Vészesen fogynak a madarak Európában – Magyarországon is egyre kevesebb fészket láthatunk

Fotó: Miholics Szabolcs

A folyamatos természeti és az emberi hatások következményeként az elmúlt 10 évben a madarak száma kevesebb mint a felére csökkent az Európai Unió országaiban. Lelkes Andrással, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őrével próbáltuk megfejteni, hogy mi okozza ezt a folyamatot. 

Komoly számban fogynak a gólyák is

– Ma már komoly vizsgálatok, monitorozások vannak, úgynevezett rendszeres adatállomány vizsgálatok, amelyek sajnos ki is mutatják, hogy bizonyos énekesmadarak száma csökken. Még az olyan madaraké is, amelyekből nehezen becsülhető meg a létszámuk. Amikor a vizsgálatok folynak, akkor a nagytestű madaraknál megszámolják a fészkeket. Ezeknél sajnos objektív és jól látható a fogyás. Komoly számban fogynak például a gólyák is. A szakemberek kimutatták, hogy 2005-től a mezőgazdasági, úgymond agrárélőhelyekhez köthető énekesmadarak száma is folyamatosan csökken. Az erdei élőhelyekhez köthető madarak száma stabil volt, talán még egy kicsit nőtt is. Az utóbbi pár évben viszont ezekből madarakból is kevesebbet számlálnak a hálókban, tehát valamiért már elindult egy rossz folyamat. Kimutatták azt is, hogy a költöző madarak esetében nem mindegy, hogy közelre vagy egészen messzire repül el télen.

A sasok majdnem kipusztultak Magyarországon

– Azt kell mondjam, hogy az emberi civilizáció és az ember tevékenysége kőkeményen belefolyik a természetes dolgokba - folytatta Lelkes András. A madaraknak régen sem volt könnyű. Az időjárás, a ragadozók, és sok más egyéb tényező beleszólt az életükbe. A létezésük arról szólt, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni, viszont erre most rátesz még egy lapáttal az ember. Tehát nem elég, hogy van egy mediterrán ciklon és akkor északi széllel repülnek. Nincsen eső, egy hétig nem tudnak táplálkozni, és még lehet sorolni azt, hogy mivel kell megküzdeniük útjuk közben. Erre még az emberi tényező - elüti az autó, áramütés, vadásszák őket - rátesz egy lapáttal. Felgyorsultak ezek az események. A legveszélyeztetettebbek a hosszú távú vonulók, a gólya, a fecske, mert azok megóvása nem csak tőlünk függ, hanem azoktól az országoktól, illetve az ott élő emberektől, ahol vonulnak. Néhány évtizeddel ezelőtt a sasok majdnem kipusztultak Magyarországon, de szisztematikus, komoly természetvédelmi munka következtében ezeknek az állományát sikerült egy bizonyos szintre feltornázni. Az ideális szinttől még így is messze van ezeknek a ragadozóknak a száma. 

Szinte minden egyes fajról elmondható, hogy súlyosan csökkent a létszámunk, ezért különösen fontos lenne, hogy amennyire lehet, óvjuk őket!

A palini ökoiskolában jó módszereket alkalmaznak arra, hogy már gyerekkorban kezdjék a gyerekeket úgy terelni, hogy figyeljenek a környezetükre. Itt számon tartják a fecskefészkeket, és a gyermekeket is arra tanítják, hogy vigyázzanak a természet értékeire.

A fészkükbe sem lesünk be, mert félünk, hogy elmennek

– Nagy büszkeség nekünk ez a sok fecskefészek. Mi egy örökös ökoiskola vagyunk - mesélte Suhai Zsolt, a Palini Inkey Boldizsár Általános Iskola igazgatója. Ez annyit takar, hogy nem kell pályáznunk évente az öko cím elnyerésére, mert a korábbi évek munkája alapján ezt örökre megkaptuk. Ez nem csak egy üres cím, nem csak egy plakett a falon vagy csak egy oklevél. Ez egy gondolkodásmódot tükröz. Elődeim és én magam is azt képviselem, hogy minden, ami zöld, ami él, ami mozog, ami vegetáció, ami élet, az érték. Úgy gondolom, hogy iskolánk jól példázza, hogyan lehet összhangba hozni az épített közeget, ezt a kastélyt ezzel a három hektáros ősparkkal. Hogy lehet harmóniában együtt működni a természettel. A gyerekeink és a szülők számára is óriási vonzerő, hogy szabad levegőn, méltó közegben, de mégis védetten tanulhassanak a gyermekeik. Ennek szellemében mindenre vigyázunk, ami itt élő és élőlény. A fecskéinkre meg különösen. Nem háborgatjuk a fészkeiket, ez a legfontosabb dolog egyébiránt. Van egy szerencsés állapotunk, miszerint egy lovarda van mellettünk. Részben innen tudnak a fecskék a fészkeikhez építőanyagot beszerezni, és onnan szállítják ide, valamint van innen 1-1.5 kilométerre egy szép nagy halastó. Onnan is tudnak hozni ide különböző építőanyagokat. Többek közt sarat és iszapot. A fecskéink visszatérnek, 22-24 fészkünk van és sokban megbújnak a kis madarak is. Ez rettentő jó és szép dolog. Az, hogy a madárállomány folyamatosan csökken és ritkul különösen fájdalmas. Elszaporodnak a rovarok és bogarak, amit hamar észre lehet venni. A fecskék csodaszép madarak, óvni kell őket. Mi a fészkükbe sem lesünk be, mert félünk, hogy akkor elmennek innen

A legfontosabb és legegyszerűbb dolog, ha nem állunk a természet útjába, nem háborgatjuk a körülöttünk élő természetet, hiszen még rengeteg csodát adhatnak nekünk és az utánunk következő generációnak – zárta gondolatait Suhai Zsolt. 

Hajnes Rita