Ásó, kapa - Innét el nem mennék soha!

Rovatunkban most már nem tudunk túl sok tanácsot adni a kertészkedőknek – bár még mindig akad egy-két fortély, egy-két praktika. A birtokokat, hegyeket járva olyan embereket, párokat, családokat ismerünk meg, akiknek a zajos világtól kicsit messzebb van a nyugalmas birodalma.... veteményessel, virágokkal, növényekkel. E heti rovatunk főszereplőjéhez ismét ismeretség révén jutottunk el – de már az egyeztetés során kiderült: mi ismerjük egymást!

Sőt, nem csupán mi, a médiában dolgozók ismerjük Varga Andrást, a különböző rendezvények gasztronómiai ellátása kapcsán sok kanizsai jó ismerősként üdvözli a Kaszinó Étteremben. Vendéglátás, folyamatos munka, sürgés-forgás – ez jellemzi András életét, ezért talán nem gondoltuk volna, hogy egy csendes, nyugodt környezetben lévő kis birtokon fogunk találkozni – ami számára nem is hobbi. Életvitelszerűen lakik Látóhegyen. A területnek és a takaros, nagyon hangulatos házikónak természetesen története van, sőt több évtizedes múltja. De az évek mentek,

az élet zajlott, így most már jó pár éve a látóhegyi birtok és a ház a mindene Varga Andrásnak és párjának. Beszélgetésünk kezdetén elhangzott egy kérdés: mit nyújt neked ez a birtok? A válasz így szólt: „Boldogságot, nyugalmat, örömet.” Gondozott dupla telek, gyümölcsfákkal, örökzöldekkel – a fák ölelésében megbúvó kis ékszerdobozzal. Az örökzöldek és a dísznövények kapcsán viszont álljunk meg egy szóra, hiszen gondozásuk András feladata.

- Ez a kikapcsolódás. A napi, mindennapos munka után hihetetlenül megnyugtat. Az egyik nagyon fontos dolog számomra, hogy mindig legyen zöld! Még télen is, amikor a fák, bokrok lehullajtják a leveleiket, akkor is legyen zöld, ami megnyugtat, ha körülnézek. Ezért is van itt a területen ennyi tuja és fenyőfa, ahogy a tengerparton pálmafa, itt a fenyőfa a jellemző. Az örökzöldekre nagyon figyelek, ha valami betegséget látok, nem sokat gondolkodom, mert szerintem az ilyet azonnal ki kell metszeni. Aztán szépen kihajt. Bátran hozzá kell nyúlni! Nem használok semmilyen permetszert. Komposztálunk is mindent, amit lehet. Talajjavítás céljára kiváló. Így megvan a körforgás.

Ami még a büszkeségem, a mediterrán sarkom. Idén nyáron különösen élveztük, a vírus miatt utazni nem nagyon lehetett. A kis bográcsozó sarkot mediterrán növényekkel futtattam be, és egy szép nagy banánfám van a sarkában, ami az idén már majdnem termett is – mutatta büszkén Varga András.

A hangulatos, vendégmarasztaló telken természetesen van egy kis veteményes – bár nem túlzottan rég óta. A konyhát ellátó kiskertet András párjának édesanyja műveli. Csóti Jenőné pár évvel ezelőtt költözött be a városba, ahol rettenetesen hiányzott neki a megszokott kert és kertművelés, így kialakítottak számára egy olyan részt a birtokon, ahol örömét leli a munkában.

- Nekem nyugdíjasnak ez bőven elég, ki tudom élni magam. Ha egy kicsit stresszes vagyok, kimegyek, teszek-veszek. De nagy öröm is, amikor látom, hogy növekednek a zöldségeim. A pici kertben gyakorlatilag első és másodvetés van. A fagyok után, amit lehet, rögtön ültetek, a cukorborsót és a társait, aztán ha kiveszem, a helyére jöhet például a cékla. A paprika- paradicsommagot mindig elteszem, saját palántát nevelek. Most ősszel is volt már, amit vetettem, a kis kertembe került fokhagyma és saláta is – árulta el Csóti Jenőné Marika.

A hangulatos birtok utcájában jó szomszédok laknak vagy éppen töltik az idejüket, ha nem is életvitelszerűen. Figyelnek egymásra, egymás birtokára. Ahogy Varga András fogalmazott: „ez úgymond ragadós! Ha én figyelek a területemre, még előtte is nyírom a füvet, gondozom a környezetet, a szomszéd is ezt csinálja. És oda vissza működik! Látjuk, figyeljük egymást, a boldogságban, nyugalomban, örömben, Látóhegyen, a Kövidinka utcában!”

Vincze Adél

(Fotók: Czigóth Sándor)