Elment városunk barátja

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten. Várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A Kanizsa 2007-es írásával emlékezünk rá.

Kányádi Sándor (1929-2018)  „Nemcsak tetszetős verssorokban, hanem cselekedetekben, tettekben kell a nép emlékezetébe vésni az eseményeket, hiszen így mindenkinek köze van hozzá.”

A székely negyvenkilencesek fenyvese kezdeményezőjének, a Polgári Kanizsáért Alapítványnak a képviselői a múlt héten látogatták meg budai otthonában a Kossuth-díjas erdélyi költőt. Többek közt a város fotóalbumával köszönték meg, hogy elvállalta a fővédnökséget a székely kerti csemeteültetés fölött – ám a gyors eszű vendéglátó kedvesen így válaszolt: „Épp ellenkezőleg, nekem kellene tagdíjat fizetnem.”

Szépasszonyokról, közelebbi és távolabbi történelemről egyaránt szó esett a finom villányi bor mellett. A nap – forradalmunk ünnepe – kínálta, hogy megemlegessük Elek apó kútját és az ’56-os gyermekmártírokat. Az ő tiszteletükre – mint az október 5-i eseményre küldött üzenetében is szerepel – óvodások, kisiskolások ajánlották fel fagylaltpénzüket. A költő ablakából rálátni a Hargita lábától érkezett nyolctonnás kőre.

Anno – 2007…

De felidéződik egy mese is, hisz Sándor bácsi évtizedekig az úttörőszövetség lapjába teljesített. Hogy aztán nem csak gyerekeknek írt? „Tudományokra akarta adni egyszer a fejét a tyúk s a lúd. Beiratkoztak az iskolába. Szégyellték, hogy mindenki rajtuk fenje a nyelvét.” Ám a két jószág nem messze jutott, a lúd meglátott egy kukacot, s aznapra: „Előbb a begyünk, ráér a fejünk.” Délben hiába fogadkoztak, másnap is akadt csimasz s miegyéb. „Így aztán mai napig buta liba a lúd, és tyúkeszű a tyúk. S az is marad most már egész a serpenyőig vagy a levesestálig.” Félelmetes, ha mindezt népekre vonatkoztatjuk, ilyesformán: amelyik társadalom előbbre valónak tartja a hasát az oktatásnál, a serpenyőben végzi. Egy ellentétes példa: a legnagyobb török fenyegetettség idején alapították kollégiumukat a debreceni polgárok.