1956 mércéje: Válaszd a nehezebbet! – A szeretetből erő és bátorság fakad

A forradalom után kivégzettek listája mutatja, hogy az újjászületésben az igazi baloldali emberek is részt vettek. Az ő világuk, a valódi munkásbaloldal világa mérföldekre esett a Csajkákon parádézó, elrabolt villákban pöffeszkedő és a szegényekre hivatkozó luxusbaloldal világától. Az ő példájuk tartja bennünk a reményt, hogy életünk fontos kérdéseiben lehetséges a teljes összefogás, igenis lehetséges a magyar nemzet egysége – Orbán 2005-ös ünnepi beszéde nem az egyetlen, amely ma is áll.

Olyan országunk lesz, ahol megéri a gyermeket vállalni és felnevelni (2010). Bevándorlók helyett saját gyerekeket választottunk (2016) (Fotó: Kanizsa/archív)

Ne higgyük el, hogy ha nemzeti érdekeinket védjük, akkor valamilyen titkos testület összehúzza a szemöldökét, intőt ad, majd kicsap minket az Európai Unióból! Azért jöttünk össze, hogy emlékeztessük magunkat arra: ami körülvesz minket, az csupán egy ideiglenesen körülöttünk állomásozó állapot. (2003)

Negyvenhat éve egy felejthetetlen pillanatot próbálunk megragadni. Egy olyan felejthetetlen pillanatot, amilyet a fotóriporter örökít meg, amint a magasugró a léc fölé kerül. Ez a századmásodperc vésődik mindannyiunk fejébe. Mintha a magasugró így élne örökké a léc fölött, fittyet hányva a fizika törvényeinek, örökké a csúcson. Forradalmak és szabadságharcok egyedülállóan ritka teljesítményei a nemzetnek. Folytonos forradalmak nincsenek.

Nem lehetünk állandóan a léc fölött. Csak ritkán sikerül elegendő erőt összegyűjtenünk, hogy abba a magasságba emelkedjünk. De a lécet mégsem szabad kényelmesebbre állítani. A mérce marad.

Mérce azoknak az embereknek az élete, akik készek voltak mindent megtenni az igazságért, mert tudták, hogy a szabadságra csak azok méltók, akik nem adják fel az igazságot. Mérce marad azok döntése, akik októberben a Párt és Haza közül az utóbbit választották, és az életükkel fizettek érte. Ez a mérce mutatja meg, hogy azok, akik a sötét oldalon járnak, bár a testet gyakran bebörtönzik és megölik, valójában a lelket akarják rabul ejteni és elsorvasztani. Ha lehet, diktatúrával, totális pártállami erőszakkal, megfélemlítéssel, máskor pedig, szelídebb időkben hamis boldogságreceptekkel. Azt tanácsolják, csak azzal törődj, amit gyorsan megkaphatsz, amiért nem kell gondolkozni, mélyen érezni, magadból feláldozni, elköteleződni, hűségesnek maradni, amiért nem kell másokat szeretni, és másokban bízni. Azt tanácsolják, nem számít a múlt, nem számít, kinek az áldozatából lett, ami lett. Mi azt mondjuk: 1956 mércéjét az ilyen élet, az ilyen nemzet nem viszi át.(2002)

Ha két út közül választhatsz, válaszd a nehezebbet, ez a bátorság első szabálya. A modern világ szenved, mert mindezt elfelejtette, Európa ma inkább az olcsóbbat, a hígabbat, a kényelmesebbet választja. Saját gyerek helyett bevándorlókat, munka helyett spekulációt, fegyelmezett élet helyett eladósodást. Mi, magyarok a nehezebb úton indultunk el: bevándorlók helyett saját gyerekeket, spekuláció és segély helyett munkát, adósrabszolgaság helyett saját lábon állást, feltett kéz helyett a határvédelmet választottuk. (2016)

Ma Európának a bátor elszántságra, a józan észre és a szívek felemelésére egyszerre lenne szüksége. Európának meg kellene értenie, hogy nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke. (2012)

Aki nem fél semmitől, nem szeret semmit. Nekünk azonban van mit féltenünk, mert szeretjük a családunkat, az országunkat, a hazánkat. A szeretetből azonban nemcsak féltés, de erő és bátorság is fakad (2007)

Bebizonyítottuk, hogy át lehet írni a sors könyvét. A sors könyvében az volt megírva, hogy se a Habsburg, se a szovjet birodalom ellen nincs mit tenni. S ha ebbe az akkoriak belenyugszanak, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és elnyeltek volna bennünket. Mi, magyarok azonban nem hisszük, hogy lenne végzet, amely utolér, bármit teszünk is. De tudjuk, hogy van végzet, amelyik akkor ér utol bennünket, ha nem teszünk semmit. Mi úgy hisszük, hogy a sors könyvét a hitünk, a bátorságunk, a szeretetünk és az összefogásunk erejével – s ha úgy adódik, a vérünkkel – saját magunknak kell írni. (2013)

Papp János válogatása