Vasúti hivatalnokból a 20-as honvédek „apja”

Tizenöt évesen, 1875-ben, apja hirtelen bekövetkezett halála miatt kereső foglalkozást kellett találnia, így hét éven keresztül, egészen 1882-ig az Osztrák–Magyar Államvasút-társaság hivatalnokaként dolgozott – olvashatjuk a minap bemutatott kötetben. Nagykanizsa díszpolgára, a Nagy Háború méltán legszeretettebb magyar tábornoka életéről M. Tóth György A katonabáró ‒ Szurmay Sándor, a Monarchia magyar hadvezére címmel írt könyvet.

Az uzsoki hős - ott állította meg a főváros elfoglalására igyekvő orosz „gőzhengert” 1914-15 telén - utolsó lakhelye Mátyásföld volt. Ezért a főváros XVI. kerülete és az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár közösen adta ki az eddig fel nem tárt adatokban bővelkedő monográfiát. Szerzője, a Magyar Honvéd magazin korábbi újságírója azt is kinyomozta a Petőfi-kutatásokban összegyűjtött iskolai névjegyzékek alapján, hogy a címszereplő egyik őse, Samuel Szurmay nemzeti költőnk, akkori nevén  Alexander  Petrovics  osztálytársa  volt…

A könyv egyik recenzense fenntartással vette a kötet címét. Jó választás volt-e Szurmay katonabáró voltát kiemelni? – kérdezi. - Abban a korban, amikor őt az uralkodó az arisztokrácia soraiba emelte, a születési arisztokrácia köreiben a bárósított katonákkal szemben volt némi ellenérzés, és annak, hogy valaki csupán „katonabáró”, akadt némi pejoratív felhangja, írja.

Nekünk azonban Szurmay Sándor élete inkább azt példázza, a boksánbányai kalaposmester fiából is lehetett győztes hadvezér, mert tudta, mi a kötelessége, és ezt teljesítette is. Erővel, derűvel.

Papp János