Megszelídíti a mesterhegedűt! - Családi örökség a népzene szeretete

Sokat hallani arról, milyen jó hatással van a zenetanulás az iskolai teljesítményre, különös tekintettel a matematikai-logikai készségekre. Ez valószínűleg oda-vissza működik, legalábbis Vizeli Bálint esetében biztosan. A Budapesti Műszaki Egyetem végzős hallgatója nemrég részt vett egy táncházzenész hegedűsöknek meghirdetett versenyen, amelyen ő bizonyult a legügyesebb prímásnak.

Változnak az idők, gondolja az ember, miközben azt figyeli, hogyan hangolja fel Bálint egy, a telefonjára letöltött alkalmazással a hegedűjét. Ez már az az élemedett korú, egymillió forint értékű hangszer, amit a VI. Kecskeméti Prímásverseny fődíjaként hozott el a 24 éves kanizsai fiatalember.

– Még csak pár hete van nálam, egyelőre barátkozunk. Eddig édesanyám hegedűjén játszottam, azelőtt a nagyapámén; ennek az újnak a hangját még szoknom kell – magyarázza Bálint. – Ugyanakkor a hangok helyét nagyon könnyű megtalálni rajta, mondhatni, a kezemre játszik a hangszer.

Ez talán abból is adódik, hogy Vizeli Bálint nyereménye egy mesterhegedű, ami 1926-ban készült Csehországban, s feltehetően magának a híres mesternek, Ladislav Prokopnak a keze munkája. Hogy milyen kalandos utat járt be hosszú élete alatt a hangszer, nem tudni – mindenesetre a prímásverseny szervezői a felvidéki Jókán találtak rá, egy idős zenésznél. A hegedű a közelmúltban komoly felújításon esett át, most már Bálintra vár a feladat, hogy „megszelídítse”. A fiú egyébként nemcsak egy értékes főnyereménnyel lett gazdagabb, hanem megkapta azt a várva várt szakmai visszajelzést is, ami miatt egyáltalán jelentkezett a megmérettetésre.

– Rendszeresen muzsikálok a fővárosi táncházakban, ugyanakkor nem járok semmilyen zenei képzésre vagy magántanárhoz. Azt éreztem, ideje felmérni, hol tartok a népzenélésben. Kecskeméten neves népzenetanárok és -kutatók előtt játszhattam, a mezőny pedig igen erős volt: zeneakadémiát végzett vagy jelenleg is ott tanuló hallgatók voltak a versenytársaim. Persze, néhány jó tanácsot azért kaptam a zsűritől, azokat igyekszem megfogadni, de alapvetően megyek tovább azon az úton, amin eddig is jártam.

Bálint a Tolna megyei Bogyiszló és az erdélyi Magyarbece népzenei kincséből adott ízelítőt a prímásversenyen. Kedvenc zenei dialektusa nincs, de szinte minden tájegységen, tájegységben otthonosan mozog – nem is csoda: népzenészek között nőtt fel.

– Míg a kortársaim többségét nem igazán foglalkoztatja a népi kultúra, nekem nem volt nehéz ebbe belenőnöm, hiszen az egész családom – a nagyapámig visszamenőleg – népzenével és néptánccal foglalkozik – hangsúlyozza Bálint. – Én személy szerint a klasszikus alapokkal kezdtem a pályafutásomat, akkor még Jakobovics Árpádnál, majd az általános iskola után édesapámnál tanultam népi hegedűn.

Bár minden lehetőség adott ahhoz, hogy a Vizeli család egymaga felállítson egy kamarazenekart, a fiú szerint erre eddig nem igazán volt példa. Igaz ugyanakkor az is, hogy az apa, Vizeli József az utóbbi időben egyre többször hívja Bálintot a Bojtár Népzenei Együttesbe játszani.

– Nagyon szeretek apával, és persze, amikor nagy ritkán lehetőség adódik rá, Balázs nagybátyámmal együtt muzsikálni. Számomra ők a zenei példaképek: az ő játékuk, alázatuk alapjaiban határozta meg azt, ahogy a hegedűhöz hozzányúlok. Apa egyébként minden nyáron szervez népzenei és néptáncos tábort Kanizsa mellett. Tavaly volt az első alkalom, amikor összeállt egy úgy nevezett banda, belőlünk, Vizeliekből: az öcsém bőgőzött, a bátyám brácsázott, én pedig apával és Balázzsal húztam együtt a hegedűvonót.

Míg az elektronikus zenére percek alatt ráun, a magyar népzenei kultúra mindig tartogat számára valamilyen új mondanivalót, árulja el a fiú, aki utolsó évét tölti a Budapesti Műszaki Egyetem mérnökinformatikus szakán. Bálint szeretne a szakmájában elhelyezkedni, ugyanakkor a népzene mindig is az élete része lesz.

– A diplomamunkámban sem szakadok el teljesen ettől a világtól: egy fellépésszervező applikációt találtam ki, természetesen sok népzenei eseménnyel, most ezen dolgozom. A kecskeméti prímásverseny hatására pedig egy új gondolat is elkezdett foglalkoztatni: lehet, hogy megpróbálkozom a zeneakadémia népi vonós szakával, de ez igazából még a jövő muzsikája...

Nemes Dóra