:

A Kanizsai Kulturális Központ munkáját az év elején a Covid-járvány okozta negatív hatások is befolyásolták. Nagyon nehezen sikerült a kiscsoportjaink tagságát visszacsábítani a szakkörökbe, klubokba. Az előző évekhez képest a rendezvényeink látogatottsága ugyan némileg csökkent, de a márciusi Tavaszi Művészeti Fesztivál programjaira már jelentős érdeklődés mutatkozott. Ezek közül kiemelném a telt ház előtt zajlott ExperiDance Társulat „Gyöngyhajú lány balladája” – című előadását, és a „Kanizsai Pünkösdölő” programsorozatban a Fitos Dezső Társulat produkcióját. A közművelődési intézmények életében ősszel az energiaválság okozott gondot. Mivel emiatt októbertől 2 intézményegységet is be kellett zárni, a HSMK került a rendezvények fókuszába. Az előző évihez viszonyítva a színházbérletekre is megnőtt az érdeklődés. A Déryné programnak köszönhetően pedig több, nagyon kedvezményes helyárú előadást tekinthetett meg a kanizsai közönség. Pl. a Turay Ida Színház előadásában, Barta Lajos: Szerelem című színművét, valamint a Magyar Nemzeti Táncegyüttes „Kárpátok visszhangja” című estjét. Magánéletemben a nagy változás, hogy december 1-jétől nyugdíjas lettem, de továbbra is vállaltam a Napraforgó Szenior Klub vezetését, valamint a Szenior torna foglalkozások levezetését a HSMK-ban – hangsúlyozta Horváthné Gelencsér Edit.

BAKONYI Erzsébet, MIKÓ-BARÁTH György