Ásó-kapa-gereblye 67.rész – Operatőr, aki kertészkedik – ráadásul fiatal

Rovatunk e heti összeállítása különleges, hiszen főszereplője a Kanizsa Médiaház kollégája, operatőre. Nem túl rég óta erősíti csapatunkat, ezért is fordulhatott elő, hogy a véletlennek, és a közös forgatásoknak köszönhetően fény derült a „titkára”: 23 évesen a legkedvesebb elfoglaltsága a kertészkedés.

Rohanunk, nincs időnk, szinte alig ismerjük a saját kollégáinkat. Ám néha – szerencsére – egy-egy hosszabb út alatt beszélgetünk egymással, így derült fény Novák Viktor hobbijára, ami nem más, mint a kertészkedés. Ez laikus és ismeretlen szemszögből is érdekes lehet, hiszen egy operatőrtől, pláne egy húszas éveiben járó fiatalembertől a beskatulyázott elképzelések miatt mást várna az ember… Azt hiheti, otthon ül, a számítógép előtt… a technika rabja. Persze kiderült a sztereotípia ellenkezője: az operatőrt a földművelés, a csend, a madárcsicsergés kapcsolja ki leginkább. – Komolyabban tavaly kezdtem el foglalkozni a kerttel, a veteményessel. Kisfakos területén van egy olyan birtok, ami a családunk tulajdona, az az én birodalmam. Volt és van is máshol területünk, de én itt álltam neki. Igazi tanulóév volt az első, a tavalyi. Megtanultam, melyik növény szereti ezt a földet, ezeket az adottságokat… melyik a szárazságtűrő, melyikkel nem tudok kezdeni semmit, hiába ápolom – sorolta tapasztalatait a fiatalember.

Beszélgetésünk során újra és újra előkerült az egyik legfontosabb kérdés: a miért?  Hiszen rendkívül ritka, hogy egy fiatalember, aki ráadásul panelházban nőtt fel, a munkája a technikához köti – mégis a földművelésben leli meg a nyugalmat, a legkedvesebb elfoglaltságot. – Nyugtat és kikapcsol. A sűrű, zsúfolt, városi léttől nem egyszerű elszabadulni, de itt minden más –  adott rövid, velős és egyértelmű választ kollégánk. A saját maga által művelt területen már kibújt a retek hajtása, a cukorborsó, de el lett vetve a burgonya és a répa is. A szabadföldi vetés mellett Viktor a palántaneveléssel is próbálkozik. Tavalyi tapasztalatát nevetve idézte fel. – Azt gondoltam, teljesen egyszerű. Az ember elülteti a magot, kész, lesz sok palánta. Hát ebből tanultam a legtöbbet. Nem ilyen egyszerű. Viszont nem is kell túlmisztifikálni. A drága palántaföld és a drága vetőmag eredménye egy-két tő lett. Most még mindig kísérletezek, de már szépen növekednek a palántáim, úgy néz ki, jó pár kikerül a földbe – mondta mosolyogva Viktor.

Beszélgetésünk során többször elhangzott: „csak egy utolsó kérdést teszek fel, jó?” A történetek viszont megkívánták a következőt és a következőt… A rovat elindulása óta sok alkalommal került elő: a legtöbben szüleiktől, nagyszüleiktől örökölték a tudást, a földhöz való ragaszkodást. Nos, Novák Viktor is sokat tanult a szüleitől, de mégis, talán egy reménysugár az ő tevékenysége. Hiszen fiatalon, a technika világában választotta ezt a hobbit, ráadásul, mint azt elárulta: a legtöbb dolgot és tudnivalót az interneten (s ezen rovatunkban) olvasta…

Vincze Adél

Fotó: Bodó Ákos

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság április 22-én megjelent lapszámában olvasható.