Találgatás és bizonytalanság…

Április 14-én a Kormány nevében Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes törvényjavaslatot nyújtott be Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint az egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról. A röviden összefoglalt hír hátterében azonban nagyon sok ember sorsa húzódik meg. A  törvényjavaslat értelmében 20 ezer kulturális ágazati dolgozó (könyvtári, múzeumi, levéltári, közművelődési és egyéb munkatársak) közalkalmazotti jogviszonya alakulna át munkaviszonnyá 2020. november 1-től.

Fotó: Horváth Zoltán

A Kanizsai Kulturális Központ részéről a vezetőtársaival történt egyeztetés alapján 5 pontban fogalmazta meg észrevételeit a kulturális dolgozók közalkalmazotti státuszának átalakítását célzó törvénytervezettel kapcsolatban Kovácsné Mikola Mária igazgató:

1. Nem látjuk kellően kifejtve, hogy milyen foglalkoztatási tapasztalatok alapján készült a tervezet: milyen indokok teszik szükségessé, hogy egy magas hozzáadott értékű szakmacsoportnál a mindeddig kiszámítható előmeneteli rendszert felváltsanak egy sokkal kiszolgáltatottabb helyzetet teremtő struktúrával.

2. A közalkalmazotti jogviszony adta munkavállalói létbiztonságnak megszűnése, a munkavállalók minimálbéren és garantált bérminimumon történő alkalmazása ebben a szférában maga után vonja, hogy a szakalkalmazottak magasabb szakmai szintjének biztosítása csorbát szenvedhet, amely maga után vonhatja a szolgáltatások színvonalának csökkenését.

3. A KJT által jelenleg biztosított kedvezmények (szabadság, felmentési idő, stb.) kompenzálására vonatkozóan nem látunk lehetőséget.

Az illetmények helyetti munkabéreknek a költségvetésben történő biztosítására nincs garancia a dokumentumban.

4. Több olyan pont van a tervezetben (pl. a 40-42.§), amely még a jövőbeni miniszteri rendelet függvénye. Ez(ek) a később születő rendelet(ek) pedig alapvetően határozhatják meg a foglalkoztatás mikéntjét.

Nem látunk garanciát a kulturális intézmények létjogosultságának biztosítására.

5. A törvénytervezet indoklásában olvasható – a közszolgáltatások hatékony és olcsó működtetését célzó – elképzelés véleményünk szerint csak az olcsóság szempontjából működőképes, a hatékonyság csorbát szenvedhet. Az adminisztráció csökkentése ezzel az átalakítással nem biztosított: tekintve csak pl. a GDPR által megkövetelt többlet feladatokat.

Az EMMI így fogalmazott a kulturális szféra közalkalmazottainak a Munka Törvénykönyve (MT) alá kerülésével kapcsolatban:

„a munkáltató intézményvezetőknek szélesebb mozgástere nyílik, hiszen a bértáblához immár nem kötött foglalkoztatás a minőségi közfeladat-ellátás záloga lehet, valamint a foglalkoztatottak- egy igazságosabb, a tényleges szaktudásuk és befektetett munkájuk szerinti bérezéshez jutnak.”

Kérdéses azonban, hogy valójában milyen előnyökkel járhat egy ilyen rendszer úgy, hogy a 6 %-on felüli béremeléseket lehetővé tevő forrás-átcsoportosításokon kívül más, az ágazathoz jutó plusz forrásokról nincsen konkrét információ.

A munkáltató intézményvezetőkre lényegesen nagyobb felelősséget ró a szabályozás a közeli jövőben. Ez egyrészről lehetőséget teremt arra, hogy a minőségi munkavégzés arányában alakítsák ki a munkavállalók bérezését. Másrészt viszont az optimális feladatellátás – a Kulturális törvényben deklarált közművelődési alapszolgáltatások – személyi feltételeinek biztosítása, az intézmény pénzügyi-gazdasági egyensúlyának megtartása tekintetében esetenként drasztikus átalakításokat is szükségessé tehet.

Sok még a kérdőjel a törvénytervezet kapcsán, de – önkormányzati fenntartású közművelődési intézményként – a Kanizsai Kulturális Központ vezetői és munkavállalói egyaránt elkötelezettek annak érdekében, hogy a Nagykanizsán és vonzáskörzetében élők számára az eddig megszokott, magas színvonalú kulturális értékközvetítést biztosítsák – hangsúlyozta az igazgatónő.

Egy közszolga gondolatai a közalkalmazotti jogállás módosításáról

Farkas Tibor közösségszervező, az Igricek együttes művészeti vezetője elöljáróban leszögezte:

– Egyáltalán nem tartom ördögtől valónak azt, hogy vizsgáljuk felül és módosítsuk a közalkalmazotti törvény közel 3 évtizedes tartalmát. Olvasom, hallom az előterjesztők érveit: az állami és az önkormányzati közszolgáltatások hatékonyabb ellátását, a differenciáltabb anyagi elismerést, a szolgáltatások színvonalának emelését, körének kiszélesítését szolgálja a törvénytervezet. Akkor miért nem ebbe az irányba megy a törvénymódosítás? Ki tiltja meg az államnak, hogy emeljen a nevetséges közművelődési fejkvótán, ki kötelezi az államot, hogy a minimálbérhez kösse a javadalmazásokat, ki tiltja meg egyetlen önkormányzati – vagy intézményvezetőnek, hogy jobban dotálja a saját területükön többet teljesítőket, az elhivatott, a közösségükért sokat dolgozó munkatársakat? Az állam és a közalkalmazotti törvény. – A felvetett kérdéseire egyben a válaszait is megfogalmazta a közösségszervezető. – Ráengedni a piacot a közös értékeinkre? Hogyan, ki fogja elbírálni a munkánkat. Jó, biztosan le lehet mérni, hogy mennyi színházbérlet fogy, hányan járnak koncertekre, mennyire tetszik a közösségnek a falunap és egy városi fesztivál. 3-5 éves távlatban talán valamennyire mérhető egy rendezvényszervező munkája. Egy közösségszervező, aki színjátszó köröket, kórusokat, ifjúsági és nyugdíjas klubokat vagy képzőművész köröket stb. animál, 10-15 év munkáját teszi bele, míg az adott alkotóközösség „megáll” a saját lábán. A levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok munkájának gyümölcse sokszor 20-50-100 év távlatából mérhető. Gyűjtjük a helyi értékeket, büszkén mutogatjuk az értéktárakat és a hungarikumokat, aztán majd azt lájuk, hogy minden komoly értékünk előbb-utóbb magánvagyonokba vándorol, ahogy történt ez a gyárainkkal, üdülőinkkel, hotelekkel, újabban a kikötőinkkel és még órákig sorolhatnám. Ez a törvénytervezet szinte semmit nem ad, ugyanakkor elvesz olyan több évtizedes alapjogokat, mint az utazási kedvezmény, a jubileumi jutalmak, valamint egy minimális jogbiztonság, hogy ne lehessen egyik napról a másikra utcára tenni embereket, bár ezt is megoldották sunyi intézményátszervezések ürügyén. A beígért 6%-os fizetésemelés nevetséges ahhoz képest, hogy évtizedes elmaradások vannak a bérek terén, és az egy-két éve beígért, sokáig lebegtetett életpályamodell és bérrendezés helyett kaptuk ezt húsvétra! Ezen „nagyon keresztény” és „igazán családbarát” intézkedés láttán egy szélsőliberális kormány is megnyalná a tíz ujját. A négy húsvéti ünnepi napot adni a szak – és szakmai szervezeteknek a javaslattételhez, majd az éj leple alatt egy salátatörvényben benyújtani… hát, le a kalappal! Mindezt a Covid-19 járvány idején, amikor még csak tiltakozni, véleményt nyilvánítani, egymás szemébe nézni egy tárgyalóasztalnál sem lehet. Amikor azon gondolkodunk szorongva, aggódva, hogy vajon október-november tájékán, ha elindulhatnak a színházak, a koncertek, mennyien mernek újra beülni a színháztermekbe, sikerül-e újraépíteni mindazt, amit lerombol a vírus, és a gazdasági nehézségek ellenére fontos lesz-e még a magyar kultúra? Most hadd kérjünk mi, a közgyűjteményekben és a közművelődési intézményekben, a közösségekért dolgozók több tiszteletet Magyarországnak, a kulturális értékeinknek, s egy kicsit több alázatot a törvényhozóktól, legalább olyat, amilyen alázattal végzik munkájukat naponta a közalkalmazottak Magyarországon!

Várakozással tekintenek a törvény végrehajtása felé

A közalkalmazotti törvény modernizálása, a közalkalmazotti bértábla aktualizálása a múzeumi, közgyűjteményi szakterület munkavállalóinak várakozása is volt az utóbbi években – fogalmazott Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója. – A bértábla kiüresedett, funkcióját gyakorlatilag elvesztette. A változtatás időszerű volt, melyet a jelen törvénytervezet a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésével kíván áthidalni. Várakozással tekintünk a törvény végrehajtása felé, lehetőségnek tekintjük ezt az új helyzetet. A Thúry György Múzeum munkatársai az utóbbi évtizedben sokat dolgoztak és tettek azért, hogy a múzeum Nagykanizsán színvonalas kiállításokat, családi programokat, különleges tudományos-ismeretterjesztő előadásokat bonyolítson, a városi egyesületekkel, szervezetekkel karöltve igazi közösségi tér legyen. Az oktatási intézmények, a város általános- és középiskolásai számára is egy kiemelt helyszín, a tanórán kívüli oktatás egyik pillére lett a múzeum. A törvénymódosítás után is ezen dolgozunk és mint eddig is azt szeretnénk, ha munkánk eredménye a jövőben is „jól látható” lenne – összegezte reményeit az igazgatónő.

A törvénytervezetet ebben a formában nem tartják alkalmasnak a parlamenti vitára és előterjesztésre

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) Dr. Fülöp Péter művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkár részére címzett levelében nyomatékosan kérte a törvénytervezet azonnali hatállyal történő visszavonását, érdemi szakmai konzultációra bocsátását, illetve a kormányzati elképzelés bevezetésének későbbre halasztását. Egyebek mellett azt is kérik, hogy a törvénytervezetet illetően kerüljön sor egy széleskörű szakmai egyeztetésre, amely lehetőséget biztosít a koncepció újratárgyalására az összes érintett fél bevonásával. Természetesen erre a témára később még visszatérünk.

Bakonyi Erzsébet