Az a nagyon szép a karitász munkában, hogy segíteni tudok
A Kaposvári Egyházmegyéhez tartozó Katolikus Karitász nagykanizsai csoportját, dr. Barbalics Józsefné nyugalmazott pedagógus, iskolaigazgató immár 19 éve vezeti. Tevékenységükről és ez évi terveikről osztotta meg gondolatait a jótékonysági szervezet alapítója.
Meg kell jegyeznem, hogy Magyarországon a Karitász az I. világháború után alakult meg, és apácák voltak az első karitászosok. Első tevékenységként a háború sebesültjeit, az árván, apa nélkül maradt családokat segítették. Nagykanizsán egy gyermekorvos, Szigeti doktor alapította meg a Kanizsai Karitászt, de ők csak imádkoztak a betegekért, az árvákért, rászorulókért. Anyagi segítséget nem nyújtottak. Amikor az orvos elköltözött Kanizsáról, jó pár évig nem működött csoport a városban – jegyezte meg elöljáróban Barbalics Józsefné.
Amikor kilenc fővel megalakultunk, helyiségünk nem volt, minden hónapban más-más tagunk lakásán találkoztunk. Sokat költözködtünk, végül a Családsegítő Központ romos épületében kaptunk hosszabb időre helyet. De nem ez a lényeg, 19 éve rendületlenül dolgozunk. Hat éve a Katona József utcába, a Jézus Szíve Plébánia Közösségi Házba költöztünk.
Az induláskor az összes háziorvosnak írtam ismertetőt rólunk, kérve, ahol van rászoruló idős ember vagy fiatal családos, nagycsaládosok, csonka családok, jelezzék, mert segítünk nekik. Hiába van most már kiterjedt segítségnyújtás, hiába van az idős embernek gyereke, ha nem él Kanizsán, és ha baj van, kinek szólhat? Nekem vasárnap is telefonálhatnak. Bármikor. Éppen ez a nagyon szép a karitászmunkában, hogy segíteni tudok. Ezért nem is bírom abbahagyni, amíg mozogni tudok.
Szeretem a jó öregeket. Vannak nagyon jó öregek, akik hagyják, hogy segítsünk és van, aki nem, aki a kákán is csomót keres. Vannak olyan családok, ahol nagyon nagy a baj. Kapcsolatban vagyunk egy olyan 5 gyermekes családdal, akiknek adtam pályázati pénzből vásárolt pelenkát, tápszert, csomagot, mert amikor másfél éves volt a legkisebb gyerek, az anya közölte velük, hogy őneki most el kell menni szórakozni, és elment. Kaptak önkormányzati lakást, vittem nekik füstérzékelőt a tűzoltókkal, nagyon felkaroltuk őket. Az apával élnek évek óta, aki elég beteges. Az ilyen családokat nekem muszáj segíteni. A hegyen is élnek 4-5 gyerekes családok, és ha kérnek segítséget, ha hívnak, nekem oda kell menni és az idősekhez is. Ha kenyeret kell nekik vinni vagy csekket kell befizetni, akkor is.
400-nál több családunk van nyilvántartva. Például 2011 februárjában 20 tonna élelmiszer jött Kanizsára, a Csengery utcai hűtőházba, amit úgy kellett szétraknunk, hogy 17 faluba ki tudjuk szállítani. Majdnem megfagyott pakolás közben a kezünk.
Most már utólag úgy él bennünk, mintha egy felejthetetlen szórakozás lett volna. Amikor nézegetjük a lányokkal a régi fényképeket, csak mosolygunk, hiszen sok mindent szinte csodával határos módon tudtunk megszervezni.
Nagy örömöt jelentett számunkra tavaly a DM tavaszi jelentős adománya, melyből 6 hónapon keresztül, 9 programmal ajándékoztunk meg olyan rászorulókat, nagycsaládban élő gyerekeket, akiknek életre szóló élményt tudtunk nyújtani. Egy alkalommal 35 idősotthon lakónak készítettünk programot. Hetente két alkalommal tudtunk péksüteményt osztani, illetve a városban elhelyezett ételszekrénybe is minden alkalommal elhelyeztünk kenyeret. Évente két alkalommal volt élelmiszergyűjtés, amit vásárlással kiegészítettünk, hogy legalább 100 csomagot tudjunk kiosztani. Előfordult, hogy egy nagylelkű adományozó 170 db 800 ml-es konzervet hozott, amit nehéz helyzetben lévő családoknak osztottunk ki. Rendszeresen látogattunk idős embereket, betegeket otthonukban, néha csak egy kis beszélgetésre, de általában vásárlással, postai dolgok intézésével segíthettünk. Több alkalommal orvoshoz vittünk betegeket. Ha bútorokat ajánlottak fel, szinte azonnal gazdára akadt, olyan is volt, hogy a tulajdonos el is szállította a családnak. Kaptunk babakocsit, gyermekkerékpárokat. A nyári karitásztáborban 4 kisgyermek vett részt, bár többen is szerettek volna menni. Anyák napi köszöntőt 12 idős néninél mondtunk, ajándékkal kedveskedve. Kárpátaljára is küldtünk tartós élelmiszert, gyógyászati eszközöket és kötszert. A MÁV dolgozóitól kaptunk 20 db télapócsomagot a karácsonyi élelmiszercsomag mellé, amit gyerekes családok kaptak meg. Meghívást kaptunk egy klubtól, és 5 kisgyermeket vihettünk el a télapóünnepségükre, ahol ajándékot is kaptak, és a műsor után teával, sütivel is megvendégelték őket.
A 2025-ös évre kitűzött terveiről Barbalics Józsefné kiemelte: ismét lesz két jelentkező a kórházi beteglátogatásokhoz, akik előtte képzésen vesznek részt. Továbbra is folytatjuk az idős, egyedül élő emberek rendszeres látogatását, illetve segítséget is adunk nekik. A havonkénti találkozások mellett hetente fogadunk és osztunk adományokat a közösségi házban. Hetente két alkalommal kapunk péksüteményeket, 20-30 db kenyeret, amit kiosztunk és betesszük a Csengery utcai ételszekrénybe. Kis műsorral színesítve, hagyományosan megtartjuk az anyák napját és ajándékcsomagot osztunk, az egyedül élő idős nagyszülőknek pedig házhoz visszük. Meghirdetjük a tanulmányaikban nehezen boldoguló gyerekek korrepetálását, augusztusban pedig felzárkóztató foglalkozást tartunk, hogy könnyebb legyen nekik a tanévkezdés. Húsvét előtt tojásfestő kézműves foglalkozás lesz. Az elmúlt év jó tapasztalatai alapján több kézműves foglalkozást is tervezünk az év során. A nyári gyermektáborokhoz továbbra is anyagi forrást keresünk. Az idős otthonokban is tervezünk programokat, halottak napján pedig meglátogatjuk az egykori karitászos munkatársak sírját.
Mindezek ellenére, még mindig vannak emberek a városban, akik nem tudják, mi az a karitász. Összekeverik a Máltai Szeretetszolgálattal, a Vöröskereszttel, a Segítő Szolgálattal, pedig több alkalommal adtam rólunk tájékoztatást. Azt szoktam mondani, hogyha bajban vannak, szóljanak. Ez nem azt jelenti, hogy minden problémát meg tudunk oldani, de nagyon sokat sikerül. Nagyon sok egykori tanítványom van, tudom, hogy kinek kell szólni és kit kell mellém állítani, hogy jöjjön velem segíteni.
Szeretnék megújítani fiatalabb és aktívabb tagokkal a csoportot, mert a régiek közül sokan elmentek, megbetegedtek. Az új munkatársaknak jó lenne képzéseket, előadásokat szervezni, jó lenne, ha több anyagi támogatást kapnának és tábort szerveznének több rászoruló gyermeknek – sorolta a kívánságokat a csoport vezetője, de ez a kérés már az egyházmegyei központnak szólt.
Összehangoltan kell dolgoznunk továbbra is az önkormányzat Szociális Osztályával, a Gyámüggyel, a Családsegítő Központtal – erősítette meg a jól működő kapcsolatot, kihangsúlyozva, hogy büszke a tavalyi évre, hiszen a DM-től nem először kaptak támogatást és Mága Zoltán hegedűművész is adott közel 400 ezer Ft-ot a rászoruló gyerekek számára.
BAKONYI Erzsébet
(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. február 19-ei számában)