Érdekes emberek, érdekes történetek 96. - Itt tanultam meg azt, amitől ma is operatőr lehetek, és nem egy mobiltelefonnal futkározó influenszer...

A világhálón szemlélve tudjuk, mikor, merre jár, de hogy a Kanizsa TV-nél megszerzett alapokat hogyan fejlesztette tovább Tóth Krisztián operatőr, madarász, a Zöld Gondolat Lovagrend Lovagja, a beszélgetésünkből kiderül.

Gyakorlatilag minden egy időben kezdődött, a 92-93-as években. Eredetileg vendéglátós iskolában, a Thúryban végeztem cukrászként. A szakács szakma is érdekelt, de végül a cukrászat mellett döntöttem. Talán egy évvel korábban, Fenékpusztán egy nyári táborban azonban megcsapott a madarászat szabadságának szele és elkezdődött a természetvédelmi pályafutásom is Palkó Sándor vezetésével.

Itt merült fel bennem először, hogy a természeti csodákat valahogy meg is kellene örökíteni, így elkészültek az első fotók, még teljesen amatőr módon. Akkoriban teljesen más volt a fotózás, fényt mértünk, filmet fűztünk, záridőt számoltunk és képet komponáltunk. 

A Keriben, matektanárom Tar Misi hívására elkezdtem járni a suli videószakkörébe, ahol nagyon hasznos dolgokat mutattak, amit a fotózásban is használhattam. Sokszor voltunk a szakkörrel a Kanizsa TV stúdiójában, ahol akkor egy nagyon jó kis ificsapat is működött, akikkel egy idő után barátságok is kialakultak, így még több időt töltöttem a tv-ben.  Egy alkalommal Maros Sándor, a tv vezetője megkérdezte, hogy ha már ennyi időt töltök ott, nincs-e kedvem operatőrként dolgozni? Naná, hogy volt!

Elkezdődött egy közel 10 éves időszak, amikor egyszerre dolgoztam cukrászként az Erzsébet téri Jerausek cukrászdában, operatőr-vágóként a Kanizsa TV-ben és szabadidőmben pedig madarászként Fenékpusztán és a Kis-Balatonon.

Időközben a fotográfiai tudásom is egyre több lett Szerdahelyi Ritának köszönhetően, akinek a műtermében számtalan fortélyt ellesve nagyon sok hasznos időt töltöttem. A portréfotózás rejtelmeit pedig a jazzkoncerteken Szakony Attilától, Varga Gyuritól tanultam meg. Operatőrként Maros Sanyinak köszönhetően napról napra nőtt a tudásom. Sanyi segített mindenben, legyen az vágás, szerkesztés, fotózás. Mindig számíthattam a véleményére, tanácsára.

A természetvédelmi munka sem maradt el, egyre több területen kutattuk a természeti értékeket, madarásztunk, botanikai felméréseket végeztünk, táborokban, iskolákban előadásokat tartottunk gyerekeknek vagy éppen túrákat szerveztünk nekik. Ennek eredményeként kaptam meg a Zöld Gondolat Lovagrend Lovagja elismerést is.

Létrehoztam a Kerecsen Természetvédelmi és Turisztikai Egyesületet, melynek  fontos szerepe volt többek között a Mórichelyi halastavak „Natura 2000”-es védettségének elérésében is.

- Mi indokolta az egyesület létrehozását, és milyen eredményt értetek el?

- A Kerecsen (mint a sólyom) Természetvédelmi és Turisztikai Egyesületet anno azért hívtuk életre, hogy a sok kutatómunka jogi háttere biztosítva legyen és az eredményeket szélesebb körben tudjuk elfogadtatni. Magánemberként erre nagyon kevés lehetőség van, illetve támogatásokat is csak e keretek közt kaphattunk, csak jogi személyként vehettünk részt pályázatokon. A támogatásra pedig nagy szükségünk volt, mert végeztünk mentőmunkát is, ami nagy költségekkel járt. Lakossági bejelentés alapján sérült, beteg madarak begyűjtését is végeztük az egész megye területén, de a nemzeti park felkérésére is ellenőriztünk egy-egy bejelentést, ha nekik épp nem volt szabad kapacitásuk vagy nem volt kolléga a megjelölt területen. Rengeteg elütött vagy ablaknak repült madarat mentettünk, de volt rá példa, hogy a tó vizébe fagyott hattyút emeltünk ki, de kaptunk értesítést az autópálya-kezelőtől is, amikor a hozzájuk tartozó erdősáv ritkítása során egerészölyv-fiókákat találtak. Madarászként ilyenkor meg tudtuk állapítani, hogy van-e szükség emberi beavatkozásra, és ha igen az milyen jellegű legyen. Elég, ha csak pár nap pihenés és táplálás után felerősödve visszahelyezhetők eredeti élőhelyükre vagy esetleg állatorvosi beavatkozás és repatriálás szükséges. Az egyesület munkájának köszönhetően több száz madár maradt életben a szervezetben dolgozó munkatársaimnak, barátaimnak köszönhetően. Időközben elvégeztem a Pécsi Tudományegyetem televíziós műsorgyártó szakát és eljött az idő, amikor dönteni kellett, hogy merre is tovább...

A televíziózás győzött...

Felköltöztem Budapestre, ahol szinte mindent elölről kellett kezdeni. Hiába vagy végzett operatőr, sokévnyi tapasztalattal, ha nem tudják ki vagy, akkor a szemükben nem tudsz semmit. Hétről hétre, munkáról munkára kell felküzdened magad, elvállalni mindent, ott lenni a vérkeringésben...és akkor, persze ha a munkád is jó, csak akkor, egyszer csak azt veszed észre, hogy nem te keresed a munkát, hanem a munka keres téged.

Jelenleg szabadúszó operatőrként dolgozom, gyakorlatilag mindegyik országos csatornán vannak munkáim. Szerencsés vagyok, hogy tagja lehetek egy olyan szűkebb csapatnak, akik a különböző tv-k különböző showműsorait készítik A Dal-tól kezdve az X-Faktoron át a Sztárban Sztár többféle verziójáig.

Büszke lehetek arra, hogy kollégáimnak mondhatom Tillát, Liptai Claudiát, Majkát, Lékai-Kiss Ramit, Istenes Bencét és még sorolhatnám a teljesség igénye nélkül, vagy hogy készíthettem interjút sokak mellett Lewis Hamiltonnal, Terence Hill-lel, vagy hogy dolgozhattam pár éve a francia foci kupadöntőn és együtt ünnepelhettem Neymárral és Mbappéval.

- Gondolom újabb kihívást, felkészülést jelentett az interjúkészítés. Segített benne valaki? A világosítással és vágással is kell foglalkoznod? 

- Az interjúkat operatőrként készítettem, így a klasszikus értelemben nem kellett felkészülni az alanyokból, de természetesen azért némiképp mindig ismerni kell azt, aki a kamerám előtt áll. Ismerni kell a interjúadási szokásait. Milyen fényeket szeret vagy nem szeret, milyen képkivágás áll jól neki, melyik profilja előnyösebb a számára. Ha nem előre megbeszélt és leszervezett felvételről van szó, hanem egy hirtelen adódott szituációról, akkor mindenre fel kell készülni, nem lehet időt húzni, esetleges beállításokkal, próbálgatásokkal. Ismerni kell a felszerelés minden egyes kapcsolóját, menüjét, hogy adott esetben akár 10-20 másodperc alatt is a megfelelő állapotba tudjuk hozni a kamerát a felvételhez. 

Operatőrkét és fotósként természetesen a világosítással is tisztában kell lennünk bizonyos szinten, de természetesen ez is egy nagyon komoly és különálló szakma. Nagyobb produkciók esetén az operatőrnek és a világosítóknak szorosan együtt kell működniük. Az operatőrnek tudnia kell elmondania, hogy mit szeretne látni, milyen hangulatot szeretne megteremteni és tisztában kell lennie azzal, hogy az adott helyen és az adott szituációban mit tud használni, milyen technikát tud alkalmazni a világosítás terén. 

- Említetted, hogy az egyesületi munka egy idő után abbamaradt, de a madarászat, a vonuláskutatás továbbra is életed része és részt veszel egy nemzetközi kutatási programban, mely a Sitkék vonulási útvonalát kutatja szerte Európában.  Hogy zajlik ez a gyakorlatban?

- A vonuláskutatás az, aminek szó szerint hallatszik, a vonuló madarak tavaszi és őszi vonulásának kutatása. A miérteket többnyire ismerjük, de a mikéntekről nagyon kevés információink vannak. A nagyobb testű, ragadozó madarak vagy a gólya esetében sok információja van a madarászoknak, de a kisebb, nádi madaraknak alig ismerjük a vonulási útvonalait, vonulási szokásait. Én ezen belül is a Sitke (korábbi nevén Fülemülesitke) vonulásának kutatásában veszek részt. Nevét Herman Ottótól kapta ez a Magyarországon védett madár, a legenda szerint, a Sitke település névre utalva. A nálunk kora tavasztól késő őszig ittlévő madár telelőterülete a Mediterráneum. Ezeknek a telelő területeknek a felkutatása és az ide tartó útvonalak feltérképezése a fő feladata a csapatunknak. A szakemberek térképek és terepfelmérések alapján kijelöltek különböző területeket többek közt Horvátországban, Albániában, Görögországban, és oda kutatógyűrűző táborokat szerveznek sok-sok éven keresztül a vonulási időszakban annak érdekében, hogy kiderüljön, valóban a logikának megfelelő útvonalon közlekedik a Sitke vagy sem. Ezeken a területeken átvonuló madarak mennyiségének meghatározása és gyűrűzése a fő feladatunk. A madarakat a nádasban kihúzott, úgynevezett zsebes függönyhálóval befogjuk. A gyors kiszedés után felvesszük a madarak adatait, lemérjük a testtömegét, szárnyméretét, feltesszük lábára a gyűrűt és máris útjára engedjük őket Az egész procedúra alig vesz igénybe 5-6 percet. A gyűrűs madarak esetleges máshol való visszafogása ad információt a vonulási szokásokról, útvonalakról. Sok évnyi adatot térképre felrajzolva láthatjuk, hogy hol áll meg táplálkozni, feltöltődni, mennyi időt tölt egy-egy területen, vagy éppenséggel mennyi idő alatt repül át egy adott területet.

- Van otthon madarad élőben vagy fotón megörökítve, a falon?

- Sajnos a munkám miatt nagyon keveset vagyok otthon, és az a kevés idő is kiszámíthatatlan, rendszertelen időeloszlású, így élő madarat nem tudok tartani, hisz az állattartás nagy felelősséggel és pontos állandósággal jár. Az elmúlt években felújításokat végeztünk a lakásban, ezért jelenleg nincsenek saját fotók a falakon, de már elő van készítve az anyag, amelyből mindenképp tervezek néhányat kiválasztani, hogy kikerüljenek a lakás falára.

- Zsámbékon éltek. Miért éppen ezt a települést választottátok otthonul?

- Már közel tíz éve éltem Budapesten, amikor megismerkedtem a párommal Beával, aki Zsámbékon élt, ezért úgy döntöttünk, hogy itt maradunk, és jelenleg is itt neveljük közös gyermekünket, a 8 éves Mátét.

Ha valaki a televíziózás bármely ágát választja hivatásul, nagyon fontos a családi háttér. Nagyon kevés szabadidőnk van, ami van, az is rendszertelenül. Nincsenek előre tervezhető családi hétvégék vagy jó előre tervezhető nyári szabadságok. Nagyon sok logisztikát igényel az iskolai programokon való részvétel, minden követ megmozgat az ember szülőként, hogy láthassa gyermekét verset mondani, fellépni a betlehemes előadáson vagy épp gólt lőni a focimeccsen. Nagyon fontos, hogy a család megértő és elfogadó legyen ebben a témában, és nekem nagy szerencsémre sikerült olyan párt találnom, aki maximálisan támogat ebben. 

- Hogyan gondolsz Kanizsára?

- A nagykanizsai évek mindig is nagyon fontosak számomra, jó szívvel gondolok az ott töltött évekre. Itt tanultam meg a képalkotás alapjait, a szakma összetettségét, a szekciók egymásra hatását. Itt tanultam meg azt, amitől ma is operatőr lehetek, és nem egy mobiltelefonnal futkározó influenszer.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. március 19-ei számában.)