Új kampuszigazgató a PEN élén – „Az ember még az akadályokat is könnyebben veszi, ha van hite…”

Diplomáért jött Nagykanizsára, végül a szerelmet, új otthonát és a szakmai kibontakozás lehetőségét is itt találta meg. Dr. Tóth-Kaszás Nikoletta az államvizsga óta az egyetemi ranglétra minden fokát megjárta, szeptembertől pedig átvette a kampuszigazgatói feladatokat dr. Birkner Zoltántól. Azt mondja, most itt az idő, hogy a munkájával visszaadjon valamit mindabból a jóból, amit ő kapott a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszától.

Dr. Tóth-Kaszás Nikoletta: Hajt az érzés, hogy ideje visszaadni valamit a kampusznak, hiszen én is annyi mindent kaptam… (Fotó: Jancsi László)

– Amikor sikeresen megvédte doktori értekezését, hosszabb interjúban mesélt a Kanizsának addigi, Várvölgyről indult, majd Keszthelyen folytatódott életútjáról. Az említett védés óta lassan eltelt három év, mi minden történt önnel azóta?

– 2016 januárjában volt az a bizonyos nyilvános védés, ami után hivatalosan is beléptem az egyetemi rendszerbe: egy évig tanársegéd voltam, tavaly adjunktus lettem. Nem sokkal ezután dr. Birkner Zoltán kampuszigazgató behívatott magához, és elmondta, hogy az intézmény strukturálását tervezi,ezért szüksége lenne egy helyettesre. Egyből elkezdtem neki sorolni azoknak a nevét, akiket én alkalmasnak tartottam erre a pozícióra. Amikor elárulta, hogy tulajdonképpen ő rám gondolt, nem akartam hinni a fülemnek. Kaptam egy kevés gondolkodási időt, és végül arra az örök igazságra jutottam, hogy az ember általában nem azt bánja, amit megtett, hanem azt, amit nem tett meg, tehát igent mondtam a felkérésre. Bő egy év múlva hasonló jelenet játszódott le. Igazgató úr hívatott, majd elmondta, hogy idén júliustól a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal élén dolgozik, s engem jelölne ki az utódjaként. Így lettem egy évre megbízott igazgató.

– Milyen útravalót kapott elődjétől az új kihívásokhoz?

– Szakmai szempontból nagyon jó iskola volt, amíg helyettesként mellette dolgoztam, ezért elsősorban inkább magánemberként fogalmazott meg néhány praktikus, jó tanácsot. Azt azonban hangsúlyozta–amit az itt eltöltött évek alatt jómagam is megértettem, tapasztaltam –, hogy a kampusz addig működik, amíg az ott dolgozók is akarják.

– Gondolt valaha arra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire impozáns karriert fut be a PEN-en?

– Őszintén szólva, nem.Voltak ambícióim, de nem a vezetés irányában, hanem a tudományos-szakmai munkámat illetően. Bizonyos szempontból ez a két év valóban rövid idő, ugyanakkor a megtett út hosszú. És különös is, főleg ha arra gondolok, hogy elsőre nem vettek fel a PEN-re. 2005-ben érettségiztem, közvetlenül a bolognai rendszer bevezetése előtt. Abban az évben nagyon magasak voltak a ponthatárok a gazdasági szakokon. Hiába volt színötös érettségim és nyelvvizsgám, mégis lecsúsztam egy ponttal…

– Hogyan érintette ez akkor? Korábban említette, hogy régi vágya volt a turizmus-vendéglátás szak, és 14 éves kora óta tudta azt is, hogy ezen a területen szeretne elhelyezkedni…

– Egy nap szomorkodást engedélyeztem magamnak, utána rögtön elkezdtem agyalni egy másik forgatókönyvön. Abban azonban biztos voltam, hogy az eredeti tervemről nem mondok le. Elkezdtem egy kétéves képzést a középiskolámban, ezzel párhuzamosan pedig különórákra jártam történelemből és földrajzból, hogy letegyem az emelt szintű érettségit, és további plusz pontokat szerezzek. 2006-ban aztán fel is vettek.

– Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt években a PEN a második otthonává vált. Most, hogy kampuszigazgató lett, miként tudja kamatoztatni ezt a helyismeretet?

– Mindig is igyekeztem aktívan jelen lenni az iskola életében.Minél több mindent szerettem volna megismerni és megtanulni, legyen szó akár nemzetközi pályázatok előkészítéséről, akár irodai adminisztrációról. A tanulmányaim elején demonstrátorként különböző kutatásokban vettem részt,a társaimmal kérdőíveztünk, majd adatokat elemeztünk és dolgoztunk fel. A szakmai gyakorlatomat a kampusz kommunikációs irodáján töltöttem, egy évet pedig az önkormányzatnál dolgoztam projektmenedzserként. Aztán olyan is előfordult, hogy az alsóbb éveseknek segítettem a tanulmányi ügyeik intézésében.Az évek alatt sok területre ráláttam, így már fel tudom mérni azt, hogy egy-egy feladat hány ember munkáját, vagy mennyi időt vesz igénybe.Úgy érzem, ezt a fajtatudást most kamatoztathatom igazán. Az pedig még inkább motivál, hogy az elmúlt 1-1,5 évben olyan új célokat és irányokat tűztünk ki, amelyek mindegyikével maximálisan egyetértek.

– Melyek ezek a célok, és egyáltalán hogyan képzelik el a PEN jövőjét?

– Kijelöltük azokat a területeket, amelyekre ezután még nagyobb hangsúlyt fektetünk. Az informatikában már el is indultunk azon a bizonyos új úton, amelyre az imént céloztam. Meghirdettünk egy gyakorlatorientált és piacképes szakot, illetve készül az az ipari labor is, amely ennek a területnek a másik pillérét, az ipari nyitást jelenti. Szeretnénk, ha idővel bizonyos jelenségekre a gazdasági élet szereplőivel közösen keresnénk megoldást, s ebbe a folyamatba a hallgatókat is bevonnánk. Ilyen jellegű kapcsolataink már eddig is voltak, de ezeket most fellendítjük és keretbe foglaljuk. A víztechnológiával kapcsolatos képzéseink terén fordított a helyzet: a kutatóközpont már négyéves, a laborok megvannak – a következő lépés az oktatási paletta színesítése. Jó hír, hogy 2019-től már nemcsak másoddiplomás-, hanem alapképzést is hirdetünk. Bízunk abban, hogy ezekkel a külföldi hallgatók érdeklődését is felkeltjük, hiszen már ma is vannak olyan országok, ahol napi szintű kihívást jelent egyetlen csepp tiszta víz előállítása is.

– A PEN-ről sokaknak még ma is az idegenforgalom és a turizmus ugrik be elsőként. Milyen szerepet szánnak ennek a területnek a kampusz életében?

– A turizmus az informatika és a víztechnológia mellett sem szorul háttérbe, ez a harmadik kiemelt területünk,viszont itt egyelőre még a tervezési fázisnál járunk. Azt már látjuk, hogy a piaci folyamatokra és igényekre reagálva a gazdasági, turisztikai képzésünket is teljesen meg kell újítani, ezért új fókuszt keresünk e téren.Annak ellenére, hogy jó körzetben vagyunk – a közelben van Zalakaros, Letenye, Lenti és Hévíz –, a hallgatók érdeklődése mintha csökkent volna. Ez valószínűleg azzal is magyarázható, hogy a környéken több felsőoktatási intézmény is elindította ezt a szakot. Éppen ezért a mostani elképzelésünk az, hogy az ágazat egy-egy szegmensét ragadjuk ki, például a biztonság, valamint a fenntarthatóság témakörében. Itt ugyanígy számítunk majd a külföldi hallgatók érdeklődésére.

– A 2018–19-es tanév egyik újdonsága – a személyi változásokon túl – az volt, hogy a korábbiakhoz képest kétszer annyi hallgatót, 160-at vettek fel. A PEN egyik fő vonzereje mindig is a kis közösség és az arra jellemző családias hangulat volt. A megnövekedett hallgatói létszám profilváltást vetít előre?

– Nem tervezünk ezen a téren ilyesmit, és ami engem illet, attól sem tartok, hogy a kapcsolatok elszemélytelenednének. Amikor PEN-es lettem, 400-500 fiatal járt ide, de ezzel együtt is bensőségesnek éreztem a kampusz atmoszféráját. Az említett 160 gólyából nagyon sok a levelezősünk – körülbelül annyian vannak, mint a nappali tagozatosok. Ez mindössze annyiban jelent változást az iskola életében, hogy a szolgáltatásainkat, többek közt a tanulmányi osztály vagy a könyvtár nyitvatartását megpróbáljuk úgy szervezni, hogy azokat a levelezősök is igénybe vehessék.

– A tervek és a közelmúltban lebonyolított rendezvények – például a kutatók éjszakája vagy éppen a Pannon Tudományos Nap – is mozgalmas tanévet ígérnek. A programok sikerének egyike záloga az oktatók és a hallgatók csapatmunkája, de személy szerint ön miből merít erőt a mindennapi feladatok elvégzéséhez?

– Egyrészt hajt az érzés, hogy ideje visszaadni valamit a kampusznak, hiszen én is annyi mindent kaptam attól, hogy ide jártam: Nagykanizsán új otthonra találtam, és az egyetemen ismertem meg a férjemet is, aki az egyik legfőbb támaszom. Sokat merítek a hitemből is, az Istennel való kapcsolat a mindennapjaim részét képezi – az ember még az akadályokat is könnyebben veszi, ha van hite. A hétköznapjaim harmadik pillére a sport, ami nélkül nem is menne nagyon a lazítás: kell ugyanis az a félóra mozgás, hogy az otthonunk küszöbén le tudjam tenni az iskola körül forgó gondolataimat. Nagyon szeretek túrázni is.Keszthely és Nagykanizsa térségében rengeteg csodálatos hely található, ahol sok szép élménnyel gazdagodhat az ember, ami után újult erővel vághat bele a soron következő feladataiba.

Nemes Dóra