Érdekes emberek, érdekes történetek 15. rész – Varró Viola, Rolleros Ádi és a többiek… – A játékbabák öltöztetése a legkedvesebb elfoglaltságom
A Győrben megrendezett 24. Országos Baba és Mackókészítési Versenyen az egyesület által kidolgozott szabályrendszer alapján Aranykoszorús Mester címet adományozott a Magyar Bababarátok Egyesülete Bogárné Kovács Magdolna részére.
- Mindig babás voltam, kiskoromban is kedvenceim voltak, már apró gyermekként figyelemmel kísérhettem, ahogy a szövetkezetben dolgozó anyukám kezei közül kikerültek a szebbnél-szebb babák. Tőle kaptam az első nagy méretű rongybabámat – vallja magáról a nyugdíjas éveiben járó Magdi, akinek már 8. osztályos korában olyannyira megmutatkozott a kézügyessége, hogy egy szombathelyi nyaralás alkalmával megkapta az első megrendelését. Egy kislány arra kérte, hogy őneki is varrjon babaruhát. - Gyermekkorom óta vonzódom a babákhoz, úgy érzem, talán női-anyai mivoltomból adódóan is ösztönös érzékem van a babás játékokhoz, és mindahhoz, ami körülveszi őket – folytatja a történetét az Aranykoszorús Mester. Óvónő a szakmám, ebből adódóan testhezálló volt számomra a babázás. Igaz, egy időre el kellett hagynom, mert állandóan megbetegedtem. Vállalkozóként azonban nem adtam fel a babák, a babaruhák készítését, és elkezdtük a nagykereskedelemben forgalmazni őket. Miután nagyon hiányoztak a gyerekek, visszamentem az óvodába, ahol a kolléganőim azzal szembesítettek, hogy most már a kislányok nem babáznak. – Ne mondjátok ezt, válaszoltam nekik, és rákérdeztem, hogy egyáltalán van-e mivel játszaniuk? Akkoriban kezdték forgalmazni a híres németországi babákat, melyből az óvoda is vásárolt jó néhányat. Én is nagyon szeretem ezeket a játékokat, ezek az igazi babák. Jó a fogásuk, könnyű öltöztetni őket, úgymond strapabíróak, az óvodában is sokáig kitartottak. A lakásunkban lévők már elmúltak 20 évesek, igaz, nem látszik rajtuk a kor – tette hozzá mosolyogva. Azt is megfigyeltem, hogyan bánnak velük a gyerekek. Örültem neki, ahogy a kislányok és sokszor a fiúk is öltöztették a babákat. Így gyakorlatban is tapasztalhattam, hogy amit csinálok az jó. Óvónőként úgy érzékeltem, ha van egy családias biztonságot nyújtó ingergazdag környezet, ha van mivel, és van kivel játszani, akkor a mai gyermekek is ugyanúgy babáznak, mint tették azt az ókori görög, a római, vagy akár a XIX. századi kortársaik.
Azért, hogy legyen mivel játszani, kezdtem el babaruhát tervezni és gyártani. Babaruha kollekciómat úgy alakítottam ki, hogy az évszakoknak, napszakoknak megfelelően lehessen öltöztetni a babákat. Található közöttük télikabát, anorák, nyári ruha, szabadidő ruha, kétrészes ruha, napozó, bugyi, trikó, pizsama, fürdőköntös, rugdalózó és body egyaránt. Később, a jelentkező igényeknek megfelelően kibővítettem a kollekciómat különböző kiegészítőkkel. Így készítettem babahordozót, hálózsákot, takarót, pólyát, előkét, cipőt, konyhai kiskötényt és fogókesztyűt.
A németországi Coburg városban rendezett babafesztiválok alkalmával kiegészítő kellékeket, rollert, babapadot is vásároltam, amibe a két unoka, Szofi és Ádám is szívesen beleüldögélt pici korában.
A forgalomban lévő babák nagyságának megfelelően ruháim háromféle – 30-40-50 centis –, méretben készülnek. Nagy figyelmet fordítok az anyagválasztásra és az eldolgozás minőségére, hiszen a puha anyag jó érzéssel tölti el a gyerekeket. Lehetőleg rugalmas anyagokat használok, mivel így könnyebben tudják öltöztetni a babáikat. Fontos volt az is, hogy a manuális képességeik is fejlődjenek, ezért – az életkori sajátosságokat figyelembe véve, ruháim és a kiegészítők a tépőzár mellett patenttel, gombbal és cipzárral záródnak. A gyerekek érzelmileg nagyon motiváltak, ezért közel áll hozzájuk a baba, de leginkább a csecsemő baba. Valósként élik meg a szeretetet, a törődést, próbálgatják a felnőtt szerepeket, utánozzák az anyát, az óvónénit. Színes, mozgalmas világot jelenítenek meg a babázás során a valós élet figuráival a főszerepben.
Óvónőként pontosan láttam, mit jelent mindez az óvodai gyakorlatban. A babázás során olyan pozitív készségeket, szokásokat, magatartási formákat fejleszthetünk ki, erősíthetünk meg gyermekeinkben – a fiúkban is –, amelyek egész életükben elkísérik majd őket. Az óvodában a gyerekekkel is sokat varrtam.
Ruháim anyagban, színben, fazonban az aktuális gyermekdivat irányvonalát is követik, ezáltal nagyobb sikert érek el a gyerekeknél. Figyelemmel kísérem a gyermekdivatot, és magam is kitalálok ruhafazonokat. Bár a lányom olykor megjegyzi, hogy nagylányosabbakat is varrhatnék, de én azzal hárítom el a kérését, hogy a gyerekek a „babásakat” szeretik.
S hogy a mai napig miért is fontos ez számomra? Kell valamivel foglalkozni az embernek, valami olyasmivel, amit szeret, mert különben ellaposodik az élete. A nyugdíjas éveimet betegséggel kezdtem, aztán megráztam magam. Nem volt könnyű felkelni, de úgy vagyok, mint egy kisóvodás, hogy ebéd után, ha szükségét érzem, lefekszem. Amikor tudok, akkor pedig dolgozok. A fizikai munkától el vagyok tiltva, de ezt ülve is el tudom végezni. A konyhában, az asztal mellett kiszabom az anyagot, a műhelyben pedig megvarrom a vállalkozásomból megmaradt gépeimmel. Az ismeretlen eredetű autoimmun betegségem miatt korlátozva vagyok a mozgásban, ezért amikor mozgásra van szükségem, sétálok az udvarban, megöntözöm a virágokat, vagy szobabiciklivel edzem magamat. Nem lehet elhagyni magunkat csak azért, mert betegek vagyunk – tanácsolja Magdi másoknak is. Három unokám van, fiamnál 4 éves az Ádám, a lányomnál 13 éves a Ferike és 6 éves Szófia Nóra. Mindegyik a mentsváram, de közöttük Szofi egy különleges érzékkel rendelkező fehérnép! – „Na, mama, gyere, fogd meg a kezemet, és táncoljunk” – mondta a minap, mint egy óvónő! Örömömre a Ferikém is ügyes néptáncos, Ádika pedig egy autótudor. Én már nem tudok táncolni, de szerencsére vannak a családban, akiknek ez még megy, és ez olyan jó érzés. Pedig valaha Papp Lacival és akkori néptáncos társaimmal együtt alapítottuk meg a Kanizsa Táncegyüttest. Ott volt szólótáncos párom a férjem Feri is.
Szofi nagyon szeret babázni – tér vissza a lányunokájára Magdi. Papírra már varrunk vele. Egy nagy lyukú tűbe vékony szalagot fűzünk, így jobban meg tudja figyelni az öltéseket. Nagyon kreatív kislány. Egymással szemben ülve vastag fonalból függöny elkötőt is sodortunk. Nóra lányom is tehetséges, sok babát készített már ő is. Az első versenyén 3. díjat ért el, de sajnos a munkája mellett nincs ideje ezzel foglalkozni. Fiam Feri autós megszállott. Háromszoros trabantos országos rally bajnok, fia Ádám szintén odavan az autókért, és menyemmel, Tündivel - aki közlekedési mérnök - így alkotnak egy kerek családot.
Szerencsére a családom segítségére mindig számíthatok. Nóra a titkárnőm, a lábam, ő adja fel postán a csomagokat, fényképezi, és az internetre felrakja a babaruhák fotóit. Ugyanígy, számíthatok Tündi menyem, és a fiam segítségére is.
Fogyatkoznak Bogárné Kovács Magdolna bababirodalmának a lakói, lassan elosztogatja őket. Gyűjteményében megtalálhatóak a kötözött csuhé babák, textil és népviseletes babák – utóbbiak gyűjtők számára készülnek –, és az annak idején az óvodásoknak varrt öltöztethető, viseletes babák is. Ezek készítését a keszthelyi Babavarró Klubban tanulta meg, ahova több mint tíz éve jár. Szinte rehabilitációként éli meg most is az ott eltöltött órákat.
A textil baba, a Waldorf baba minden porcikája kézzel készül. A szemük, a szájuk csak jelzés szinten látható az arcukon, így lehet kislány, kisfiú vagy éppen csecsemő, és biztonságosan játszhatnak velük az igazi picibabák is. A tündérek a konyha falán lévő polcról tekintenek le ránk, míg a rollerezni induló Ádi baba a cserépkályhán várakozik.
Bár Feri, a férje - aki szintén talált magának elfoglaltságot a nyugdíjas éveire, hiszen énekel a Városi Vegyeskarban, és szobrászkodik a Kodály Zoltán Művelődési Ház fafaragó szakkörében, vagy éppen építkezik - próbálta lebeszélni a versenyzésről, idén mégis benevezett az országos babakészítő versenyre, Győrbe. Se szeri, se száma azoknak a tanfolyamoknak, rendezvényeknek, ahol tanulta, és átadta másoknak is a babakészítés és a varrás fortélyait. Ha éjszaka nem tud aludni, csak kimegy a konyhába, oszt-szoroz, és megrajzolja a szabásmintákat.
A porcelánbaba készítés még Magdika bakancslistáján szerepel, de az eltelt 24 év alatt, amióta komolyabban foglalkozik úgymond ezzel a szakmával, a kapott díjai, elismerései önmagukért beszélnek; mint többek között a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Formatervező Tanács által szervezett Gyermek-játék Országos Pályázatán a Professzionális Kategóriában elnyert dicséret.
Bakonyi Erzsébet
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. október 29-én megjelent számában olvasható.