Védjük meg a gyerekeket…, a túlbuzgó szerkesztőktől!

Magyarország lesz az első olyan európai állam, ahol a nép mondhat véleményt a genderideológiához kapcsolódó kérdésekről. Április 3-án a tét óriási: LMBTQ-tagok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok!

Kapát, kaszát egyenesíts! Ne hagyjuk, hogy a „mások” északról áttörjenek a kerítéseinken. Hogy szivárványostorral tereljék át a fiataljainkat a sötét, jobban mondva a színes oldalra. Árpád népe nem adhat melegágyat a nyugati tébolynak, annak, hogy Karolának öltözött Károlyok tartsanak vetített képes előadást a kormánytól kapott notebookokkal, vagy éppen a nemrégiben átadott műfüves pályán tanítsák vonaglani a fiatalokat. Hovatovább a magassarkújukat se tegyék be a frissen aszfaltozott bicikliútjainkra! Nem kérünk a balraátból, az iskola maradjon meg az igazi értékek mentén: Isten, haza, Puskás Akadémia! Ezt mind lerombolná az MZ/X vagy P, aki már itt Kanizsán is jelentkezett. Ne hagyjuk! Végre ön is voksot tehet a görbehátú, haladó, tesiből felmentett libernyákok ellen, akik, ha tehetik, a 2022-2023-as tanévtől migránsokat fognak simogattatni, fordított keresztet zsírkrétával rajzoltatni a kanizsai iskolákban, és erre nem átalkodnak majd sörrel koccintani, pláne, ha még a vizitdíjat is visszahozzák.

Ugye-ugye, micsoda teher nehezedik ránk, a választókra, a plebszre ezen népszavazás kapcsán! Már most tudom, hogy be kell dobnom egy kis hárslevelűt, máskülönben biztosan remegő kézzel fogom az X-eket behúzni. Áder János bejelentése után, s a nemrégiben megjelenő és e sorok közvetlen szomszédságában is helyet kapó: Védjük meg a gyermekeinket! plakátok, hirdetések láttán erősen elgondolkodtam azon, milyen hasonlóan fajsúlyos kérdés kapcsán tartanék népszavazást. Felmerült bennem: akarja-e Ön, hogy minden héten megjelenjen még minimum öt iromány az egykori szépségkirálynő válásáról és/vagy szíve legújabb választottjának szokásairól? Én még például nem tudom, hogy ugyan minek a rövidítése az, hogy G.w.M. De megszavaztathatnánk azt is, hogy befogják-e a türjei jetit? Az Aréna melletti placcon úgyis elférne még egy állatkert, a parkoló kész, win-win a szituáció. Aztán, ha már mindenképpen el kell költeni néhány milliárdot a demokrácia soros ünnepére, gondoltam, vegyük komolyan. Jött is a kérdés: akarja-e Ön, hogy a megyei lapok napi szinten bombázzák a közösségi oldalt, és így az Ön gyermeke hírfolyamát is olyan címekkel, amikhez képest az az állítólagos reklámszlogen, miszerint „Ne verje ki, ne rázza ki, Mónikával szívassa ki” elbújhat a szőnyeg alá?

E sorok írása közben éppen a legújabb kattintásvadásznak szánt, szexi zalai poszt a következő címet és bevezetést kapta: Metzker Viki melleit alig takarja valami – Metzker Viki szeret dögösen felöltözni - vagy éppen levetkőzni…De az egyik „kedvencem” a következő: Meztelenül nyalogatja a tejszínhabot a magyar modell. (forrás: zaol.hu)

Értem én, hogy ma már az újságírás mint szakma a végnapjait éli, és felnő egy generáció, aki szerint az tök oké, hogy valaki nem ÍR, hanem tartalmat GYÁRT. S azt is tudom, hogy fontos az olvasottság, de tényleg, hol van a vége? Hol van az alja? Elég nehezen hiszem el, hogy az érintett lapoknál dolgozó kollégák, mikor meglátják az ügyeletes kiéhezett bejegyzést, például ezt: Félrehúzta a köntösét a nagymellű szőke szépség – akkor elégedetten csettintenek, mondván jól van ez így, teljesen rendben van a cikk, ami tegyük fel, a karakószörcsöki asszonykórus 75. jubileumi nagykoncertjéről beszámoló tudósítás mellett kap helyet a Facebookon.

Éreztem azonban némi fényt az alagút végén, amikor megtaláltam a február 21-én éppen 750 tagot számláló, Már megint be van indulva a Zalai Hírlap csoportot. A kezdeményezést Varga Vencel indította még tavaly júniusban. Ezeknél a Vad Csajok-tematikájú írásoknál már sokan találkozhattak a Már megint be van indulva a Zalai Hírlap jelöléssel, hiszen a csoporttagok ezzel fejezik ki a nemtetszésüket. Bár Damoklész virtuális kardja ott lebeg azok felett, akik lándzsát törtek Vencel mellett, hiszen a tagok hozzászólási lehetőségeit folyamatosan korlátozzák a megyei oldal kezelői. Így járt egyébként az ötletgazda is. Vencel elmondta, a célja az, hogy minél többen lássák – ahogy fogalmazott –, működik Magyarországon egy segghivatal, amelynek az a munkája, hogy a központosított média egyben bulvár is legyen, így mindennap kell találni egy segget, amit a lapok leadhatnak. Hadd valljak színt: én kiállok a Már megint be van indulva csoport mellett!

S egy rosálással gyorsan meg is előznék néhány kommentet: legalább ennyire károsnak tartom a túltolt Me Too-mozgalmat és a Netflix-érzékenyítést. Feleségem van, és Fábry után szabadon: elkötelezett híve vagyok a női nemnek, ráadásul, mikor megláttam, hogy az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozatában a 19. századi brit arisztokrácia soraiba fekete színészeket ültettek, minimum kinyílt a bicska a zsebemben. Mindezek mellett mégis azt vallom, ha valamit a mai Magyarországon meg kell állítani, az sokkal inkább a média prostituálttá válása, sem mint az óvodásokra nehezedő nemi átalakító lobbi.

Mikó-Baráth György

Fotó: Horváth Zoltán

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2022. február 25-én megjelent számában olvasható.