Inkey László arca az oltárképről tekint le az utódokra
Templomjáró sorozatunkat, a város határait túllépve a környező településeken folytatjuk. A nagykanizsai kistérségben található és a Kaposvári Egyházmegyéhez tartozó templomok történetét Somogyi Imre plébános osztja meg olvasóinkkal.
Utunk először Csapiba vezetett. A település új temploma 2019-ben épült fel, melynek védőszentje a mennybe fölvett Szűzanya, Nagyboldogasszony. A 150 fős falu lakóinak összefogásával, az önkormányzat, a Kaposvári Püspökség és a kormányzat hathatós támogatásával készült el az építészetileg kívül-belül nagyon szép, kiváló akusztikával rendelkező Isten Háza. A falu a török időkben elpusztult, 1600-tól több, mint 400 éven keresztül nem volt temploma, de szentmisét azért tartottak az elmúlt 100 évben is az iskolaépületben.
Tovább haladva a mintegy 100 fős település, Zalaújlak központjában 1740 körül épült a Szent Őrzőangyalok templom, barokk stílusban. A veszprémi káptalan, a vármegye egyik legrégibb egyházi birtokosa építette, akinek itt is voltak birtokai. Az 1950-es évekig egy hatalmas, színes Őrangyal olajfestmény díszítette a főoltár falát, ezután a kép helyére az az Őrzőangyalokat megformáló szobor került, amelyet a nagykanizsai Őrangyal Gyógyszertár ajándékozott az Egyházközségnek. Az 1970-es évektől tartozik Nagyrécséhez a templom. 2013-ban az életveszélyessé vált tetőszerkezetet kicserélték, és időtálló faszerkezet váltotta fel a régit. A palaborítás helyett cserépfedés került a templomra, s a toronysisak lemezborítását is felújították. A templombelső 2014-ben szépült meg.
Zalaújlakról a Bakónaki patak mentén jutottunk el Nagybakónakra. A nagybakónaki Szent István király templom 1782-ben épült barokk stílusban. A régi berendezéséből szinte semmi nem maradt. Nagybakónak a térség egyik leggazdagabb települése volt 1945-ig, utána zsáktelepüléssé vált. Kisnemesek lakták, ott nem volt uradalom, nem voltak cseléd emberek, mindenki egyénileg gazdálkodott. A téeszesítés következtében a lakosok nagy része elköltözött, gyakorlatilag szétszóródtak a világban. Míg 1950 körül 1500-1600 fős lakossága volt, ma már nem éri el egészen a 400 lelket sem. Lakosságának nagy része kicserélődött. Akik tősgyökeres nagybakónakiak voltak, azok jó részt vagy elköltöztek, vagy már a temetőben nyugszanak. Manapság pedig egyre inkább az jellemző, hogy az elhagyott házakat megvásárolják, és egészen távoli helyekről költöznek ide, ami egyébként egyik környező falura sem jellemző. Egy indiai származású kedves barátunk – aki 1989-től Magyarországon élt, és sajnos nemrégiben halt meg kovidban –, Nagybakónakon talált magának egy olyan helyet, ami hasonlított az indiai lakóhelyére. Így életének utolsó félévét azon a helyen élhette le, ami a szülőföldjére emlékeztette. De mások is jönnek, nemrégiben egy fiatalemberrel beszélgettem, aki Dunaharasztiból költözik ide hamarosan. Érdekes, hogy a környékről vagy Kanizsáról nem igazán költöznek ki, inkább a távoli helyekről érdeklődnek. Látvány szempontjából egyébként ez a település a legszebb a környéken – nyugtázta az atya.
A Nagyrécsei Szent László templomot 1870-ben építtette neoromán stílusban Inkey László, a falu földesura. A település az 1700-as években ideiglenes, deszka templomot volt kénytelen használni. Abban az időben a vidéki templomokat jóformán kegyurak építtették. Inkey László, az Inkey család egyik mellékágából származó középnemes volt, s mivel számára az Isten, a haza és a család volt a legfontosabb, a gazdálkodásából befolyó pénzt összegyűjtögette, és így kerülhetett sor az építkezésre. A templom legfontosabb ékessége az oltárkép, mely azt ábrázolja, hogy Szent László vizet fakaszt a sziklából. A képet Orlay Petrich Soma festőművész festette Budapesten. Az oltárkép érdekessége, hogy a festő Szent László arcát Inkey Lászlóról mintázta meg, aki 1884-1887 között a nagykanizsai térség országgyűlési képviselője is volt.
A templomunk 2020-ban ünnepelte a 100 éves születésnapját. Tavaly a Magyar Templom-felújítási Program keretében nyert pályázati pénzből kicseréltettük a keresztet a templomtorony tetején, de a projekt még nem fejeződött be, idén a templom felújításával folytatódnak a munkálatok.
A kovid-járvány következtében Nagyrécsén is jelentősen csökkent a templomba járó emberek száma, de nem hagyták el a templomot a hívek. Sokan jönnek ide azért, hogy imádkozzanak és feltöltekezzenek kegyelemmel – zárta gondolatait utunk végállomásán Somogyi Imre plébános.
Bakonyi Erzsébet
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2022. február 11-én megjelent számában olvasható.