Mesebőrönd, MesÉLŐvilág – Mesélő Nagykanizsa

A napokban vehette át a Mesélő pedagógus és könyvtáros szakmai díjat tanító kategóriában Deme Boglárka tanító, fejlesztő pedagógus, játék- és szabadidőszervező tanár, a Népmesekincstár mesefoglalkozás-vezetője. A díjat a Lampion Könyvek, a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely és az nlc.hu közösen alapította. A „MesÉLŐvilág – Mesélő Nagykanizsa” program megálmodójának munkájában külön kiemelték, hogy nemcsak a közoktatásban, hanem több területen is alkalmazza a mesét személyiségfejlesztés és közösségépítés céljára. Hogy mit tartalmaz a bizonyos Mesebőrönd, és hol találkozhatnak vele a gyerekek, a beszélgetésből kiderül.

A Mesebőrönd elnevezés, ezen belül a MesÉLŐvilág – Mesélő Nagykanizsa, a mesesétákat foglalja magában – fogalmaz elöljáróban Deme Boglárka. – Hogy ezt a küldetést felvállaltam, nagy szerepet játszott benne az, hogy egész kicsi korom óta meséltek nekem a szüleim és nagyszüleim. Egy kis Vas megyei faluban, Ostffyasszonyfán, ahol felnőttem, még részem volt abban, hogy a kerek szoknyás nénik az ölükbe vettek, mondókáztunk, énekeltünk, és a falu közösségébe úgy kapcsolódtunk be, hogy ezeket a történeteket mi is hallottuk kisgyermekkorunkban.

20 éve vagyok a pedagógus pályán, és mindig is fontos szerepet töltöttek be a mesék a nevelő-oktató munkámban. Úgy éreztem, szeretnék valami olyat alkotni, ami az iskolán kívül is lehetőséget ad a családoknak a minőségi idő eltöltésére. Ekkor merült fel a Mesebőrönd megalapítása. Több minden tartozik ehhez a fogalomhoz: van egy kétszemélyes társulatunk, de az utóbbi időben főként a mesefoglalkozásaim, a mesesétáim képezik a tevékenységemet. Egészen az óvodás kortól a kisiskolás korig érkeznek gyerekek hozzám. A családoknak mesesétákat vezetek a környező parkokban, a Csónakázó-tónál, vagy a Miklósfai parkerdőben. Tapasztaltam, hogy a szülők a digitális eszközök berobbanása után keresik azokat a lehetőségeket, ahol a gyerekeikkel ki tudnak mozdulni a lakásból. A mesefoglalkozások úgy épülnek fel, hogy játék, mese és kézműves alkotás is szerepel benne, amit a gyerekek hazavihetnek. A MesÉLŐvilág – Mesélő Nagykanizsa programban a meseséták során a családok növényekről, állatokról, a természet jelenségeiről és égitestekről hallhatnak meséket. Fontos célom, hogy a séták során a környezeti nevelést is beépítsem, hiszen a gyerekek így megismerhetik az egyes fákat, növényeket, az állatok élőhelyét, és jobban meg tudják becsülni a szűkebb környezetüket.

Ebben az irányban képezte magát a pedagógus az elmúlt években. Járt Bajzáth Mária Népmesekincstár workshopjaira, illetve elsajátította a módszerét, de a foglalkozásokat ő építi fel. Kiválasztja a mesét, ami kapcsolódhat az ünnepkörökhöz, és ezekhez válogat népi játékokat, drámajátékokat, képzeletjátékokat, amivel meg tudja mozgatni a gyerekeket mint testben, mint a fantáziájukat. Ehhez kapcsolódnak a foglalkozás végén azok az alkotások, amit otthon elővehetnek és tovább élhetik a mesét. Elmesélhetik a szüleiknek, amiről visszajelzést is kap.

Azt gondoljuk, hogy a mese a virágkorát éli napjainkban, de a valóság az, hogy keveset mesélnek élő szóban a családokban. Illetve még az óvodában napi szinten jelen van a mese, a közoktatásban azonban egyre kevésbé, ott inkább a szövegértés fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Holott ezekből olyan tudást, érzelmeket tudnak a gyerekek magukévá tenni, ami később is segítheti őket az életben. Ezért én a munkahelyemen, a Miklósfai Általános Iskolában is mesélek heti rendszerességgel, sőt, a saját osztályomban napi rendszerességgel 1. osztály óta. Illetve, most a mester programom részeként be fogjuk vezetni a meseórákat felmenő rendszerben kisiskolások részére. Kollégáimmal kialakítottunk az iskolában egy Meseösvényt, amiben részt vettek a diákok és a pedagógusok is. Mivel ÖKO-iskola is vagyunk, törekszünk arra, hogy különböző növényeket megismerjenek, és azokat tudják gondozni. Ehhez kapcsolódva meghívjuk oda az óvodásokat is, akik a meséket meghallgatják.

A Mesebőrönd megjelenik a Halis István Városi Könyvtárban, Miklósfán, a Mindenki Házában, de számos óvodába és iskolába is hívják mesélni a pedagógust. Az élőszóban elhangzó mesének varázsa van, egészen más jelleget ad a mesélésnek, ha a szülő vagy a pedagógus nem könyvből olvassa fel, mondja meggyőződéssel.

Én elsősorban népmeséket választok, nemcsak a magyar, hanem különböző népek meséiből válogatok. Mindig figyelek arra, hogy a gyerekek életkorához illeszkedjenek. A kisebbeknek az állatmesék, az egyszerűbb, rövidebb mesék azok, amelyek bevihetők, viszont a kisiskolás korig el kell jutni addig, hogy egy tündérmesét végig tudjon hallgatni, ami sokkal összetettebb és sokkal több szálon fut. Ehhez azonban az kell, hogy meg legyen a folyamat, hogy képes legyen odafókuszálni, odafigyelni a mesének a fonalára a gyerek. Ez nem is olyan egyszerű a mai, villódzó képernyők mellett. A népmese felnőtteknek szóló műfaj volt korábban, ezért kell fontos hangsúlyt helyezni a mese kiválasztására, hogy mit lehet mesélni egy 6-7 éves gyereknek, vagy egy kiskamasznak.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. november 19-ei számában.)