Játékszeretet, majd első osztály
Harminc esztendeje, 1990. június 9-én játszották a krónikák szerint azt a női kézilabda mérkőzést, melyen a Nagykanizsai Olajbányász SE csapata „kiharcolta” feljutását az első osztályba. A kanizsaiak a bajnokság zárása előtt két fordulóval tették biztossá, hogy szereplésükkel az NB I-re jogosultak.
Mátyás Auguszta ha egyszer lövésre szánta el magát, már izgulhattak a védők...
Az Olajbányász a Lőrinci Fonó elleni meccsén 300 néző előtt a Skrach – Gombor, Siti B., Pethő, Juhász, Mátyás, Búza kezdővel állt fel, csereként pedig Böjti, Szőkéné, Ivanics, Kötő, Vass léphetett pályára Jéki Zoltán edző irányításával. Az NB I B második helyén álló kanizsaiak 30-17-re nyertek.
A névsorból is látható, számos kiválóság mellett náluk játszott a későbbi válogatott Mátyás Auguszta is, aki az együttes gólgyárosa volt – a szóban forgó meccsen is beköszönt tizenkétszer – és nem mellesleg, mint olimpiai bronzérmes jelenleg is Nagykanizsán él.
- 2007ben kerültem gyakorlatilag vissza Kanizsára, hát, annyi bizonyos, hogy rengeteget változott addig is a sportélet, meg persze azóta is – fogalmazott az NB I korábbi ötszörös gólkirálya. – A sportág szeretete végett kézilabdáztunk és végül az jött ki az egészből, hogy ’90-ben felkerülhettünk a legjobbak közé. Mentünk előre abban a szezonban is és amikor a feljutás végül sikerült, nem is volt kérdés, hogy vállaljuk-e. Nagyon szerettem amúgy személy szerint edzeni, minden bizonnyal a kitartásomnak is szerepe lehetett abban, hogy az edzők felfigyelhettek teljesítményemre.
Auguszta korábban kosarazott, de az általános iskolában Rezsek Győző kezei alatt már a kézilabdával is kapcsolatba került. Mi több, nem sokkal később már az idősebb korosztály tagjai között szintén pályára léphetett bajnoki összecsapásokon.
- Természetesen a Bányásznál azért ki kellett várni a sorom, de ez így volt rendjén. Hol a bal szélen, hol beállósként játszhattam a bajnokságban, persze az igazi az volt, amikor idővel bal átlövőként szerepelhettem. Miután a második vonalból feljutottunk, rá egy évre sikerült megszerezni még nagykanizsai színekben - az első gólkirályi címem, 1991-ben aztán Dunaújvárosba igazoltam. Ott aztán egy komoly sportbázis alakult ki, mely nem mindennapi sikereket hozott az ottani sportnak, a jégkorongtól a labdarúgáson át a kézilabdáig, bár az már egy másik történet.
Bizonyára nem sértődik meg, ha így hívjuk, Guszta jelenleg a kanizsai serdülő fiúk edzője, egyben pedig a Tungsram SE technikai vezetőjeként is dolgozik. Ha pedig azok a harminc évvel ezelőtti napok szóba kerülnek, roppant szívesen tekint vissza rájuk.
- Tényleg csak ismételni tudom magam, nagyon nagy tett volt és nagyon örültünk a sikernek, mint ahogy nagyon örültek neki a környezetünkben is. Egyáltalán nem a felkerülés céljával vághattunk neki a küzdelmeknek és mégis ez jött ki belőle. Ezért is volt hatványozottabb talán az örömünk és mindenképpen szerettünk volna aztán az NB I-ben is szerepelni.
Jó kiválasztási rendszerrel
Visszapillantónkban Mátyás Auguszta említette, hogy az iskolában Rezsek Győzőnél pallérozódtak a fiatal kézilabdázók és az a testnevelő tanár szavaiból kiderült, ez talán nem a véletlen műve volt.
- A péterfysek jók voltak a sportban, mivel az általános iskolánkban több fordulós válogatót tartottunk a sporttagozatra jelentkezők között – mondta el a pedagógus, aki még mindig versenyszerűen sakkozik is és jó néhány sporteseményen is találkozhatunk vele. – Az akkori klubsikernek azért volt már előjele, hiszen Németh Helgáék néhány évvel korábban, egyénileg is remekeltek az NB I B-ben, fiatal koruk ellenére már markáns játékkal rukkoltak elő a rutinos csapattársak mellett. Aligha véletlen, hogy a későbbiekben a nemzetközi porondon egyesületeikkel és válogatott szinten is maradandót alkottak a nagykanizsai kézilabdázó hölgyek.
P.L.