Erdő szélén, patak partján…

Nagykanizsa környékén hat kisebb-nagyobb vízfolyás található, amelyek egyaránt a Principális csatornába ömlenek, s végül így jutnak el a Muráig.

Kedvcsinálóként bemutatunk néhány olyan helyet, amely tavaszi kirándulások célpontja lehet.

Induljunk el a város keleti széléről, a megújult kilátótoronytól egy karnyújtásnyira lévő Belső-tótól, hiszen ha lenne egy nagy folyónk, mint a Duna, valószínűleg e gyöngyszemből indulna. Itt kel útra a nevesincs patak, megkerüli a Mediterrán-kertet, s lassan csörgedezik tovább.

Ettől jobbra található a Hétbükkfa-forrás. Hűs vize gyöngybuborékokban hordozza az erdő imáját. Itt, az egykor Szent kútnak nevezett helyen, a legenda szerint megjelent Szűz Mária. A forrás vize megvárja a Látóhegy felől érkező eret, s együtt szaladnak a Csónakázó-tóba.

Fotók: Bakonyi Erzsébet

A Bakónaki-patak északról táplálja a tavat. Megmártózik benne, s felfrissülve indul tovább, átúszik az új vasúti felüljáró alatt, kíváncsian betekint egy hétvégi ház udvarába, s váratlanul eltűnik a járókelők szeme elől. Furfangosan átszalad a vasúti töltés alatt, ahol megtörténik a nagy találkozás a Péterfay-árokkal, a kézfogó után pedig egy hirtelen mozdulattal visszakanyarodik.

A Potyli becenévvel felruházott patak – illetve a felette átívelő híd és környéke – a szerelmespárok és a fiatalok kedvelt kirándulóhelye volt valamikor, útja során érinti a Mórichelyi halastavakat, végül Belezna és Fityeház határában éri el a Principális csatornát.

Bakonyi Erzsébet