Ásó, kapa, gereblye 149. - Még mindig ad a kert!

Egyik kedvenc kertészünket, Marczin Jenőné Gyöngyit látogattuk meg egy ködös, télbe hajló napon, azzal a céllal, hogy értékeljük, mit is adott a gondos gazdának a 2025-ös esztendő. Ám meglepetésben is volt részünk, hiszen egy üres kertre számítottunk. 

Marczin Jenőnét már több alkalommal meglátogattuk, kertjével pedig nem egyszer szerepelt újságunk hasábjain. Őt nem csupán Bajcsán ismerik, hiszen amellett, hogy a helyi Nyugdíjas Klub elnöke, a Rezedák Dalkör vezetője is egyben. Na és a kertje… minden esztendőben egy csodabirodalom. Nyáron sem panaszkodott az aszályos hetek miatt – ez főként férjének, Marczin Jenőnek köszönhető, aki egy komplett öntözőrendszert épített ki a nem is kis méretű kertben. De nézzük csak sorjában, mi volt Gyöngyi véleménye az idei esztendőről.

– Mivel tudtam öntözni, minden megtermett, amit szerettem volna. Uborkából is bőven tudtam eltenni, a hagyma is elegendő a családnak, a cukorborsó is nagyon jó volt. Igazából az időjárás engem nem befolyásolt, mert tudtam öntözni. Viszont a parazitákkal a mai napig is küzdök, a lótetűvel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Tavasszal a fiatal gyökereket is megeszi… Tavaly trágyáztunk, lehet, hogy azzal együtt került a kertembe. De az is lehet, hogy azért, mert a szomszédok nem művelik a kertet, így a kártevő átjött hozzám. A pockot sikerült megfogni, méreggel elűzni, de még most is sok a vakondtúrás – sorolta a kert gazdasszonya.

És most ugorjunk vissza e heti rovatunk címéhez, a „Még mindig ad a kert”-hez. Nagyon meglepődtünk, amikor Gyöngyi ásóval a kezében, gumicsizmában fogadott minket, és hívott: nézzük meg, mert a kert még mindig nem üres.

– Nem szedem ki a sárgarépát, a zöldséget és a zellert akkor, amikor elméletileg ideje lenne. Bent hagyom a földben. Nincsenek olyan nagy fagyok, és ha hó esik, az sem probléma, mert szigetel. Viszont, ha már –7, –10 fok van, akkor szalmával letakarom, és így frissen lehet kihúzni a földből, ami gyönyörű és friss – mutatta a kertben Gyöngyi.

A kert gazdasszonya – mint beszélgetésünk során már kiderült – nem vermel.

– A krumplit és a virághagymát a pincében tartom. A savanyúk és a lekvárok a kamrában vannak. Lekvárból idén csak szőlőt tudtam eltenni, mert elfagytak a gyümölcsök, az egy-két megmaradt darabot pedig megettük. Savanyúságom uborkából lett bőven, aztán a cékla, a gyöngyhagyma és még sorolhatnám. A hagymát a padlásra tettem fel, gyönyörűen eláll, elég az egész családnak – mondta Marczinné.

A bajcsai gazdasszony ragaszkodik a hagyományos zöldségekhez, ha a kertjéről van szó.

– Tettem a földbe idén például kelbimbót. Nem értek hozzá, és kivirágzott. Valahogy a „k” betűs növények nekem nem jók ebbe a földbe. A káposzta, a karalábé… na mondjuk, az még jó volt. De ha valami nem sikerül, akkor már nem szeretek vele foglalkozni – fogalmazott Gyöngyi.

Őszi vetés viszont nem volt ezen a birtokon, a kert gazdája ugyanis ragaszkodik a tavaszi vetésekhez.

– Kora tavasszal, amikor már friss az idő, megszántatunk, és szerves trágyát használok. Amikor pedig már lehet, elkezdek vetni – mondta Gyöngyi.

A családnak nem kell a piacra járnia, hiszen a fagyasztóban, a kamrában, a pincében és a padláson megtalálnak mindent.

- Nagy néha, ha esetleg megkívánok egy zöldpaprikát, akkor veszek, de egyébként mindenünk megvan… – tette hozzá.

VINCZE Adél

fotó: Szalai Szilveszter

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. december 3-ai számában.)