Mesterségem címere – A hét foglalkozása, melyről nem hinné, hogy eltűnhet

(Fotó: Czigóth Sándor)

Simon Péter már közel 60 éve tanulta ki a cipészmesterséget 40 éve pedig cipész vállalkozóként ténykedik. Mestervizsgával rendelkezik, így a legapróbb részletekig ismeri a lábbelikészítés csínyját-bínyját. Szerinte a cipészmesterség mint szakma kihalófélben van és nagy szomorúsággal tölti el, hogy nincsenek fiatalok, akik tovább vinnék a szakmát, hisz nem csak utcai cipőkre, de ortopéd lábbelikre is hatalmas szükség van.

Simon Péter szerint rengeteg ember van Magyarországon, akinek feltétlenül szüksége van gyógycipőre a mindennapokban. Ez gyerekeket, felnőtteket, idős polgárokat ugyanúgy érint, azonban sokan azért sem választják ezt a szakmát, mivel több mint 10 éve nincs változás a bérekben, és lassan nem lesz senki, aki megtaníthatná a mesterséget. A cipészmester azt is elárulta, hogy valamikor ő is vizsgáztatott jövendőbeli ortopéd tanoncokat Keszthelyen, de már ő is abba a generációba tartozik, amely már lassan nem tudja átadni a jövő generációjának tudását. Október 14-éig van szerződése, melyet 5 évente kell az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet által megújítani, ami nem kevés összeget jelent. Simon Péter azt is elárulta, hogy Nagykanizsa és vonzáskörzetében egyedül ő foglalkozik ezzel a szakmával.

– Húsz éve vizsgáztam Budapesten mint ortopédiai cipész. Az eltelt időszak alatt, amióta kimondottan csak gyógycipőket készítek, egyszer történt árváltozás. De mindenkinek igazodnia kell ahhoz, hogy az anyagár is változik időközben. Országos szinten 130 ezer ember van, aki gyógycipő ellátásra szorul. Ezen múlik, hogy munkába tud-e járni, vagy egyáltalán tudjon magáról gondoskodni. Számos olyan réteg van, akire az ember nem is gondolna. Nem csak a lúdtalpból kifolyólag okozhat kellemetlenséget, hanem baleset, lehet születési, végtaghosszkülönbség, bénult láb, kalapácsujj, nekik mindig szükségük van ezekre az ortopéd cipőkre. Ahhoz, hogy valaki gyógycipőket készítsen, elengedhetetlen, hogy magával a cipészettel ne töltsön éveket, mert az még plusz képesítést igényel.

Visszatekintés a múltba

Valamikor régen még az emberek saját lábbelit készíttettek maguknak, melynek megvolt a maga varázsa. Az illető választotta ki a stílusát, egyedi méretre készült, mely nem csak pár évig volt kihasználható. Ma már ezzel a jelenséggel a filmekben ismerkedhetünk meg, tapasztalni kevesen tapasztalhatják, milyen érzés, amikor valaki a saját, egyedi lábbelijét hordja. Simon úr elárulta: nincsen olyan cipőtípus, melyet nem készített már el.

– Nagyon kevesen vagyunk az országban, akik a papucstól a szandálig - félcipő, csizma, ezen belül is pánt-, keményszárú csizma, a karaktercipőt - el tudná készíteni. Egyszerű és pénztárcabarát megoldás megvenni az üzletekben, pedig sok esetben a láb rontásához vezethet - folytatta.

Alkotói hivatás

Simon Péter megosztotta újságunkkal, hogy számára az adja a boldogságot, amikor vevői visszatérnek hozzá és megköszönik munkáját, hisz, ha ő nem lenne, nem tudnának dolgozni vagy egyáltalán járni.

– Örülök neki, hogy tudok beteg lábú embereken segíteni. 2010-ben megkaptam a Magyar Kézművességért Díj arany fokozatát, valamint 2014-ben az A Népművészeti Egyesületek Szövetsége által alapított kitüntetések Aranykoszorús Mester címet. Hitvallásom, hogy küzdelem növel naggyá minden életet, sokszor vereségeink és kudarcaink által válunk győztessé és magunkkal megbékültté - fűzte hozzá Simon Péter.

Gerencsér Dóra