Évi végi számadás

Elérkeztünk a 2021-es esztendő utolsó lapszámához – így rovatunk ezévi utolsó írásához. Idén is számos emberrel ismerkedhettünk meg, kiskert- vagy éppen hegyi birtok tulajdonosokkal, és szakértőkkel őstermelőkkel is zajlott egy-egy tartalmas beszélgetés. Tanácsok, tapasztalatok, ötletek és praktikák szerepeltek a hasábokon – most a teljesség igénye nélkül felelevenítünk néhányat.

Februárban jártunk Tokorcsi Marikánál, aki társaihoz hasonlóan minden évben nagyon várja azt, hogy kezdődjön a szezon, és szeretett látóhegyi birtokán dolgozgathasson. Ám Marika a téli hónapokban sem tétlenkedik, idejekorán elkezdi szortírozni a zöldségmagokat, hogy a palántázási szezonra teljesen felkészült legyen. - Névre szólóan, külön kis dobozkákba teszem a magokat. A paprikáim közt vannak különlegességek, mint például a citrom-, a paradicsom-, a berceli- vagy a szegedi paprika. Ezeket magam ültetem, nevelem. De persze megyek a Vásárcsarnokba is, a kiskanizsaiaktól is veszek. Van a „fehér özön” és az „almapaprika” - azokat tőlük szerzem be már palántaként, azokból a fajtákból nincs magom – mondta el a látóhegyi birtok gazdasszonya.

Egyre többen vannak azok is a Kanizsa környéki hegyhátakon, akik nem kifejezetten a termelés miatt keresnek saját birtokot, hanem azért, hogy megtalálják álmaik otthonát. Nagy-Jakab Jetta férjével és kisfiával él Látóhegyen, s mint azt elárulta: véletlenül találták meg a birtokot, s azóta is nagy szeretettel gondozzák természetközeli otthonukat. - Nem utolsó sorban a gyermeknek is sokkal jobb. Beleszületett. Szó szerint itt tanult meg menni. A vakondtúrásokon keresztül. Ha három évvel ezelőtt megkérdezel, nem biztos, hogy ezt mondom. De most már tudom, és látom. Az immunrendszerét is erősíti a friss levegő, a természet közelsége. Két éves lesz Miksa, és eddig egyszer volt beteg – mondta mosolyogva Jetta, a fiatal anyuka.

Horváth Tündével rendszeresen lehet találkozni a nagykanizsai Vásárcsarnokban és a környék kézműves piacain is. Kínálatában nem csupán a már jól ismert szörpök szerepelnek: a bodza, a csipkebogyó és a hársfa mellett például levendula- és rózsaszörp is kapható nála. A lekvárok és különböző egészségmegőrző készítmények pedig csak tovább színesítik azt a palettát, amit Tünde saját kezűleg állít elő. - Én ebbe beleszülettem. Kiskanizsai gyökereim vannak, a nagyszüleim, dédszüleim is folyamatosan a kertben voltak. Már egész kicsi koromban besegítettem a munkába, velük voltam. Emlékszem, a krumpli ültetése még úgy zajlott, lovak segítségével lettek kihúzva a sorok, az én feladatom az volt, hogy belepotyogtassam az ültetnivalót... Aztán ahogy nőttem, úgy kapcsolódtam be a többi munkába is. Szedtem a tyúkhúrt, a csalánt az állatoknak. A hegyen pedig, Homokkomáromban a szőlőben is segítettem mindig – emlékezett vissza Horváth Tünde.

Vannak még szerencsére olyan emberek, akik nem hagyják a területet parlagon – többségük gyakorlatilag belenőtt a földművelésbe. Szilágyi Lajos egy közülük, a családi ház körüli terület is mindig bővelkedik a zöldségfélékben, mellette pedig a látóhegyi birtokot is gondozza fiai segítségével. Hogy miért is? Erre a kérdésre azt felelte: Sajnálnám parlagon hagyni. Akkor mit néznék rajta? A száraz kórót?

Vincze Adél

Fotó: Kanizsa Újság archív

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021.december 27-én megjelent számában olvasható.