Tisztelet a Hősöknek!

Május utolsó vasárnapja a magyar hősök emlékünnepe. Ezen a napon azokra a magyar katonákra emlékezünk, akik az elmúlt több, mint 1000 év során vérüket ontották, életüket kockáztatták Magyarország védelmében. Nagykanizsa számos olyan, komoly haditettet végrehajtó hőssel büszkélkedhet, akiknek érdemes megőrizni a nevét az utókor számára.

A mai napig csak becsléseink lehetnek azoknak a katonáknak a számát illetően, akik életüket áldozták hazánk védelmében valamelyik háború során. Az ő emlékük ápolására hozták létre 1917-ben a magyar hősök emléknapját. A kommunista diktatúra idején a napot nem ünnepelték meg, a rendszerváltás óta azonban egyre inkább visszatér a köztudatba, hogy május végén meg kell emlékezni azokról, akik a hazáért az életüket tették kockára. 

A nagykanizsai Huszár András évek óta foglalkozik a háborús hősök emlékének őrzésével. Rendszeresen kijár a Tripammer utcai köztemető hősi parcellájához, hogy a nagykanizsai háborús elhunytak sírjait ápolja. Ezzel szeretne példát mutatni másoknak is, mivel úgy véli, hogy a jövőhöz elengedhetetlen a múlt ismerete és tisztelete. Az amatőr történelem-kutatótól megtudtuk, hogy városunk történetében is akadtak kimagasló hősök.

– Szabady Béla Kárpátalja visszavételekor halt hősi halált, ezért a hősies cselekedetéért, példamutatásáért pár hónappal a halála után a Magyar Arany Vitézségi Érmet ítélték oda neki, negyedikként, posztumusz kapta meg ezt a kitüntetést. Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor vezérezredes a nagykanizsai 20. gyalogezrednek volt a parancsnoka 1905 és 1907 között, a későbbiekben honvédelmi miniszter lett. Vitéz Oszlányi Kornél személyes példaképem, nagykanizsai alakulatot, a kilencedik könnyűhadosztályt vezette 1942 és 1943 között. A szovjet haderő doni áttörése után ők látták el az utóvéd utóvédjének a feladatát és hatalmas áldozatok árán sikerült lassítani a szovjetek előre nyomulását, így rengeteg magyar és német katona életét mentették meg ezáltal. Vele kapcsolatban is fontosnak tartom kiemelni, hogy Nagykanizsa város díszpolgára, aki egyedüliként kapta meg a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét a magyar katonák közül a II. világháború idején – mondta el újságunknak Huszár András. 

A háborúban harcoló katonák leszármazottai szintén igyekeznek megemlékezni családtagjaikról. Benke Dániel a városi bibliotéka könyvtárosának dédapja harcolt a II. világháborúban, és azon kevesek közé tartozott, akik hazatértek a Don-kanyarból.



– Azt tudtam, hogy a dédnagyapám harcolt a II. világháborúban, de igazából semmilyen komolyabb információval nem rendelkeztem. Egyszer egy pakolás során, a könyvekből kiestek képeslapok és levelei, amiket az én nagymamámnak írt haza Nagykanizsára. Ezek elég jó állapotban fennmaradtak és az „Utóvédként a Donnál” harmadik kötetében, ahol kizárólag Zala megyei levelek, források találhatóak, meg is jelentek a levelei – tudtuk meg Benke Dánieltől, aki szerint egyre több olyan kötet kerül a boltok, könyvtárak polcára, amelyek méltó emléket állítanak a háborús hősöknek. 

Nagykanizsán több megemlékezést is tartottak május 29-én a Hősök napja alkalmából, a városi ünnepségen a kiskanizsai Millenniumi Emlékparkban hajtottak fejet az utódok.

Kálovics Tibor



Ennek a cikknek a nyomtatott változata elolvasható a Kanizsa Újság június 3-án megjelent lapszámában.