Áttörés Caporettónál – harmadik rész

A 2. olasz hadsereg összeomlása veszélybe sodorta a Karni-Alpokban és a Dolomitokban álló 4. talján hadsereget: az egész olasz arcvonal mozgásba lendült, és minden katona igyekezett a Tagliamento folyó vonala mögé visszavonulni. Ezt többé-kevésbé, de sikeresen végrehajtották a talján katonák, majd az olasz hadvezetés kiürítette a Tagliamento és Piave folyók közötti térséget, és a Piave mögött – az erősítésül érkező 5 brit és 6 francia hadosztályra támaszkodva – védelemre rendezkedett be.

Miközben Nyugat-Macedóniában az antant erők hiába próbálkoztak többször is a görög térségből való kitöréssel, és a Balkán lerohanásával, a központi hatalmak hadvezetése itt, a Velencei-síkság kapujában állva két kísérletet is tett a piavei olasz védőöv felszámolására. Dél-Tirolból – a „Hét község” fennsíkjának birtokbavétele után – a Conrad-hadseregcsoport november 10-én akart kitörni az olasz síkságra. Ugyanekkor a 14. hadsereg Krauss-csoportja a Piave és Brenta folyók között álló Monte Grappa – hegységet ostromolta meg, miközben Boroevic katonái átkeltek a Piavén. A megerősített olasz védelem azonban e próbálkozásokat már visszaverte. Tulajdonképpen ehhez hasonló, megismételt támadással próbálkoztak még egyszer a központi hatalmak erői, ugyancsak sikertelenül, ezért 1917. december 12-én a hadműveleteket leállították. A Monarchia így is hatalmas győzelmet aratott az olaszok felett, hadosztályai ott álltak Velence előtt, végig a Piave folyása mentén, illetve a Folgaria – Arsiero – Mt. Meletta – Mt. Grappa – Montello vonalon. A taljánok hatalmas veszteségeket szenvedtek: 10 ezer halott, háromszor ennyi sebesült, 300 ezer hadifogoly, és megsemmisült vagy elveszett 4384 löveg és aknavető is. Ez a helyzet az olasz hadvezetést egy időre eltántorította a támadó hadműveletektől, és az ezzel egy időben békét kérő Oroszország háborúból való kiválása miatt, a központi hatalmak hadvezetése elkezdett hinni abban, hogy esetleg győzelemmel fejezhetné be ezt a véres háborút.

Kapva kaptak tehát azon az alkalmon, hogy 1917. november 7-én Oroszországban győzedelmeskedtek a „szovjetek”, és kihasználták Leninék békeajánlatát. December 3-án megkezdődtek a breszt-litovszki fegyverszüneti tárgyalások, majd december 5-én 10 napra szóló fegyvernyugvást, aztán pedig 1918. január 14-ig szóló fegyverszüneti egyezményt írtak alá. A béketárgyalásokat előkészítő megbeszélések szenteste előtt két nappal indultak meg a központi hatalmak és Szovjet-Oroszország között, amely tárgyalások aztán az előbbieknek hatalmas eredményeket és engedményeket hoztak. Az örömtől ittas, 1917. évi szilveszteren azonban, a központi hatalmak józanul gondolkodó tanácsadói egyáltalán nem voltak boldogok: a háborúba belépő USA óriási haderejét teherhajók százai szállították folyton-folyvást a „vén Európa” partjai felé…

Dr. Papp Attila