Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Derült égből villámcsapás. Így érezték magukat a horgászok múlt héten, amikor szembesültek azzal: nem tudják megközelíteni a Csónakázó-tó keleti partján lévő horgászhelyeiket. Az út ugyanis eltűnt, valaki beszántotta.
Az egész ügy – a nyilvánosság előtt – a Zrínyi Horgászegyesület révén látott napvilágot. Elnökük, Szépligeti Ferenc tájékoztatta a horgászokat a helyzetről a közösségi média felületén. Ekkor gyakorlatilag robbant a bomba, minden érintett a saját igazát hangoztatta, és vélte valósnak.
– Értetlenül álltunk a dolog előtt. A kezdeti felháborodás után azon próbálunk dolgozni, hogyan lehet ezt az állapotot a legrövidebb időn belül helyrehozni, visszaállítani. A tervek szerint 19 verseny – köztük néhány többnapos - lesz idén a Csónakázó-tónál, és ezek egyik feltétele, hogy gépjárművel megközelíthető legyen a partszakasz. A horgászok felszerelése nagy, súlyát és méretét tekintve is. A jelenlegi körülmények között, út nélkül, veszélybe került a versenyek lebonyolítása – mondta Szépligeti Ferenc.
A szóban forgó partszakasz előtt lévő, behajtani tilos táblán Károlyi Attila önkormányzati képviselő (Éljen VárosuNk!) nevét és telefonszámát helyezték el. A kifüggesztett papír hamar eltűnt a tábláról. Az üggyel kapcsolatban a képviselő elmondta: mielőtt Dobri Lajos felszántotta a Csótó melletti területet, megkereste őt. – Mint önkormányzati képviselő, az állampolgári jogok érvényesítője, tolmácsoltam a kérést a Via Kanizsa vezérigazgatójának, illetve a vezérigazgató-helyettesnek. Dobri Lajos korábban saját pénzéből készített egy sorompót, a kerékpárutat határoló acélkorláthoz hasonlót. Engedélyt kért rá, amit meg is kapott, aztán munkálkodni kezdett a területen. Az eljárás teljesen jogszerű volt, Dobri úr valamennyiünk érdekében járt el és cselekedett – erősítette meg Károlyi Attila.
Az üggyel kapcsolatban megkereste a Kanizsa Médiaház szerkesztőségét Németh László, a Vasutas Horgász Egyesület elnöke is, aki a horgásztársadalom nevében és védelmében szólalt fel. Higgadtan, a horgászokat és a környezetet szem előtt tartva mondta el véleményét. A tó használatáért felelős gazdaként azonban visszautasított minden közszájon forgó, a horgászok magatartásával kapcsolatos vádat. Hangsúlyozta: 1974 óta szigorú szabályok betartásával űzik a horgászok a tevékenységüket, a törvényességet és a környezet védelmét is hivatásos halőr felügyeli. Németh László a kibontakozott botrány miatt a terület védelmének fontosságát is sürgette.
– Most akarja a föld ledobni az emberiséget a hátáról. Gondoljon bele bárki, mit is jelent a klíma-, illetve a környezetvédelem? Azt, ami itt történt? Hogy egy rétet felszántanak? Nem tudom milyen engedélyt szereztek be hozzá… Kérdés, hogy vajon vissza lehet-e állítani az eredeti állapotot. Ott volt vadlóhere, gólyahír, hóvirág, utóbbiból egyetlen szál értéke 10 ezer forint.
Az eset egyik legtöbbet emlegetett szereplője Dobri Lajos, a Zala Megyei Lovas Szövetség elnöke, aki a munkát – elmondása szerint – saját zsebből végeztette el.
– A területet nem szántották fel, altalaj javítás, illetve lazítás történt, majd egy „finomabb” tárcsázás. Kaptunk egy feladatot, ami úgy szólt, hogy végezzük el a munkát, mégpedig a saját pénzünkön. Az elvetett fűmag több mint kétszázezer forintba kerül, ehhez jön hozzá a gépek és a szakemberek munkadíja – mondta Dobri Lajos, majd hozzátette: a partszakasz nem út, hanem rét, ahová a behajtást tábla tiltja. Véleménye szerint, aki jogkövető magatartást folytat, az autóval nem megy be a szóban forgó területre.
A végszót valakinek ki kell mondania, hiszen a kérdéses terület sorsa sokakat érdekel. Balogh László polgármester szerint a kialakult vitás helyzet sok tanulsággal jár.
– Jómagam csak utólag értesültem a történésekről, de azon leszek, hogy a helyén kezeljük az ügyet. Ezért felszólítottam Dobri Lajos urat, hogy az általa elkezdett rekultivációs munkálatokat minél előbb fejezze be. Ígéretet kaptam tőle, hogy a finom boronálást hamarosan megteszi, és a célként kitűzött füvesítést elvégzi. Véleményem szerint Károlyi Attila képviselőtársam, ÜJKB-elnök nem szerencsésen szállt bele a probléma megoldásába. A horgászok a szokásjognak megfelelően használták a Csótó partját, ez azonban nem volt jogszerűen engedélyezve. Így a többszörös vitára az lehet a megoldás, ha az önkormányzat sürgősen létrehoz egy „Csónakázó-tavi használati szabályzatot” a lehetséges összes Csótó-használó részvételével. Ez afféle etikai kódexként működne. A jelen helyzetben a füvesítés megvalósulásáig nem szabad autóval ráhajtani a megújítandó területre. Viszont utána meggondolandó, hogy a futópálya és a military-pálya mellett a horgászok számára is legyen egy lehetséges nyomvonal. Polgármesterként a minden fél számára előnyös („win-win”) megoldás híve vagyok.
Vincze Adél