Távozott a csapatkapitány

Vittman Ádámtól, az FC Nagykanizsa csapatkapitányától, egyben támadójától először a karszalagot vonták meg, aztán arról is tájékoztatták telefonon, hogy a június 3-ai, múlt szerdai edzésre már nem is kell mennie.

Vittman Ádám (fehér szerelésben) időközben elköszönt az FC Nagykanizsa NB III-as labdarúgó együttesétől (Fotó: Gergely Szilárd)

Ennyi a történet lényege, vagyis a 28 esztendős labdarúgótól elköszöntek az NB III-as klubnál.

– Két hete pénteken valóban elkéredzkedtem az edzésről, erre Koller Zoltán, a vezetőedzőnk rá is bólintott – fogalmazott a csatár. 

– Akkor jött ki úgy ebben az amúgy is furcsa időszakban, hogy a Kanizsa, melynek színeiben játszottam, és a megye kettes Becsehely, ahol edzősködhetek, tréningjei kissé egymásba csúsztak. A nagykanizsai tréner azért közölte, ilyen többet ne forduljon elő, mondtam erre, rendben. Ez egyenes dolog.

Másnap, vagyis május 30-án, szombaton úgy tudjuk, mégis elnökségi ülés lett a dologból, mely után jött az állítólagos hívás délután fél hat körül.

– Éppen tengóztunk a barátokkal, Zoli hívott, hogy megvonják tőlem a csapatkapitányi tisztséget, sőt, a pünkösd utáni szerdán már edzésre sem kell mennem - folytatta a futballista.

– Igazából a közlés módja bánt, hiszen le is ülhettünk volna, hogy figyelj, ez és ez a helyzet, beszéljük át, e cselekedetem a házirend megszegése volt. Az sem titok, családalapítás után vagyunk a feleségemmel, így úgy vagyok vele, jó lenne megállapodni. Nem a magam sajnáltatása a cél és azt is tudom, milyen helyzetbe került maga a labdarúgás is e hónapokban, így azon voltam magam is, hogy munkát találjak a továbbiakra a futball mellé. Soha nem tudhatjuk persze, hogy mit hoz az élet, ugyanakkor azt éreztem, valami miatt emberileg nem férek bele egyesek elképzeléseibe. Inkább egyfajta ürügynek nézett ki az edzésen történtekre hivatkozás.

Az sem titok, az ominózus szombati események után a felek még egy ideig emésztgették a történéseket, miközben ezen időszak alatt természetesen az anyagiak körül felmerülő kérdések is élénken foglalkoztatták a klubvezetést, no meg a labdarúgókat. Bizonyára voltak egyeztetések a sportolókkal a pénzbeli juttatásaik csökkentéséről és egészen biztos, voltak olyanok, akiket ez érzékenyebben érintett.

– Úgy vélem, a mögöttünk hagyott hosszú heteket olyannyira sikerrel tudtuk venni, hogy a labdarúgók a májusban kapott fizetésükön érezhették, némileg meg kellett húznunk a nadrágszíjat - hangzottak Lánczos Attilának, a csapatot működtető kft. ügyvezetőjének szavai.

– Az biztos, hogy Ádám és az együttes útjai elváltak. Sajnáljuk, hogy erre sor került, ugyanakkor, ha a támadó a saját teljesítményét higgadtan értékeli, elfogadja, joggal lehetett bennünk hiányérzet. Mint gazdasági vezető, azt is elmondanám, élhettünk volna drasztikusabb lépésekkel is anno márciusban, hiszen ahogy olvashattuk, Bicskétől Veszprémig tart azon csapatok sora, ahol nemes egyszerűséggel bontottak is fel szerződéseket a járványügyi veszélyhelyzet kihirdetését követően. Időnként volt olyan érzése az embernek, hogy klubvezetőként fontosabb számunkra a sorsuk, mint önmaguknak.

Nem maradhatott ki természetesen a megszólaltatottak köréből a vezetőedző, Koller Zoltán sem, hiszen a történetben az ő neve is elhangzott.

– Előre is leszögezem, hogy nem az ominózus edzésen történtek miatt született meg a döntés a futballistával kapcsolatban - mondta el Koller Zoltán, az FC Nagykanizsa szakmai stábjának vezetője.

– Amikor kinevezésemkor ide kerültem, elmondtam, hogy mindenkire számítok a közös munkánk során és tegye bele mindenki a legjobbját, mely a csapat érdeke is. Idővel aztán jelentkezett Ádám teljesítményével kapcsolatban hiányérzet, meg aztán emberileg is más típusú vezért képzeltem el a gárda élére. Ezek vezetettek addig, hogy meghozzam a döntést, mely szerint nem számítok rá a továbbiakban. Az pedig, hogy mindezt először telefonon közöltem vele, csak annak tudható be, hogy jött az ünnepi hétvége, így nem szerettem volna, ha mástól értesül erről, melyet aztán személyesen is közöltünk vele. Egyénként a teljes szakvezetés nevében azt mondhatom, sajnálom, hogy egy jó játékostól búcsút kellett vennünk, egyben sok sikert is kívánunk neki a továbbiakban.

P.L.