Akadémiai szinten szinte minden
A nyáron már négy esztendeje lesz annak, hogy a Nagykanizsai Izzó SE serdülő kézilabdázóitól a Balaton-parti Nemzeti Kézilabda Akadémiára került Kollonay Zoltán. A 2000-ben született kanizsai származású ifjú beállós azóta már a kézis utánpótlás fellegvár ifjúsági csapatában rohamozza az ellenfelek kapuját, sőt nem is oly' rég már felnőtt szinten is bajnoki címet ünnepelhetett.
Kollonay Zoltán éppen a Nagykanizsai Izzó SE ellen lőhet kapura az NB II-es kézilabda bajnokságban
Fotó: Tompos Gábor/Lotus Seven
Ráadásul bajnoki aranyának dél-zalai vonatkozása is van, hiszen a NEKA U22-es csapata a férfi NB II-es bajnokság Dél-nyugati csoportjában – Zoltánnal a soraiban – éppen az Izzó SE előtt végzett az idei szezonban.
- Ráadásul a szezonnak még koránt sincs vége, hiszen az ifjúsági döntőbe is bejutottunk és csapattársaimmal még ott is szeretnénk nagyon alakítani – hangzottak az ifjabbik Kollonay szavai Balatonbogláron. - Úgy érzem, a felnőtt NB II-es bajnokságban együttesünk tempóban, míg az ifiknél erőben nőtt ellenfelei fölé, mindenesetre ez a kettős terhelés többünk számára is a fejlődést szolgálja.
Zoltán esetében az a bizonyos fejlődés majd' évtizedes, hiszen még Nagykanizsán kapta meg az alapokat.
- A Zrínyi-iskolában Marczinka Csabánál kezdtem, amikor harmadik osztályos voltam. Idővel aztán az Izzó igazoltja lettem, a nyolcadik osztályt viszont már Bogláron fejeztem be, majd jöhetett a gimnáziumi oktatás, szintén a somogyi kisvárosban. Az idei volt az első felnőtt kézilabdás idényem és már a NEKA NB I B-s legénységénél is a keretben lehettem. Az biztos, hogy a következő szezonom sem lesz egyszerű, hiszen a versenyeztetés mellett jön majd sokunk számára az érettségi is.
Kézilabda akadémiáról lévén szó, a hangsúly a sportágon van és akadémistaként igencsak annak sűrűjében sportolhat a kanizsai fiatal.
- Imre Vilmos jelenleg az edzőm, de eddig is számos kiváló szakemberrel dolgozhattam, emellett páratlan az akadémia felszereltsége, ami az orvosi és rehabilitációs részlegre külön is igaz. Nem véletlen, hogy női és férfi válogatottak is ide járnak sérülésük kezelése után.
Kérdés persze, hogy miként alakulhat az akadémiáról kikerülő fiatalok jövője, illetve Zoltán, mint Nagykanizsáról indult tehetség, hogy tekint az eddig Balatonbogláron töltött időszakára.
- Havonta egyszer járok haza és az, hogy korán elkerültem otthonról, talán a felnőtté válásomban is nagy segítség. Apuék ugyanakkor sokat jönnek a meccseimre, melyekből a heti nyolc edzés után időnként ugye kettő is jut hétvégére. Az itteni évek ugyanakkor lassan a végéhez közelednek, jövőre végzünk és jöhet annak az eldöntése, a kézilabdán belül hová is kerülhetünk, miként folytathatjuk.