Jókedvű adakozás: amit az ember Istenért megvon magától, azt lelke százszorosan visszanyeri…

Jövő hét közepén, hamvazószerdán megkezdődik a húsvéti készület időszaka, a nagyböjt. Vannak, akik ezt „letudják” a kezdőnapi és péntekenkénti húsmentességgel, de a böjt nem diétás program – hanem lelki megújulás.

NEM FITNESZ

Dr. Páhy János, a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony templom plébánosa azt mondja, az egyház megkívánja, hogy hústilalmat tartsunk, viszont az alkohollal, a túlzott falánksággal, a kábítószerezéssel vagy épp’ az internetezéssel kapcsolatban is önmegtartóztatást lehetne, sőt, kellene gyakorolni.

– Minden szentmisének van egy úgynevezett öröméneke, amit prefációnak hívunk. A nagyböjt folyamán ez szép programot kínál: „mert megadod híveidnek, hogy évről-évre megtisztult lélekkel, örömmel várják húsvét szent titkának ünnepét.” És itt jön a lényeg: „most többet imádkozzanak, buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit, és az újjászületés szentségei által az Isten-gyermekség teljességére jussanak.”

Fontos, hogy többet imádkozzunk, hangsúlyozza dr. Páhy János, mert ha az ember naponta elmond egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát, azzal még nem válik imádságos lelkületűvé. Ne csak kétszer többet imádkozzunk, hanem kétszer odaadóbban végezzük el az imánkat, melynek Jézusra figyelő imádságnak kellene lenni. Ez teszi mélyebbé, bensőségessé és Isten előtt kedvessé, hiszen valamennyien rászorulunk Isten irgalmas szeretetére.

A plébános arra is int, a nagyböjti időben buzgóbban gyakoroljuk az irgalmasság tetteit, s törekedjünk arra, hogy az újjászületés szentsége által megváltoztassuk, átalakítsuk az életünket.

– A böjtben az egyház arra kéri a híveket, hogy az ne fitneszesemény legyen, hanem lelki értelemben vett áldozathozatal, viszonzásul mindazért az áldozatért, amit Krisztus nagypénteken, sőt egész életében hozott értünk. A nagyböjtnek ez az értelme, mert a szemek kívánsága, a test kívánsága, az élet kevélysége minket is megkísért. Nekünk Isten, az evangélium és az egyház tanítása által felmutatott lelki eszközökkel kell kifogni a kísértő vitorlájából a szelet, hiszen akkor lesz gyümölcsöző a húsvét. A húsvéti feltámadás nemcsak Krisztus feltámadása, hanem a mi lelki megújulásunknak és feltámadásunknak is kellene, hogy az ünnepe legyen – összegez dr. Páhy János.

BÁRMIKOR…

A református egyház valamelyest szabadabban kezeli a böjti hagyományokat. Bár néhol az idősebbek körében él a pénteki hústilalom szokása, a katolikusokéhoz hasonló, szigorú előírások nem jellemzők. A reformátusok maguk választhatják meg a böjt idejét és módját: ez eshet az év bármely napjára, tarthat 24 vagy 48 órán át, és nemcsak az ünnepi előkészület részeként lehet böjtölni, hanem gyászban vagy valakinek az egészségéért is.

– A böjtben az odaadás a lényeg – hangsúlyozza Bertók Dániel, a kanizsai gyülekezet segédlelkésze. – Tévúton jár az, aki csak a lemondást és az önsanyargatást látja benne. Akkor az nem böjt, hanem fogyókúra. Igazából a lemondás talán nem is megfelelő kifejezés… Sokkal inkább arról van szó, hogy a háttérbe szorítok valamit, és az Istennel való kapcsolatomat helyezem előtérbe.

Hasonlót élhet át az, aki böjtben megfogadja, hogy mondjuk reggelente újságolvasás helyett a Bibliát forgatja; azaz nem elég önmagában lemondani egy rossz vagy kényelmi szokásról, hanem a felszabaduló időt és energiát a hit erősítésére kell fordítani.

– Krisztus a Hegyi beszédben arra intette a sokaságot és a tanítványait, hogy ne úgy böjtöljenek, mint sok farizeus, akinek eltorzul az arca, csak hogy mindenki lássa, micsoda áldozatot hoz. Ehelyett azt tanácsolja nekik, hogy vonuljanak el, és éljék meg csendben ezt az időszakot. Napjainkban, amikor annyiféle információ, hatás ér bennünket, ez különösen fontos. A lelki böjt tehát azt jelenti, hogy koncentráltan az Úristenre figyelek – ez történhet imádság közben, bibliaórán vagy istentiszteleten is.

A segédlelkész arra is figyelmezteti a böjtölőket: ne várják meg, amíg már csak kötelezően teljesítendő penzumként tekintenek fogadalmukra. Ha elfogy a kitartás és a türelem, tartsanak szünetet, és idézzék fel, mi volt az eredeti szándék, amiért egyáltalán belekezdtek a böjtbe.

– Ha böjtölni akarok, akkor azt az Úrért teszem, és nem magamért – igaz, én vagyok az, aki ezáltal közelebb kerülök hozzá. A böjt egy lelki utazás, és természetes, ha utazás közben elfáradunk. Miért ne lehetne megpihenni? Olyan ez, mint amikor a stoptáblához érve megállunk, és körülnézünk. Persze, vaktában is át lehet hajtani a kereszteződéseken, a kérdés az, hogy mi az értelme neki? Ugyanez a helyzet a böjttel: meg lehet csinálni kivagyiságból, azt hangoztatva, milyen erősek vagyunk, de a lelki épülésnek éppen az lenne a lényege, hogy felismerjük a gyengeségeinket, és azokat az Úristen elé vigyük.

A HIT MEGÉLÉSE

A Piarista-iskolába járó, 16 éves Takács Emma minden évben elhatározza, hogy hoz valamilyen apró áldozatot nagyböjtben. Bérmálkozás előtt áll, így most még inkább átérzi ennek az időszaknak a jelentőségét.

– Én például azt szoktam megfogadni, hogy még nagyobb hangsúlyt fektetek a tanulásra, és kevesebbet nyomkodom a telefonomat. Bár azt amúgy is inkább csak zenehallgatásra használom, szóval nem nagy lemondás a részemről – magyarázza Emma. – Persze, mivel ember vagyok, én is követek el hibákat, és nem mindig vagyok elég kitartó, de azért próbálkozom.

A gimnazista Molnáriban él. Ott, a falu idősei még tartják a böjti szokásokat, többek közt a hústilalmat. Tapasztalatai szerint a fiatalokat ugyanakkor már kevésbé kötik le ezek a dolgok. Emma és négy testvére kivételt jelentenek ez alól: a Takács család minden tagja hívő, rendszeresen járnak templomba, Emma pedig ministrál és felolvas a miséken.

– A húsvéti, de amúgy bármilyen más ünnepre való készülődés nemcsak a külsőségekről szól nálunk, hanem a hitünk megéléséről is. A szüleim például nagyon komolyan veszik a nagyböjtöt. Én ezt a hangolódást elsősorban a családommal együtt élem meg, bár már egy ideje fontolgatom, hogy csatlakozom valamelyik kanizsai, fiatal hívőkből álló közösséghez.

Emma évfolyamtársának, Németh Virágnak éppen ilyen módon – a közösségekben – válik teljesebbé nagyböjt lelkülete. Azt mondja, most van abban a korban, amikor komolyabban foglalkoztatni kezdte ez a téma. Próbálja meghatározni, neki mit jelent a böjt, és hogyan tudná tartalommal megtölteni.

– Az iskolában jelenleg még a farsangról és a vidámságról szólnak a mindennapok, de hamvazószerda után igyekszünk mindannyian elcsendesedni. Ilyenkor a tanáraink is bele-beleszőnek a reggeli áhítatokba egy-két böjti gondolatot, jó tanácsot, hogy támpontot adjanak nekünk, ha esetleg lankad a kezdeti lelkesedés. Ami engem illet, hamarosan megyek majd Homokkomáromba is, hogy részt vegyek azon a lelki gyakorlaton, amit a Nyolc Boldogság Közösség nővérei szoktak tartani. Ezeken az alkalmakon sok más mellett liturgikus táncokkal és gitáros énekekkel várjuk – a bűnbánati időszakban is – felszabadultan a húsvét örömét, Jézus feltámadását.

Az egyházi ünnepek nem pusztán arról szólnak, hogy kijelölnek az évben egy-két napot, amikor templomba kell menni, hangsúlyozza Virág – fontos, hogy minden évben megéljünk valami újat a vallásunkkal kapcsolatban. Nagyböjtben ő többet jár szentmisére és gyónni is, arra pedig külön figyel, hogy a szokásosnál is jobban szolgálatára legyen másoknak.

– Az ismeretségi körömben általában kétféle ember van: aki nem vesz tudomást a böjtről, és aki túlságosan is sanyargatja magát. Én úgy gondolom, itt is meg kell találni az arany középutat. Nekem a hústilalom nem jelent nagy kihívást, s Emmához hasonlóan nem vagyok telefonfüggő sem. Ezért most próbálok olyasmiről lemondani, aminek egy picit valóban érzem a súlyát. Mint például az édességevés… De ha egy-egy nap el is feledkezem erről az ígéretemről, igazából akkor sem dől össze a világ. Ezekben a napokban inkább igyekszem még több jót cselekedni és még több szívességet tenni másoknak. Szeretnék nagyobb megértéssel fordulni a környezetem felé, és elnézőbb lenni azokkal, akik valamilyen bosszúságot okoznak. Szerintem ez legalább annyira fontos, mint hogy lemondjak valamiről nagyböjtben.

LELKI TÜKÖR

Dr. Márkus Ferenc nyugalmazott gimnáziumi tanár azt mondja, a mértékletesség és mértéktartás mindennapi gyakorlata kiváltképpen fontos ebben az időszakban.

– Az én életkoromban törölnöm kell úgyszólván minden magánéleti és közéleti hiúságot, a következő lépés pedig a hallgatás, vagyis hogy ne jártassam a számat, vagy csak akkor, amikor van lényeges mondanivalóm, gondolatom, amit másokkal meg akarok osztani. Ugyanakkor nyitott füllel, tágra nyitott szemmel meghallgatok, figyelek mindenkit, aki valamilyen módon hozzám fordul. A törlés és a hallgatás után pedig következik a csend. Ez az én életkorom egyik legfontosabb lelki és testi állapota. A csend, amiben kellőképpen alázatos tudok lenni, és a nagyböjti időszaknak is az egyik fontos üzenete az önfeladás, ami csak akkor lehetséges, ha alázatos vagyok.

Ebben a csönd-templomban, folytatja a tanár úr, az első dolog az önvizsgálat, a lelkiismeret-vizsgálat, de nem csak a vétkeket, hibákat, mulasztásokat kell számba venni, hanem a jót is, amit kap, vagy éppen cselekszik az ember.

– A harmadik dolog a mértékletesség tágabb értelméből, a példamutatásból jön, hogy képes vagyok-e a példaképeimet önfeláldozóan követni. Én Assisi Szent Ferencet és Szent Ágostont tartom védőszentemnek; ők, mint lelki tükör állnak előttem. Igazán boldogok itt a földön nem lehetünk, bármennyire böjtölünk – fogalmaz dr. Márkus Ferenc. – A szentháromságos élet, aminek földi vetülete itt a három istenies erénybe való belehelyezkedés: a hit, a remény és a szeretet. Ez alkosson egységet, és megfelelő önfegyelemmel törekedjek én is ennek az egységnek a megvalósítására, mert így volt egész életemben. Számomra ez a fontos.

Az összeállítást készítette: Bakonyi Erzsébet, Gergely Szilárd, Nemes Dóra

A nagyböjt szent idő, Jézus Krisztus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete; hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. Napjainak száma Jézus pusztai böjtjéhez igazodik. A Magyar Katolikus Lexikon szerint mivel vasárnap a keresztény ember nem böjtölhet, a nagyböjt hamvazószerda és az első nagyböjti vasárnap közti hétköznapokból, s a következő 6 hét hétköznapjaiból áll (vagyis 4 + 6x6 nap).

Az Érdy-kódexben negyvenlőböjtnek említik ezt az időszakot. Más változata a bűt, ami a szakrális pogány rétegből került át a keresztény szóhasználatba. A nagyböjt az elcsendesülés ideje (szórakozás kerülése, lakodalmi tilalom stb.). Őseink nagyböjt péntekjein, főként nagypénteken az egész napot veszteglésben, azaz hallgatásban töltötték. Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett a hívek asztalára. A böjti hagyomány- és szokásrend a 20. század nagy társadalmi változásai, világnézeti forrongásai közepette gyorsan pusztult, aszketikus-erkölcsi szándékaiban lassanként eltűnt. E folyamatot erősítették a folyton enyhülő egyházi rendelkezések is, melyekkel legkevésbé az öregek éltek.

A nagyböjt szigorú megtartóztatásai a régiek számára a „jókedvű adakozás” egy lehetősége volt, abban a meggyőződésben, hogy amit az ember Istenért megvon magától, azt lelke százszorosan visszanyeri. A folytonos könnyítések ellenére is a magyar parasztság a 19. sz. végéig csupán halat és olyan eledeleket fogyasztott, melyeket (a szegediek szavával) csak a harmat nevelt, tehát növényféléket. (Magyar Katolikus Lexikon)