Korabeli fotókon is megnézhetjük a leghíresebb magyar betyárokat

Nemrég került kezembe a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Historica 2. (Szeged, 1999.) című kötet, amelynek 454 – 460. oldalairól a magyar betyárvilág hőskorának jó néhány zsiványa tekint vissza ránk. A betyár arckép-csarnokot most olvasóink is megtekinthetik.

A tavalyi esztendő során jó néhány betyár életét végigkísértük, megismertetve a 19. század magyar rosszfiúit az olvasókkal. Megírtuk egy zentai betyár balladáját, aki – többek között – Dél-Zalában is fosztogatta a tanyákat, aztán felidéztük a hódmezővásárhelyi születésű Farkas Jancsi, az utolsó alföldi futóbetyár történetét. Beszámoltunk a Kecskemét környékén fosztogató bandáról, akit Bajdor János vezetett, valamint a rettenthetetlen Babáj Gyurka által vezetett betyárokról, akik Békés-, Torontál- és Bihar vármegyékben raboltak.

Persze nem maradhatott ki Rózsa Sándor, aki fogalommá tette az alföldi betyár alakját, úgyszintén a nemesi származású Angyal Bandi sem, aki az 1800-as esztendők legelején volt a puszták réme. Górcső alá vettük a Bakonyi Kalandparknak a mai napig nevet adó Sobri Jóska életét, illetve a 19. század második felében, szintén a Bakony hatalmas erdeiben rémisztgető Savanyó Jóska regéjét is.

Jó néhány zsiványról nem maradt fenn semmiféle fotográfia az utókornak, viszont a fent említett szegedi évkönyv, akiről lehetett, mementót állított, amely betyár arckép-csarnokot, az alább található pdf-re kattintva most olvasóink is megtekinthetnek. Az egyik-másik rosszfiú életéről röviden megemlékező íróként csak annyit tennék hozzá: elég nagy bolondok voltak ezek a sokszor szép szál, magyar legények, hogy nem tudtak jobbat és okosabbat művelni ezen a szép világon, itt, Európa szívében, a Kárpát-medencében.

Papp Attila