Zalai táj, zalai ecsettel - Miért viselünk álarcot…?!
Mondják, aki a munkája során gyerekekkel foglalkozik, sokkal könnyebben megőrzi saját gyermeki énjét. Talán ezzel is magyarázható, honnan az a játékosság, nyitottság és vidámság, ami a Csellengők Közösségi Házában dolgozó Horváth Györgyi festményeit jellemzi.
Horváth Györgyi festészetére Miró képei gyakorolják a legnagyobb hatást (Fotók: Gergely Szilárd)
A közelmúltban nyílt új tárlata a Kanizsai Képző- és Iparművészek Egyesületének a HSMK-ban. Az alkotások ezúttal is egy téma, a zalai táj köré csoportosulnak. A közösségnek 24 éve tagja Horváth Györgyi, akinek két kisméretű tájképét állították ki az Ősze András Galériában. Mintha még a tél is elmúlna odakint, amikor az ember rápillant a meleg színekkel megfestett zalai lankákra...
– Számomra nagy jelentőséggel bírnak a színek és az általuk közvetített energiák. Egy időben sokat foglalkoztam például az ausztrál bennszülöttek népi festészetével. A motívumrendszerük mellett nagy hatással volt rám a színviláguk: minél tovább nézem a képeiket, annál inkább átragad rám is valamennyi a lüktetésükből és a vibrálásukból. Talán ezért is felszabadító érzés ilyen élénk, erős színekkel dolgozni.
Györgyi jelenlegi stílusának lassan a védjegyévé válik a tüzes vörös és a nyugalmat árasztó kék szín használata. Ez azonban nem annyira az általa tanulmányozott törzsi kultúrának, sokkal inkább a XX. század egyik legjelentősebb művészének, Joan Mirónak köszönhető.
– Számomra ő a művészettörténet egyik legizgalmasabb alakja, Picasso mellett. Két évvel ezelőtt a lendvai várban nyílt egy kiállítása. Akkor olyan képeket is láttam tőle, amiket azelőtt még soha. Hatalmas élmény volt – meséli Horváth Györgyi. – Nagyon szeretem a Miróra jellemző játékosságot: a vonalvezetései azoknak a kisgyerekeknek a rajzaira emlékeztetnek, akik még nincsenek szabályok közé szorítva, hanem intuitív módon rajzolgatnak.
A gyermeki fantázia szabadsága Györgyi munkásságában is felfedezhető.Figuratív alkotásaihoz az ötletet elsősorban a természetből meríti, de különleges mintázatú madarai, pillangói egyértelműen a képzelet szüleményei. Ebben a témában egyébként több sorozata is van, amely az interaktív befogadáson alapul.
– Ezek a sorozatok több darabból állnak össze: az egyes részek együtt, de külön-külön is megállják a helyüket. A képek közti távolság, a sorrend és az egymáshoz viszonyított helyzetük is tetszés szerint variálható – így minden egyes esetben más az összbenyomás. Az ötlet onnan jött, hogy ha az otthoni dekoráció elemeit a kedvünkhöz igazíthatjuk, miért ne tehetnénk meg ugyanezt a festményeinkkel is?
Színek és energiák – tájban és festészetben
Ez a fajta játékosság talán onnan fakad, hogy Györgyi a mindennapok során sok időt tölt gyerekek között. A Csellengők Közösségi Házában ráadásul olykor-olykor még közös alkotásra is lehetőség nyílik:legutóbb például gipszfigurák készültek.
– A gyerekektől nagyon sok mindent lehet tanulni: elsősorban nyitottságot és őszinteséget – véli Györgyi. – Szerintem, aki sok időt tölt velük, az maga is megmarad – legalábbis lélekben – fiatalnak. Mégis vannak olyanok, akik tudatosan el akarják fojtani magukban a gyermeki énjüket, mintha az valami szégyellnivaló dolog lenne. Pedig, ha belegondolunk, a személyiségünk nagy része a gyerekkorunkban alapozódik meg.
Györgyit egy időben sokat foglalkoztatta az a gondolat, miért rejtik el a felnőttek valódi énjüket, érzéseiket, és viselnek álarcot? Ebben az időszakban több olyan képet is festett, amelyen bohócok szerepelnek. Témáit nagy alapossággal gondolja ki.
– Ez,bizony, sok időt igényel: van egy festményem, amin már egy éve gondolkodom, és csak most érzem úgy, hogy a megoldás közelében járok. Elég kritikus vagyok önmagammal szemben, sokszor át szoktam festeni a képeimet. A belső szememmel pontosan látom, mi az, amit szeretnék, de ezt nem mindig sikerül visszaadni a vásznon.
Az alkotó azonban nem adja fel: addig dolgozik a képein, amíg nem érzi maradéktalanul teljesnek. Györgyi vallja: az élet folyamatos tanulás, változás és mindezzel együtt megújulás, így ő maga is kíváncsian várja, mit tartogat a festészete számára a jövő.
Nemes Dóra