Feladat az új generáció művészeti nevelése

A 2015-ben alakult Krátky István Zenei és Kulturális Közhasznú Egyesület a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar és a Fentős Ferenc Kamarazenekar működéséhez szükséges anyagi források, eszközök, hangszerek biztosítását, fellépési lehetőségeinek és határon túli kapcsolatainak bővítését tűzte ki célul. Emellett felvállalták a klasszikus zene és más magasabb művészi értéket képviselő zenei műfajok (kórus, jazz, világzene, népzene, megzenésített vers) népszerűsítését a fiatalok körében. Továbbá új koncertlátogató közönség kinevelését a társadalom minden rétegéből és korosztályából.

Az eltelt időszak bebizonyította, hogy vállalásuk bizonyos része sikerrel járt, és az ígéretüknél sokkal többet tettek a város zenei életének a felpezsdítéséért. Viszont a fiatal generáció megnyerésében, ifjúsági előadások szervezésében nem sikerült áttörést hozni a helyi kultúrpolitikában.

Balogh Tünde zenetanár, az egyesület alelnöke elmondta, a már elindult folyamatokat a koronavírus járvány és a szükséges anyagiak hiánya is megtörte. Az önkormányzat Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sport Bizottságának külsős tagjaként van rálátása a civil szervezetek működésére, a város kulturális és sport életére. Az elmúlt hónapban a kezdeményezésére összehívott kerekasztal beszélgetésen a városban működő komolyabb együttesek, civil szervezetek, kultúrában működő szervezetek képviselőivel a 2019-ben született kulturális koncepciót kívánták megvitatni. - A véleményem szerint nem volt teljes körű, és bizonyos pontjai már elavultak. Azért tartottam ezt fontosnak, mert a dokumentum hivatalban készült és az érintettek nem vettek részt kialakításában. Amik a megbeszélés során kérésként és problémaként elhangzottak, súlyosan érintik a költségvetést. Egyrészt az is felmerült, hogy ezeknek a csapatoknak nincs megoldva a próbahelyszínek biztosítása. Az együttesek nagy értékű eszközökkel dolgoznak, saját hangszereiket cipelik rendszeresen magunkkal, és ha kapnak is helyet, azért súlyos összegeket kell fizetni. Vicces módon a civil szervezetek azért kapnak a várostól támogatást, hogy azt aztán jelentős részben visszafizessék a költségvetésbe terembérleti díjként. Valahogy ki kellene ezt küszöbölni, mert ez így nem érdemi támogatás a kultúrában működő civil szervezetek számára.

Szóba került az is, hogy jó lenne, ha a város preferálna bizonyos nagy együtteseket, akik magas színvonalon képviselnek kulturális értéketek, és ki kellene mondani, hogy ez nekünk nagyon fontos, és ezért pénzt áldozunk. Ez pedig politikai döntés kell, hogy legyen! Nem fog érdemi eredményt hozni az elaprózott, 100-200 ezer forintos támogatás semmilyen szinten. Szeretnénk, ha minden évben, a kulturális költségvetésben lenne olyan biztos pont, amire már év elején, februárban, márciusban tudnánk építeni, és nemcsak az év második felében tudnánk koncerteket tartani. Nagyon kicsi az az összeg, amivel gazdálkodhatunk, és ezen mihamarabb változtatni kell, mindamellett, hogy tudom, milyen sokat költ a város egyébként a kultúrára, intézményei – művelődési házak könyvtár, múzeum – fenntartására. 

Balogh Tünde kiemelte, a kultúrában dolgozó civilek életét még az őrült taó-rendszer is sújtja. A Cserfői Jazz Land fesztivál vezetőjeként, 1996-tól 2008-ig szervezte a rendezvényeket, és azt tapasztalta, hogy annak idején sok cég örömmel támogatta például ezt a kulturális eseményt is, mert olyan volt az adózási rendszer, hogy azt a megfelelő módon el tudta számolni. Most nincs olyan cégvezető a városban, aki jó szívvel adna kultúrára pénzt, hiszen gyakorlatilag kötelezően bizonyos kiemelt sportágakra kell ezt a fajta tao-pénzt befizetni. Mi az ilyen jellegű támogatási lehetőségektől is elesünk. Ez is nagy probléma. 

Napjainkban a civil kulturális szervezeteknek is a válságmenedzseléssel kell élni a túléléshez. Ez tükröződik abban is, hogy pld. egy zenésznek a tiszteletdíja nevetséges összeg, nem éri el egy nyári diákmunka óradíját. Mi nagyon szeretünk muzsikálni, énekelni, ami mögött komoly munka, tanulás, gyakorlás van. Nem úgy születnek a produkciók, hogy csak felmegyünk a színpadra és ott van. Jó lenne végre méltó módon honorálni a művészek munkáját. Jó volna, ha a városban egy kicsit összefognánk. Külön dolgozik mindenki a saját művészeti ágában, egyedül próbál valahogy boldogulni. Véleményem szerint szükség lenne ezekre az egyeztető, kapcsolatépítő beszélgetésekre! Továbbá őszintén bízom abban, hogy lesz majd egy olyan költségvetés, hogy elindíthat Nagykanizsa egy igazi kulturális fesztivált, mert a városban gyakorlatilag csak gasztro-fesztiválok vannak. - Komoly munka lesz a pandémia után visszacsábítani az embereket, talán még a sportrendezvényeken sincsenek annyian, mint korábban voltak. Mi elkezdtünk dolgozni, próbálni, bízunk új előadások, koncertek rendezésében. Ez is a feladatunk, hogy a közönséget újra aktivizáljuk. Szeretnénk több zenei stílust is megismertető ifjúsági bérleti előadásokat szervezni a gyerekeknek, de ez mind pénzkérdés. Valamikor ezek jól működtek, de teljesen elhaltak az elmúlt időszakban. Az értelmiséget is szükség lenne aktivizálni, mert mint tapasztalható, nagyon szűk réteg látogatja a kulturális rendezvényeket, ugyanazokat az arcokat lehet viszont látni bizonyos eseményeken. Fel kell építeni egy új generációt, akik később újra kultúralátogatók, művészetpártolók lesznek. Talán ez a legfontosabb feladatunk. Ha Kanizsa a jövőben egy kulturált, európai színvonalú város akar lenni, akkor a kultúrára fordítható összegeknek, támogatásoknak azt a célt kell szolgálnia, hogy a felnövekvő generáció tagjai európai, művelt, gondolkodni képes emberré váljanak. 

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomatatott változata elolvasható a Kanizsa Újság április 8-án megjelent lapszámában.