Hét év után újra itthon – Olyan ez, mint egy házasság…

Egy zenész és a hangszere közti kapcsolat olyan, mint egy jó házasság: tele van meglepetésekkel, és az ember mindig tanul valami újat, ami által több lehet, véli Kónya István. Magyarország első lantdiplomás művésze hét év után adott újra régizenei koncertet szülővárosában, a kanizsai Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében.

Kónya István: Egy művész szívében a hazai közönségnek saját helye van (Fotó: Gergely Szilárd)

Több mint kétévtizedes pályafutása során az ország és Európa számos pontján fellépett már, de ha Nagykanizsán játszik, különös érzés, izgatottság keríti hatalmába Kónya Istvánt. Egy művész szívében a hazai közönségnek saját helye van – előtte szerepelni mindig izgalmas feladat, talán a legizgalmasabb.

– Körülbelül hét évvel ezelőtt volt utoljára koncertem itt, úgyhogy nagyon örülök, hogy a Kanizsai Kulturális Központ munkatársai meghívtak a Tavaszi Művészeti Fesztiválra. A gyökerek mégis csak idekötnek: annak idején a Hevesi Sándor Művelődési Központ Teaház-sorozatában indult el a zenei pályafutásom.

A Landler-gimnáziumban érettségizett Kónya István a történelem-ének szakos tanári diploma megszerzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán mélyült el a gitározásban. Egy alkalommal aztán részt vett egy lantkoncerten,ami sorsfordító hatással volt rá. Ahogy azt egy korábbi interjúban elmesélte: akkor és ott az a szilárd meggyőződés kerítette a hatalmába, hogy neki feladata van ezzel a különleges hangszerrel. Így hát eldöntötte, hogy beiratkozik a Hágai Királyi Konzervatórium régizene szakára. Felvették, és látogatni kezdte annak a művésznek, Toyohiko Satonak a kurzusait, akinek a lantjátéka egy életre megbabonázta őt azon a bizonyos előadáson. Kónya István nem sokkal később élete első lantkoncertjét Nagykanizsán adta.

–A művelődési házban volt egy kétrészes fellépésem, amire amolyan vízválasztóként tekintettem. Kíváncsi voltam arra, hogy egyrészt hogyan kezelem a szerepléssel járó lámpalázat, másrészt végig tudok, bírok-e egyáltalán játszani kétszer negyven percet a színpadon. Úgy gondoltam, ha igen, akkor érdemes ezt az utat folytatnom.

István 1996-ban sikeresen befejezte konzervatóriumi tanulmányait Hollandiában. Ezzel ő volt az első Magyarországon, aki lantdiplomát kapott. Több mesterkurzuson is részt vett, s közben ő is belevágott a tanításba itthon régizenei kurzusokon.

– Sajnos, a lantoktatás kérdése a mai napig nem megoldott sem Magyarországon,sem a Kárpát-medencében.Valaha a zenekultúránk megkerülhetetlen hangszere volt, ma mégsem lehet intézményesített keretek közt lanton tanulni. Ezért elhatároztam, hogy írokegy európai lanttörténeti könyvet és két tankönyvet: egy reneszánsz lant-metodikát, illetve egy -antológiát. A koncertek mellett magánórákat és nyári kurzusokat is tartok, így azoknak, akiket ez a világ érdekel, már Magyarországon is van mihez, kihez fordulniuk.A módszertant próbáltam úgy felépíteni, hogy az a lehető legélvezetesebb legyen: a népdaloktól haladunk lépésről lépésre az egyre bonyolultabb darabokig. Ez a metodika sikeresnek bizonyul, hiszen a volt növendékeim közül hatan is külföldi akadémiákon folytatták a zenei tanulmányaikat, s néhányan már hivatásszerűen lantoznak.

A nagykanizsai lantkoncerten reneszánsz és barokk művek csendültek fel, többek között a négy pápát is kiszolgáló Francesco da Milanotól, az angol uralkodók kedvencétől, John Dowlandtől, valamint a lanttörténelem megkerülhetetlen alakjától, Silvius Leopold Weisstől. Kónya István május végén ismét egy izgalmas felkérésnek tesz eleget: meghívták Vilniusba, ahol szerepelhet az erdélyi szász zeneszerző és lantművész, Bakfark Bálint tiszteletére rendezett fesztiválon. Tervei közt szerepel még az is, hogy a nép- és a műzene közti szoros kapcsolatot bemutató, népzenészekkel közösen összeállított műsorát a budapesti helyszínek után immár vidéki városokba is elviszi, hogy minél többen megismerjék a magyar zene- és lantirodalom gyöngyszemeit.

– A hangszerek királynője nagyon különleges: érzékeny és finom, nem is illik hozzá bármilyen előadóterem vagy rendezvény.Például egy eleve hangos, zajos fesztiválon, ahol járnak-kelnek az emberek, egyáltalán nem tud érvényesülni a hangja. Egy lantkoncert mindig meghitt, személyes hangvételű esemény. Nekem, aki már hosszú évek óta játszom rajta, még mindig tud meglepetést okozni ez a hangszer. Szerencsére kiváló lantjaim vannak, de attól még igenis oda kell arra figyelni, mi a jó nekik, és mi nem. Kicsit olyan ez, mint egy házasság: tele van meglepetésekkel, és általa az ember mindig valami újat tanul.

Nemes Dóra