Tudnivalók az új büntetőeljárási kódex legfontosabb változásairól

Az új büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 2018. július 1-jén lépett hatályba. A jogszabály számos változást vezetett be, amelyek az eljárások egyszerűsítését és gyorsítását szolgálják.

A büntetőeljárási törvény előkészítése során szabályozási elveket fogadott el a Kormány, amelyek között kitüntetett helyet foglalt el az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, az ésszerű időben történő döntéshozatal, amelyben a bírósági szervezet számottevő eredményeket ért el az utóbbi években, hiszen az elhúzódó, két éven túli eljárások száma 2012-ről 2016-ra 36%-kal csökkent.

Ennek jegyében kiszélesítette azokat az eljárási lehetőségeket, amelyek folytán már a nyomozás során, bírósági tárgyalás nélkül az ügyek egy része lezárulhat. A korábbi vádemelés elhalasztását felváltotta a feltételes ügyészi felfüggesztés. Továbbra is megmaradt a közvetítői eljárás, amely elsődlegesen a sértetti igény időben történő kielégítését szolgálja, azzal a különbséggel, hogy erre már a bírósági eljárásban nem kerülhet sor, csak a nyomozás során van rá lehetőség.

Teljesen új eljárás a nyomozás során köthető egyezség az ügyész és a terhelt között, védői közreműködés mellett. Ez nem keverhető össze a más jogrendszerben ismert vádalku intézményével, mert a bűncselekmény tényállását és minősítését az ügyész határozza meg, egyezkedni csak a jogkövetkezményről lehet. Fontos garanciális szabály, hogy az egyezséget csak a bíróság hagyhatja jóvá a törvényes feltételek vizsgálatát követően. Ez azt jelenti, hogy a bíróság az előkészítő ülésen, tárgyalás tartása nélkül ügydöntő határozatot hozhat.

Jelentős szemléletváltást tükröz az új Be.-ben az a jogalkotói megoldás, amely egyértelmű különbséget tesz az eljárási lehetőségek között attól függően, hogy egy bűncselekményt beismerő, a bizonyításról lemondó vádlottal, vagy a bűnösségét vitató, érdemi védekezést előterjesztő vádlottal szemben kell a büntetőjogi főkérdésről dönteni.

A bírósági eljárást illetően a leglényegesebb változás az, hogy minden ügyben és minden vádlottal szemben kötelező a tárgyalást megelőzően előkészítő ülést tartani. Az előkészítő ülésen az ügyész, a vádlott és a védő köteles részt venni. Az előkészítő ülés funkciója kettős.

Egyrészt ott kerülhet sor a nyomozás során kötött egyezség vizsgálatára, elfogadására és ügydöntő határozat meghozatalára. A Be. arra is lehetőséget teremtett, hogy a vádlott az előkészítő ülésen a vádiratban foglalt bűncselekmény tényállásával és minősítésével egyező beismerő nyilatkozatot tegyen és lemondjon a további bizonyításról. Az ügyészség a vádiratban ugyanis indítványt tehet konkrét büntetésre vagy intézkedésre arra az esetre, ha a vádlott az előkészítő ülésen beismer és lemond a bizonyításról.

Másrészt fontos szerepe van az előkészítő ülésnek a tárgyaláson történő bizonyítás tervezhetőségében. A bizonyítási indítványok előterjesztésének színtere az előkészítő ülés lett. A perkoncentráció jegyében az előkészítő ülést követően csak szigorú feltételek mellett tehetnek indítványt a felek további bizonyításra. A Be.-nek ez az új rendelkezése a per elhúzására alkalmas, visszaélésszerű joggyakorlást hivatott visszaszorítani.

Az észszerűsítés jegyében változtak az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésre és ezzel összefüggésben a másodfokú felülbírálatra vonatkozó szabályok. Nem érdemes ugyanis az elsőfokú bíróságnak részletesen indokolnia, a másodfokú bíróságnak pedig felülbírálnia azokat az ítéleti rendelkezéseket, amelyeket a felek egyike sem sérelmez. Ha a fellebbezés csak a büntetés nemét vagy mértékét érinti, az elsőfokú bíróság csak ezt indokolja meg részletesen, és a másodfokú bíróság bizonyos kivételek mellett csak ezt vizsgálja. Az új rendelkezések következtében az ítéletek terjedelme rövidebb, közérthetőbb lesz, és hamarabb befejeződhet a másodfokú eljárás.

A büntető eljárások gyorsítását szolgálja az is, hogy szélesedett a másodfokú bíróság megváltoztató jogköre, mert köteles kiküszöbölni az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát és a relatív eljárási szabálysértést. Ez azt a célt szolgálja, hogy csökkenjen a hatályon kívül helyezések száma, mivel az sem az igazságszolgáltatás, sem a vádlott érdekét nem szolgálja. A Be. lehetőséget teremt arra, hogy a másod- és a harmadfokú bíróságok hatályon kívül helyező végzésével szemben a felek fellebbezéssel éljenek. Az ezen fellebbezést elbíráló bíróság dönti majd el, hogy helyes volt-e a hatályon kívül helyezés. Ennek az a várt következménye, hogy az ügyek egy részénél nem kell majd az eljárást az elsőfokú eljárástól megismételni.

Szemléletbeli változást tükröz a kényszerintézkedések rendszerének átalakítása. Az alapvető rendelkezések között szerepel a terhelt szabadlábon való védekezésének joga, amelyet az új Be. oly módon elégít ki, hogy az egyes kényszerintézkedések alkalmazásánál előtérbe helyezi a szükségesség és arányosság folyamatos vizsgálatát. A jogalkalmazó számára eltérő sorrendet állít fel a személyes szabadságot érintő kényszerintézkedések tekintetében a legenyhébbtől a legsúlyosabbig haladva. A bírói engedélyes kényszerintézkedések alkalmazásánál immár azt kell a bírónak indokolnia, hogy miért nem elegendő az enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása, miért van szükség letartóztatásra. A bűnügyi felügyelet új fogalom, amely magában foglalja a korábbi háziőrizetet, a lakhelyelhagyási tilalmat és a rendőrségnél történő jelentkezési kötelezettséget. Ez a megoldás rugalmas, lehetőséget ad az egyéniesítésre és ezzel nagyobb esélyt teremt a kényszerintézkedés betartására.

Megváltozott az óvadék természete, megszűnt az önállósága. Felélénkülhet az óvadék intézménye azáltal, hogy az óvadékot a letevő a kényszerintézkedés megszűnésével nyomban visszakaphatja, nemcsak akkor, ha a terhelt bevonul a büntetés letöltésére. A távoltartás és a bűnügyi felügyelet megerősítését szolgálja, és lehetőséget ad a letartóztatás helyett enyhébb kényszerintézkedés alkalmazására. A személyes szabadságot korlátozó intézkedések mellett sor kerülhet a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz használatának elrendelésére is.

A sértetti jogok fokozott figyelembe vételét jelentik a különleges bánásmódra vonatkozó új szabályok. A hatóságok kötelezettsége, hogy kiegyenlítsék azt a hátrányt, amelyben a jogaik gyakorlásában korlátozott eljárási résztvevők szenvednek, meghatározva a szükséges kíméleti vagy védelmi eszközt. Ilyen például, hogy 14. életévét be nem töltött sértett esetében a kihallgatáskor nyomozás során kép- és hangfelvétel készül, amelyet a bírósági eljárásban is fel lehet használni úgy, hogy a tárgyaláson már meg sem kell jelennie. Az új törvény alapján, a hatóság döntése nélkül is különleges bánásmódot igényelnek a 18. életévet be nem töltött személyek, a fogyatékosságban szenvedők, illetve az erőszakos nemi bűncselekmény áldozatai.

Törvényházi szeminárium a témában:https://birosag.hu/uj-eljarasi-kodexekrol-tudni-kell/uj-be/rendhagyo-torvenyhazi-szeminarium

Szórólapok: https://birosag.hu/uj-eljarasi-kodexekrol-tudni-kell/uj-be/legfontosabb-valtozasokrol-kozerthetoen

Forrás: Zalaegerszegi Törvényszék