Szeresd vagy hagyd el!

„Kereszt-tűzben című kiállításunk sajnálatosan egyedülálló a világon. Elgondolkodtató és tudatos elhallgatást sejtet, hogy a közel-keleti  keresztényüldözésről ilyen kevés hírt adnak. A kiállítás mottója egy szír fiatalemberrel folytatott beszélgetésemben hangzott el. Azt mondta: az épített környezetben történt rombolás az felmérhető és idővel restaurálható, az emberek szívében ejtett sebek felmérhetetlenek és gyógyíthatatlanok. A közel-keleti keresztények úgy érzik, magukra maradtak. A térségbeli konfliktusok minden szereplője mögött áll egy-egy nagyhatalom, csak a keresztények mögött nem áll senki. Ami reményt ad: olyan erős a kötődésük szülőföldjükhöz, hogy még Amerikából is hazaviszik gyermeküket megkeresztelni, és olyanra is akad példa, amikor valaki visszatér, mert úgy érzi, máshol nem képes élni.” Ezt mondta lapunknak Speidl Bianka, a Magyar Nemzeti Múzeumban nemrégiben megnyílt tárlat főkurátora.

Az iszlám csak akkor tud együttműködni más vallással, felekezettel és népcsoporttal, ha egy erős központi hatalom határozza meg a szabályokat. A kereszténység és az iszlám együttélésével kapcsolatos történelmi tapasztalatot a nyugati országok figyelmen kívül hagyták. A liberális Európában nincsenek világos szabályok és következetes szankciók. Az iszlám - hívei szerint - egyetemes üzenetet hozott, terjesztése kötelező. Ha az együttélést nem szabályozza egy erős központi hatalom, akkor utat tör magának más kulturális elemeket, hitrendszereket háttérbe szorítva. Európában pillanatnyilag nincs olyan áramlat, meggyőződés, amely felvenné vele a versenyt.

- Nem kenyerem a szembe dicsérés, tényként említem, tavaly mekkora megkönnyebbülést keltett a hallgatóságban a kanizsai migrációs konferencián tartott előadása: végre valaki elmondta, olyan keveset tudunk az iszlámról! Mert eddig azt hittük, az iszlám egy vallás.

- Ez óriási tévedés. Vallás is, de gazdasági, társadalmi, politikai rendszer, amely az emberi élet minden szegmensét szabályozza. A célja, hogy a Koránban kapott kinyilatkoztatás szerint formálja át a világot anyagi és lelki értelemben is – hangsúlyozza a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. – Ezért illúzió azt várni, előbb-utóbb integrálódnak a követői. Ellenkezőleg. Nem képtelen az integrációra, hanem nem is akarja, mereven elutasítja azt. Azt várja el, hogy a környezet alkalmazkodjon hozzá.  Nyugat-Európa kétféle, egyaránt kudarcos utat választott a multikulturalizmusra.

- Hogyan fejezhetnénk ezt ki magyarul?

- Kevert kultúrájú társadalomnak mondanám. Nagy-Britannia esetében azt látjuk, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket a múltból levonhatott volna, teljes mértékben lecserélte egy szavazatszerző, liberális megközelítésre. Ezt a fajta multikulturalizmust a Munkáspárt szorgalmazta már a nyolcvanas évektől kezdve. A szabadságjogoknak ez a teljesen liberális felfogása teljes autonómiát ad abban, hogy a közösségek milyen értékrend szerint élnek és milyen elképzeléseik vannak a többségi társadalommal való együttélésről. Az iszlám esetében például az állami törvényeket felülírják a saját vallási törvényeik, ez pedig a biztonsági helyzet kritikussá válásához vezetett nem csak Nagy-Britanniában, de egész Nyugat-Európában.

- És a másik kudarcos út?

- Franciaországban a másik véglet jellemző. A szekularizmus a vallás minden megnyilvánulását elzárja. Szegregálják az olyan csoportokat, mint a muszlimok, akik számára a vallás az elsődleges, ezáltal pedig ellenérzést váltanak ki belőlük, ami erősíti a radikális tendenciákat.

- Ha nem integrálhatóak, mi a megoldás?

- Először is a tükörbe kell néznünk. Tudjuk-e, kik vagyunk, és mit akarunk. Mert ők pontosan tudják, mit akarnak, és erős védekezési mechanizmusuk van. Egyfajta önelhatárolódási tendenciát mutatnak évtizedek óta. Jelenleg nincsenek olyan keretek, amelyek hosszútávon egyben tartanák a nyugat-európai társadalmakat, ezért azok széttöredezettek maradnak, később pedig működésképtelenné válnak. Sarazzin 2010-es jóslata: „Németország felszámolja önmagát” egész Nyugat-Európára érvényessé válhat. A muszlim csoportok nagyon könnyedén, már a demográfiai adatokkal mérve is, a többségi társadalom fölé tudnak kerekedni, hiszen olyan jelentős a lélekszámuk, amit a szavazataikra vadászó politikusok nem hagyhatnak figyelmen kívül. Így egyre nagyobb hatásuk lehet az értékrend alakítására is. Európa, ha a beáramlás folytatódik és a migránsok elosztása megvalósul, néhány évtizeden belül elveszítheti azt a jellegét, amit több mint ezer évvel ezelőtt kialakított és megőrzött.  Ezért radikálisan meg kellene változnia annak a jogi keretrendszernek, ami ezeknek a kisebbségi csoportoknak a működését szabályozza Európában. Ahogy a konferencián is említettem: csak a világos szabályozásból értenek, amelynek megszegését konzekvensen megbüntetik. Az iszlám maga is így működik. Liberálisul mondva: a másság tiszteletében benne foglaltatik, hogy úgy beszélek, hogy ő is megértse.  A nyugat-európai megoldásnak éppen az ellenkezője a célravezető: nem a meghunyászkodás, a feszületek levétele, hanem önazonosságunk felvállalása a megoldás.

Papp János