Múlt-kor: Így hódította meg Simon Böske, a keszthelyi lány, szépségével egész Európát
A Balaton több szépségkirálynőt adott Magyarországnak. Molnár Csilla tragikusan végződött karrierje Fonyódról indult, a ma már kevesek által ismert, 51 évvel ezelőtt, 1970. október 28-án elhunyt Simon Böskéé pedig Keszthelyről. Utóbbi hölgy személyében nemcsak az első Miss Magyarországot, hanem az első Miss Európánkat is tisztelhetjük.
Annyi szép lány van Pesten
Simon Böske, dr. Simon Sándor keszthelyi járási tisztifőorvos, 1909. február 15-én született leányának pályafutása 1925-ben kezdődött, amikor megválasztották a Keszthelyi Korzó Szépévé, majd nem sokkal később a Siófokon megrendezett Balaton Tündére címet is elnyerte. Négy esztendő múlva a Balaton-parti lány elindult az első Miss Magyarország-versenyen is.
1929. január 6-án, Budapesten, a párizsi Le Journal című lap által a szervezéssel megbízott Színházi Élet Erzsébet körúti szerkesztőségében rendezték az első hazai megméretést. A rendezők három nevezési feltételt szabtak: a 16. életév betöltését, továbbá egy-egy portré és egész alakos fotó beküldését. A győzelmet a 19 éves Simon Böske szerezte meg, a Zalai Közlöny tudósítója pedig így dokumentálta az eseményt:
„Fél tízkor izgalmas jelenetek között mintegy 218 meghívott leány közül harmincötöt kiválasztottak, akiknek a legtöbb esélyük lehet a győzelemre. Pontosan tizenegy órakor megérkezett a soktagú zsűri is. Egy térdnadrágos fekete harisnyás őszülő francia úr, Maurice de Waleffe [a Le Journal főszerkesztője – K. E.], Pekár Gyula, a zsűri magyar elnöke, és többen mint irodalmi és művészeti kapacitások, Ince Sándor, Lukács Gyula, a Színházi Élet szerkesztői és gróf Zichy Géza mint a magyar társasági élet kiküldöttje vett élénk részt a zsűri munkájában. A zsűri hosszas tanácskozás után Simon Böskének nyújtotta a pálmát…, aki az örömtől zokogva borult édesanyja karjaiba.”
A forgatókönyv ugyanaz volt, mint a későbbi szépségversenyeken: tekintélyes, idősebb férfiakból álló zsűri, mustra, a lányok nagy izgalma, végül a győztes örömkönnyei. A zsűriben egy női ítész is ült: Márkus Emília, a magyar némafilmek sztárja.
Böske, a szőkés hajú, piciny szájú, nagy és kék szemű, nyúlánk, őzike alkatú, 116-os sorszámú fiatal magyar lány, aki megfelelt a korszak női ideáljának, a vetélkedő végén kijelentette, nem érti, miért éppen ő nyert, hiszen „annyi szép lány van Pesten”.
Az ifjú hajadon pályafutása csak ekkor kezdődött. Február 8-án már 16 nemzet lányai közt, a párizsi Miss Európa-versenyen képviselte hazánkat, mi több: meg is nyerte a versenyt. „Ne csináljanak nekem viccet, mert a Dunának megyek!” – mondta Böske az eredményhirdetés után félénken és bájosan. A lányt népes koszorú ünnepelte már a fények városában is: politikusok, híres emberek zsongták körül, alig győzte a gratulációkat.
Simon Böske címe sokat jelentett a két világháború közti, a trianoni békediktátum által sújtott Magyarországnak. A lánynak nem más gratulált, mint a francia köztársasági elnök, a monacói fejedelem és több diplomata is, vagyis a magyar közvélemény szemében Simon Böske nemzetközi győzelme valójában méltó válasz volt a trianoni békediktátumra!
Éppen ezért győzelmi mámor fogadta Budapesten: minden rádió az ő nevét harsogta. A korabeli lapok tudósítása folyton folyvást a mámoros közhangulat okáról zengedezett: „A magyarság diadalát is jelenti, s az Európa szépségkirálynője címmel feldíszített keszthelyi lány dicsőségéből fény sugárzik szülővárosára is.”
Dicsőség a legyőzöttnek
Miss Európa – a külföldi rendezvényeken, bálokon való részvétele után – március 13-án érkezett Budapestre. A Keleti pályaudvaron ünneplők százai várták. Oly sokan voltak, hogy a rendőrséget is ki kellett vezényelni. A vonat érkezésekor már kordonokat is felállítottak, csak a lovasrendőrök tudták megfékezni az ujjongó embereket.
Több köszöntő beszéd hangzott el, amelyek közül az egyik városvezető szólamai érzékeltetik legjobban, hogy a kis balatoni lány győzelmét a revízió lázában égő Magyarország miképpen is értékelte: „Budapest Székesfőváros főpolgármestere nevében üdvözlöm Önt, aki diadalmas szépségével dicsőséget szerzett ennek a szegény legyőzött országnak éppen a győztes, volt ellenfelek között. Ezt a győzelmet külső testi szépsége szerezte meg, kívánom, hogy az élet a belső lelki szépségen keresztül adjon ennél is nagyobb örömet: megelégedést és boldogságot.”
Böske – talán addigra már elsajátítva a válaszadási technikákat – hasonló szellemiségben felelt: „Végtelenül örülök ennek a szeretetteljes fogadtatásnak és hálásan köszönöm Budapest székesfőváros üdvözlését. Nem annak örülök, hogy Miss Európa lettem, hanem annak, hogy általam Miss Hungária lett Miss Európa és ezzel a magyar népnek szerezhettem dicsőséget. Egész fővárosomat, Budapestet végtelen nagy szeretettel köszöntöm, és nagyon örülök, hogy újból itthon lehetek.” Mindezek után az ünnepeltet a Gellért Szállóba vitték, ahol később bált rendeztek tiszteletére.
Böske március 17-én délelőtt az Újságírók Kórház- és Szanatóriumegyesülete javára autogramokat adott, amelyek ára 1 pengő volt. A híradások hangsúlyozták, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor Miss Európától aláírás kapható. Ezen a napon Böskét antiszemita inzultus érte: egy női küldöttség Miss Palesztinának nevezte, miközben „ronda zsidó lány!” és „nem vagy magyar!” mondatokat kiáltozták felé. Böske származására a korabeli tudósítások csak elvétve tettek utalást. Mindenki inkább a magyar csodát látta benne.
Böske március 24-én holtfáradtan érkezett a balatonszentgyörgyi vonatállomásra, ahol édesanyjával együtt kocsiba szállt, és szülővárosába utazott. A város is mámoros hangulatú ünneplést szervezett a tiszteletére.
Aztán jöttek a kijózanító hétköznapok: a fiatal lány nemcsak kimerült volt, hanem hamarosan fény derült arra is, hogy az ajándékba kapott megannyi ruhaköltemény, automobil nem életre szóló ajándék. Olyannyira nem, hogy végül még a párizsi hotelszámlát is vele fizettették ki. Talán éppen ezért döntött úgy, hogy nem fogadja el az európai és amerikai filmajánlatokat, nem utazik az Egyesült Államokban rendezendő Miss Universe-versenyre, s nem nevezhet el róla mintát a francia selyemgyárak egyike.
Böske kiszállt a szárnyait bontogató szépségiparból. A Miss Universe-re végül a Bécsben élő Lisl Goldarbeitert küldték, aki később magyar férjet, az őt sokszor lefotózó, filmező Tänzer Marcit választotta társául, és akivel 1949 után Magyarországon élt. Lisl Goldarbeiter személyében egyébként az első Miss Universe-t tisztelhetjük.
Sápadt mosoly az esküvőn
De visszatérve a keszthelyi leányhoz: Böske már a párizsi rendezvény után azt nyilatkozta a francia újságírók jövőt firtató kérdéseire: „Férjhez akarok menni egy csinos, intelligens, vagyonos fiúhoz úgy, amint az kedvenc regényeimben szokott történni.”
Így is lett: 1930-ban férjhez ment a híres fővárosi Brammer Divatház tulajdonosának fiához, Pálhoz. Esküvőjén fotósok hada kísérte. Földig érő, de uszályos, nehéz fehér crépe georgette ruhát viselt, fehérselyem cipővel, nagy fehér kalappal. Mosolygott a felvevőgépek előtt, de nagyon sápadt volt, fehér arcán nem viselt se rúzst, se arcpírt.
Brammer Pál kecsesen vezette az anyakönyvezető elé a korántsem szépségkirálynőként föltűnő fiatal lányt. Az anyakönyvezető ünnepélyes beszédében kitért Böske érdemeire:
„Ennél a frigynél – mondja – a vőlegény képviseli a munkát. A menyasszony, aki a mi szépséges magyar tengerünk partján született és nevelkedett Keszthelyen, ahol az apja neves orvos, nemrégiben Párisban »Európa legszebb leánya« címét nyerte el…”
Közben egy fotóriporter osont be a terembe, aki megörökítette az ünnepi pillanatokat. Böske és Pál csak polgári esküvőt, egyházit nem tartott. A lakodalmat a Hungária szállodában ülték meg, ahová csak a hátsó kijáraton tudtak besurranni, mert ünneplő sokaság várta őket.
Az ifjú párt korabeli levelezőlapon is megörökítették, azonban Böskén látszott, hogy nem boldog; hamarosan el is váltak. Rövidesen újra férjhez ment, méghozzá Jób Dánielhez, a Vígszínház akkori igazgatójához, akivel túlélték a holokauszt borzalmait.
Böske 1945 utáni élete nagyrészt homályba vész. Sok helyütt – tévesen – az szerepel, hogy nem sokkal a II. világháború után elhunyt. Halálának helyes dátuma: 1970 októbere; a helyszín: a budapesti Szív utcai kórház. Menyhei Réka Simon Böskéről szóló, 2010-ben megjelenő könyvéből kiderül az is, hogy – egy idős néni elmondása szerint – Böske sosem dolgozott, a házaspár Jób Dániel fizetéséből élt. A férjet 1949-ben elküldték a színház éléről: utána már csak a műfordításokból keresett pénzt tudta hazaadni.
Forrás: Kovács Emőke/Múlt-kor történelmi magazin