Safaric: sok extra játékos van a magyaroknál!

facebook megosztás

A labdarúgó világbajnokság olyan fázisába érkezett, amikor már egy szomszédolás alkalmával igazi meccshangulattal találkozhat az ember a környező horvátországi városok utcáin is.



A varasdi stadion bárjában a szövetségi kapitány baráti köréből is sokan nézték a horvát - dán futballmeccset

Fotó: Polgár László

Zlatko Dalic, horvátok jelenlegi szövetségi kapitánya amikor 1992-ben a varasdi Varteks horvát első osztályú együtteséhez igazolt, úgy fogalmazott, mindig is ilyen nyugodt helyre vágyott, s a játékosból lett tréner azóta is Varasdon él. A nyugodtságot azért hangsúlyozzuk, mert vasárnap késő délután az óvárosi korzón még semmi nem utalt arra, hogy Horvátország válogatottja az oroszországi labdarúgó vb-n nyolcaddöntőre készül Dánia ellen - este nyolckor. Talán csak a kivetítők egy négyzetkilométerre eső száma engedett arra következtetni, hogy valami azért készülőben van. Aztán amikor a belváros templomainak harangjátékai elütötték a hetet, onnantól egyre többen vették nyakukba a várost, a piros-fehér kockás mez, póló sokakon ott virított. Az „igazi” teraszos helyek ugyan nem teltek meg, no de a kis kocsmákról, bárokról azért nem állíthatjuk, hogy hangulat híján maradtak. A módi a következőképpen festett: valamennyi ilyen kedélyjavító egység kiülős része fölötti ernyő állványaira kifeszítik mintegy felségterület jelzőként a horvát zászlót, mely egyben árnyékol, inkognitóban is tart, harmadrészt mintha kerítésre aggatnák, mellyel igazi stadion-érzetet is kölcsönöz.

Nem kimondottan a horvátok himnusza volt az, mely a "teraszoló" fiatalokat vigyázzba vágta, ellenben a dánok vezető gólja sokkolt mindenkit. Mario Mandzukicék gyors egyenlítése jól jött a meccsnézők feszültségoldására, onnantól minden egyes kedvező lehetőséget a mérkőzések közbeni hördülések semmi mással össze nem keverhető és – talán - az egész világon azonos hanghatása követte. Meg persze, az aggódó pillantások, amikor a televízió képernyőjén azt láthatták, hogy előre lendülnek a dánok.

A második félidőre már bennfentesebb közeget választunk, az óvárosból irány a varasdi városi stadion bárrészlege. Ahogy már említettük, Dalic Varasdon rendezkedett be immár majd 30 esztendeje, s a 10 ezres létesítmény földszintjén egy mondhatni zártkörű rendezvénybe csöppentünk. Jellegzetes horvát ételek, a szövetségi kapitány ismeretségi köre figyelte árgus szemekkel a közvetítést, csak éppen Branko Ivankovicot nem találtuk, aki klubcsapati mellett még az iráni válogatottat is vezette, mi több, a 2006-os világbajnokságra ki is juttatta.

Ha őt nem is, ugyanakkor a VIP-részlegen a magyar futballból egy régi ismerőst, Nikola Safaricot felfedezhettük. A korábbi háromszoros válogatott futballistát akkor még nem faggatjuk, ahogy közeledett ugyanis a 90 perc vége, a drukkerek mind feszültebbek lettek. Nem volt ez másképp az 1-1-et követő hosszabbítás során, bár azt jegyezzük meg, akárhol is álltunk meg, mindig a féltésből táplálkozó idegeskedés szólt a szurkolókból, szakemberekből. Nem csodálkoztunk hát, hogy a horvát csapatból a bal bekkek, vagyis Ivan Strinic, később Josip Pivaric is megkapta magáért, míg a jó megmozdulásaik után egyből a világbajnokság legjobb labdarúgóinak is titulálták őket. Persze, a Modric-Rakitic-Mandzukic hármasnak külön kultusza van, Lukica, Rakéta, Mandzsó egy különálló kaszt, s amikor a hosszabbítás második felvonásának hajrájában Modric Ante Rebic elé tálalt, aki büntetőt harcolt ki, a pillanatok szinte percekké nyúltak. Főleg úgy, hogy a Real Madrid sztárja kihagyta a tizenegyest, következhetett hát a mindig lutrinak számító büntetőpárbaj. Annak keretében érkezett el a horvát kapus, Danijel Subasic nagy estéje, de hogy Ivan Rakitic utolsó, továbbjutást érő lövéséig milyen érzelmi hullámvasutat kellett átélniük a "kroátoknak", hát nem is részleteznénk...

Ugyanakkor a 2011 és 2013 között a Kaposvári Rákóczi FC-ben futballozó, varasdi Nikola Safaric gondolatait annál inkább.



Nikola Safaric - egy korábbi, nálunk elhíresült poén sztárja - a horvát válogatott 16-os számú mezében szívesen válaszolt a kérdésekre és állt meg egy közös kép erejéig is

- Higgye el, tudom mit mondok, Magyarországon nagyon sok extra játékos van – mondta el már a továbbjutás feletti örömük pillanataiban a korábbi háromszoros válogatott, jelenleg 37 esztendős és az NK Varazdinnál edzősködő korábbi profi labdarúgó. - Valahogy önöknél a szakmai metodika az, mely nem működik megfelelően és így a labdarúgó-nevelés területén egy bizonyos kor után mintha minden elcsúszna. Még ma is sokat beszélek egykori játékostársaimmal és bizton állíthatom, hogy Balázs Benjamin, vagy éppen Kulcsár Kornél például nagyon jó futballista. Ahogy halljuk itt, Magyarországon most tényleg nem lehet rossz futballistának lenni, a kormányzat, illetve az állam részéről amennyit most maguknál a futballra áldoznak, az előtt le a kalappal. Ezt a helyzetet kell megtölteniük tartalommal.

Minden jog fenntartva! © KANIZSA MÉDIAHÁZ Nonprofit Kft.