Minden szereti, ha szeretik!

Gyenese Endréné konyhája környékén már egy méter magas koktél paradicsom palánta is virágzik, de zöldel mellette a kaliforniai paprika dús bokra, a gyönyörű fehér virágaival. Marika kísérletező kedvű, és szinte minden olyan zöldség – vagy éppen virág magot elültet, ami a keze ügyébe kerül.

Frissen kell elültetni a magot, rögtön! Beszélgetésünk elején már ennél a mondatnál leragadtunk – hiszen több kérdést is felvetett Marika állítása. Aztán hamar tisztába tettük a dolgokat. - Bármit, amit akár a bevásárlóközpontban veszünk, lefejtem róla a magot. Aztán elvetem egy cserépbe. Csak pár szemet szoktam, hogy magát a fajtát tovább tudjam örökíteni. Pár nap alatt szépen kikel minden mag, aztán növekedésnek indul. Az én szokásom az, hogy mindig egy másfajta növény mellé vetem a magot. Itt is például az egyik edényben van ez a kaktusz -féle, de mellette a paprika palánta fejlődik és a koktél narancs is ott van – mondta a mindig mosolygós Gyeneséné.

Utóbbi növény kapcsán elárulta: szintén egy nagyobb bevásárlóközpontban vett egy kisebb csomaggal a gyümölcsből, és talált benne magot. Utána is olvasott az interneten: a szakirodalom szerint nem ajánlott vele próbálkozni, mert nem fog teremni. Hát Marikának sikerült. A fóliában az úgynevezett koktél narancs mellett a citromfa és mandarin is idézi a mediterrániumot – gyönyörű termésekkel, a szépen burjánzó fák most is ontják a virágaikat a gyümölcsök mellett.

A sok szép növény, palánta és még ültetésre váró mag között csodálkozva járhat a vendég Gyenese Endréné birodalmában. A „nagyüzem” még csak most fog indulni, de a kérdés ott lógott a levegőben, mi az, ami hajtja a nyugdíjas éveiben járó asszonyt, talán a kíváncsiság? Ezért ültet el minden keze ügyébe akadó magot, és gondozza szeretettel az azokból sarjadó növényeket? - Kíváncsinak kell lenni! A természet csodálatos dolog! Az emberi természet is, de a körülöttünk lévő, teremtett világ... ezt kell megismernünk, és jól érezni benne magunkat. Mert ez a közegünk! Ha ebben nem érezzük jól magunkat, soha nem lehetünk boldogok – mondta bólogatva növénykéi ápolása közben Marika. 

A sok-sok kanizsai kertművelő ember szinte mindegyike rendelkezik jól bevált szokással, esetleg egy-egy öröklött hagyománnyal. Legyen szó a palántázásról, vagy a szabadföldbe való vetésről.

- József nap után. Akkor már nekiállunk mindennek, de azért került már a földbe például cukorborsó – ami hidegtűrő. Sárgarépa, zöldség is el lett vetve. És a bab... azt tartják, Szent György nap után lehet vetni. De én megvariáltam. Kis cserepekbe ültettem, és György napra már zsenge kis növény lesz belőle, úgy ültetem ki. Sokkal korábban, hamarabb fejlődik. Olasz babot vettem a piacon, hatalmas nagy szemű, talán 2000 forint is volt kilója. Hát azon olyan gyönyörű bab lett... hosszú hüvelyű, olyan finom, a hússal felér – árulta el a gazdasszony.

Búcsúzásunk előtt még kíváncsiak voltunk valamire. Sokszor lehet hallani például azt: „nem kelt ki az uborkám, vagy nem lett szép a paprikám...” Tehát a kérdés adott volt, a növények meghálálják-e, termésükkel visszaadják-e azt a nagy szeretetet, amellyel Marika gondozza őket? - Egyértelműen visszaadják! Naponta foglalkozom velük. Minden szereti, ha szeretik!

Vincze Adél

Fotók: Czigóth Sándor

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. március 26-án megjelent számában olvasható.