Péter Árpád: Primitív és náci

„Átkozódik a román, rágalmat s gyűlöletet ont az erdélyi magyarra. Az egész világnak meg kell hallania Erdély hangját!”

Bánffy Miklós Ábel a rengetegben, illusztráció

Ez a néhány sor jutott eszembe, amikor jött a hír, hogy Mihai Tudose – azóta lemondásra bírt – román miniszterelnök akasztással fenyegette meg az erdélyi és a székely magyar közösség tagjait, ha használni merik zászlajukat, jelképeiket.

Wass Albert sajnos ma is érvényes helyzetértékelése 1981-ben született, tehát majd’ négy évtizeddel ezelőtt, de szemmel láthatóan keleti szomszédunkhoz az európai szellem még mindig nem érkezett meg. Pedig Nicolae Ceausescu 1989 decembere óta halott, legalábbis elvileg…  

WA verse a Kolozsy Sándor szobrászművész és felesége által összeállított THE HUNGARIANS IN TRANSYLVANIA című könyvecske végére került, a kiadványt az amerikai képviselőház tagjai kapták meg, akik közül 1981-ben, ennek hatására is, 121 politikus indította meg a Romániát elmarasztaló, a legnagyobb gazdasági kedvezményeket visszavonó amerikai döntéssorozatot.

Lehet, most is kéne valami hasonló offenzíva.

Persze, belesüppedhetnénk a gyűlölet eufóriájába, s románozhatnánk a Tudose-nyilatkozat miatt–„ha a zászló lobogni fog, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is” –, de akkor pont arra a szintre süllyednénk, ahol a lemondott kormányfő, s a hozzá hasonló szellemi suták leendnek. Könnyedén tudnánk irredenta csasztuskákat is idézni gázoló tankokról, szívbe mártott szuronyokról, s tán felszabadulna némi endorfin, de ezen kívül semmi hasznos sem történne.

Tudose a kétségkívül meglévő román magyargyűlölet húrjait pengette meg, amivel, sajnos, bizonyos körökben akár szavazatokat is lehet szerezni, de ezúttal – hogy maradjunk a zenei párhuzamnál – a zenekar nem akart ebből a kottából játszani. Tán az erőteljes magyar, s nemzetközi tiltakozás miatt, a politikai elit eltakarította a miniszterelnököt, illetve lehetőséget adott neki, hogy lemondjon.

A jelenség azonban riasztó. Az Erdélyi Magyar Néppárt feljelentésében is olvasható, hogy a román alkotmány6. cikkelye kimondja: az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez. Tehát, aki kitűzi a székely zászlót, azt nem kell rögtön (és persze később sem) felakasztani. Még Romániában sem. Tudose kijelentésének súlyosságát fokozza, hogy hivatalban lévő miniszterelnök tette, s ez bátoríthatja a szélsőséges elemeket, és könnyen etnikai konfliktusokhoz vezethet.

Nem rémkép ez, hanem valóság: a romániai sajtóban felerősödtek a magyarellenes hangok, a történelem pedig számos példát szolgáltat arra, hogy a mesterségesen gerjesztett hangulat hová vezethet. Hogy ne menjünk időben nagyon messzire, elég csak feleleveníteni, mi történt 1990-ben Marosvásárhelyen… Az összecsapások előtt ugyancsak felfokozott, magyarellenes sajtókampány volt Romániában.

És bár lehet, tényleg jólesne, de azért sem szabad általánosítóan mocskos románozni, mert nem mindenki olyan gyökér, mint Tudose és a hozzá hasonlók. Corneliu Liviu Popescu ügyvéd, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a főügyésznél tett feljelentést a nyilatkozat miatt, hangsúlyozva, hogy született románként teszi mindezt, s nem ért egyet a székely zászlók kitűzésével. De, mivel a volt kormányfő náci típusú retorikát használva fizikai megsemmisítéssel fenyegette meg egy etnikai közösség tagjait, arra kérte a főügyészt, a büntető törvénykönyv nyilvános uszításra, gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszításra, valamint bűncselekmény elkövetésére való biztatásra vonatkozó cikkelyei alapján értelmezze a kijelentést. Szerinte, ha példát statuáló büntetés nélkül marad ez a megnyilvánulás, később más kisebbségekre és a politikai ellenzékre is ki lehet terjeszteni. „Személy szerint én is félek egy olyan országban, amelyben a kormányfő primitív és náci”,olvasható a feljelentésben.

Az erdélyi és a székely magyar közösségért egyébként mi, anyaországiak is sokat tehetünk. A módszer egyszerű: odamegyünk – no, nem tankkal… – zarándoklatra, kirándulni, pihenni, s költünk. Megszállunk(…), megvesszük a kerámiát, a pálinkát, a sajtot, s meghallgatjuk vendéglátóink történeteit medvéről, szabadságról, és a ma is élő Ábelről, fenn a Hargitán…