Csodás alkatrészek – díszek csapágyakból

Mini motorokat és virágokat készít jármű-alkatrészekből Vlasics Attila. A hétköznapokban személyi edzőként tevékenykedő liszói fiatalember bepillantást engedett rendkívüli hobbijába.

Nem újdonság a kreatív alkotás Attila számára, hiszen korábban már készített raklapokból bútorokat. Egy éve aztán kitalálta, hogy a motorokhoz és autókhoz már nem használható kütyükből csodákat varázsol. A legfontosabb, amit az alkotások elkészítésnél szem előtt tart, hogy minél egyedibb legyen az elkészült ereklye.

„Próbálok mindig újat kitalálni”

– A világhálón láttam hasonló tárgyakat, de amilyet én csinálok még nem. Próbálok mindig újat készíteni, hogy még egy ilyen ne legyen sehol. A terminátor féle dugattyús, láncos ember, aminek dugattyú feje van, az is olyan egyedi, hogy még hasonlót is nehéz találni. Kísérletezem mindig. Hogy honnét jön? Csak úgy érzésből. Volt olyan is, hogy egy ismerősöm bortartót kért egy biciklis barátjának. Ott például megmondták, hogy mikor született az illető, mert születésnapra készítettem. Megoldottam úgy, hogy a dátumot a kerekekbe tettem bele. Ezen ült egy kerékpáros figura és a hátán volt a bor. Nagyon örült neki a gazdája – mesélte lapunknak Vlasics Attila.

A személyi edző kedvencei a motorok elkészítése mellett a virágok gyártása, aminek alapanyagaihoz egy autószerelő ismerőse által jutott hozzá. Többféle virágot is készít, melyeket a végén színes borítással is ellát. Elárulta, hogy a szinte élethű virágokhoz különösen finom technika szükséges. – A virágok a kedvenceim. Egy ismerősöm a temetőbe vitte halottak napjára az elhunyt szeretteihez. Ezek nem láncból, dugattyúból vagy drótból vannak, hanem autó sárvédőjéből, ami például egy törött autó sárvédője, amit kivagdosok. Meghajlítgatom, kikalapálom, összehegesztem, ráadásul finom munka kell hozzá, hogy összeálljon. Ha szépen le van festve olyan, mint egy élethű virág, holott ezt soha nem kell öntözni, mert nem szárad el – jegyezte meg a készítő.

Minden egyes dísztárgyra különös figyelmet fordít

– Megpucolom a láncot vagy az alapot, amivel dolgozom, majd lezsírtalanítom, letisztítom és elkezdek gondolkozni rajta, hogy hogyan nézne ki jól. Tervrajz nincs soha. Csak rakosgatom egymáshoz az elemeket és a végén szerencsére mindig jó sül ki belőle és tetszik a végeredmény – mondta Attila.

Mondhatni időigényes hobbit talált magának Attila, aki a kisebb relikviákat 4-5 óra alatt készíti el és van, hogy éjjel is dolgozik egy-egy darabon. A nagyobb figurákra természetesen több időt kell szánnia, hogy minél alaposabb és tökéletesebb munkadarab legyen a végeredmény.

– Ehhez nem árt, ha valakinek van kézügyessége, de próbálkozni mindig lehet. Amikor elkezdtem volt, hogy nekem is a kukában landoltak az első darabok. Sok mindenhez értek, így nekem volt alap, amiből el tudtam indulni, hogy ilyeneket tudjak készíteni – árulta el Vlasics Attila.  

Hozzátette, az alkotás alatt a felfokozott adrenalin szintje is segíti a műhelyben, ami inspirációt és energiát ad a következő dísztárgy megvalósításához. Eddig főként ismerősöknek és barátoknak készített különleges és egyedi dekorációt, de a sikereken felbuzdulva a jövőben talán szélesebb körben is sikert aratnak az általa megvalósított alkotások.

Hajnes Rita

Fotó: Horváth Zoltán

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. november 12-én megjelent számában olvasható.