Péter Árpád: Állítsátok meg Arturo Gyurit!

The catcame out of thebag. S ha nem is a macska, de a szög ezen a héten feltétlenül kibújt a zsákból, s rögvest alaposan fejbe verte magát. Hazug Gyurit ugyanis hamarabb utolérik, mint az alig bicegő, az infúzióról épp hogy levett, legyengült ebet.

Történt, hogy a szülőhazájában a Terv keresztnévre is hallgató amerikai filantróp spekuláns újabb dolgozatot tett közzé – ezúttal Európa kínzó problémáiról értekezve, s persze rögvest megoldási javaslatokat kínálva. Aki eddig azt hitte, hogy Arturo Gyuri kizárólag a vadliberális világeszme jegyében gondolkodva s cselekedve próbálja – civil ruhába öltöztetett zsoldosai által is – gyengíteni a nemzetállamokat, belekavarva brit, ukrán, magyar, macedón (s a lista majdnem végtelen) belügyekbe, szervezve az illegális bevándorlást, vagyis Európa gyarmatosítását (sic!), nos, az tévedett. Mert mindez igaz ugyan, de a legfrissebb eszmefuttatás pőrén bemutatja a nyers, primer valóságot (is).

Mint mindig, most is a pénz kell neki. S hogy milyen áron, mit és kiket tönkretéve, leigázva, nyomorba döntve, az édes mindegy. Ezúttal is.

A Hogyan mentsük meg Európát? című röptanulmányában amellett, hogy a „rendezett bevándorlás megszervezéséről” beszél, egy afrikai Marshall-segélyt javasol, s nyilván ezt teszi akkor is, amikor Brüsszelben győzködi ottani cinkostársait, akik, vélhetően a korábbi, jelenlegi vagy épp’ remélt, jövőbeni apanázsért cserében, államfőknek kijáró protokollal, csókokkal (is) fogadják. (A polcsók műfajának megteremtője, bizonyos Brezsnyev et. pedig valószínűleg forog a sírjában, és azért az ’56-os mészáros, Kádár sem örül. Ám ez legyen az ő bajuk.)

S hogyan működne az afrikai Marshall-segély? Arturo Gyuri kötvénykibocsátást, hitelfelvételt javasol Európának, no, nem sokat, évi 30 milliárd eurónyit. Amiből aztán támogatni lehetne a fekete kontinenst, hogy ott rend legyen, fejlődés, és minden polgár otthon akarjon maradni. Európa és az egyes nemzetek egyébként most is adnak pénzt – látjuk, ezeknek a forrásoknak milyen a hasznosulási aránya és az eredményessége.

A pénzpiac arcátlan mágusa tehát üzletet lát ebben, nyilván érdekeltségei révén beszállna a bizniszbe, adna hitelt, jegyezne kötvényt, hogy aztán jól keressen, s persze a migráció se álljon le, mert az meg – szerinte – megoldja a népességfogyás és a munkaerőhiány európai problémáját. Egy dologban persze igaza van: többen lennénk, sokkal többen, a családegyesítésekkel például exponenciálisan nőne Európa lélekszáma. Csak egy „picit” megváltozna az etnikai arány, a kereszteket meg cserélhetnénk vörös félholdra és sámán varázseszközökre.

Persze, Arturo Gyuri számára ez is vonzó cél; felfedve szándékait erről így értekezik, Magyarországot támadva leplezi le önmagát: „Orbán ma a saját, keresztény Európa-víziójának védelmezőjeként lép fel. Ez a jövőkép szemben áll az EU alapelveivel.”

Hogy a keresztény Európa mennyire valóság, s nem vízió, csak egyetlen példa: az EU zászlaja a Szűzanya koronájának 12 csillagát ábrázolja… Hát hogyan állna szemben a keresztény Európa az EU alapelveivel…?!

Egyrészt a keresztény Európa nem vízió – hanem tény, bár a sok megalkuvó, elkényelmesedett, megvett áruló próbálja ezt tagadni. Nem lenne baj, ha a mai brüsszeli mainstream kígyói olvasnának ezt-azt az alapító atyáktól, s rögvest kiderülne, hogy a kereszténység nem hogy nem áll szemben az EU alapelveivel, hanem épp ellenkezőleg: az alapításkori eszmék, elképzelések alapja pont a kereszténység, a kereszténydemokrácia.

De ezek a modern tetvek ott Brüsszelben és máshol is, csak Arturótól olvasnak, nekik a Gyuri-összes a biblia.

Persze, nem kizárólag Arturo Gyuri tehet a kontinens aktuálisan égető problémáiról. Például ha arra a kérdésre keresnénk választ, hogy miért van – még mindig – illegális migráció, akkor így felelhetnénk: mer’ kell…

De azért az elsődleges cél nem lehet más: állítsátok meg Arturo Gyurit!