Csizmát szeretnének a gyöngyvirágok...

Nem volt sem szüreti felvonulás, sem lakodalom Kisfakoson, a Damjanich utca 59/A szám alatt, a kapun lengedező lufik mégis ünnepet jeleztek. A HSMK-ban működő Gyöngyvirág Néptánccsoport tagjai találkoztak itt egyik csoporttársuk, Klepács Istvánné Margit meghívására a család birtokán. 

A néptáncosokat elkísérték a férjek is. Ők ugyan nem táncoltak, hanem beszélgettek és szemmel láthatóan büszkék voltak a párjukra. Az asszonyok már kora délelőtt hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Messzire illatozott a bográcsban rotyogó halászlé, a vadpörkölt, melyhez pirított dödöllét tálalt a ház asszonya, Margit. Senki sem érkezett üres kézzel a virágos nyarat búcsúztató és színes ruhába öltözött, csodaszép őszt köszöntő összejövetelre. Jakatics Margit, a Belvárosi Nyugdíjas Klub vezetőjeként 18 évvel ezelőtt álmodta meg a csoportot. Az indulásnál harmincan jelentkeztek, de azok a táncosok már kicserélődtek, 7-8 éve a mostani tíz fő alkotja a csoportot. – Nagyon szeretünk táncolni, igazi családias légkör alakult ki közöttünk – jelenti ki örömmel a klubvezető. – Hetente egy alkalommal, szerdánként találkozunk a művelődési központban. Egész évben rengeteget táncolunk, a környékbeli falunapokon, fesztiválokon rendszeresen fellépünk. A taps a mi jutalmunk, de büszkén mondhatom, 2-3 alkalommal Budapesten is felléptünk, hivatalosak voltunk a Groupama Aréna megnyitójára is. Eljutottunk Egerbe, szerepeltünk a Cserkeszőlőn megrendezett nemzetközi táncversenyen. Szívesen eleget teszünk a meghívásoknak, évente 28-30 fellépésünk van, aminek nagyon örülünk. Az első tanárnőnk, Volf Ágnes 5 évig tanított bennünket táncolni, az első lépéseket is tőle sajátítottuk el. Most is tanulunk újat, de szívesen táncolgatjuk a zalai, a sárközi, a rábaközi, a söprűs, a párnás és a molnártáncot. Jelenleg a jó hangulatú, vidám sárközi egyveleg lépéseit gyakoroljuk, de még kell egy-két hónap hozzá, hogy színpadra léphessünk vele. Ebben a hónapban is 4 fellépésünk lesz. Szívesen megyünk mindenhova, csak egy a baj, hogy az életkorunk nagyon magas. Szerettem volna a fiatalokat is bevonni, de sajnos ők nem jönnek, más érdekli őket. Én már 80 éves vagyok, de azért szeretném még továbbvinni egy kicsit a táncot. A három garnitúra fellépőruhánk elkészítéséhez az önkormányzattól kaptunk támogatást. Még szeretnék mellé egy újabbat és fáj a szívem egy csizmára is, de nem tudom, hogy sikerül-e kiharcolni ebben a szegény világban. 

Végül is az a lényeg, hogy sokat legyünk együtt. Segítjük egymást mindenben, amiben csak tudjuk. De azt tudni kell, hogy ez a tánc nagyon idő- és pénzigényes elfoglaltság, hiszen mindent magunk állunk, ha fellépésekre utazunk. Amikor azonban elkezdünk táncolni, senkinek sem fáj semmije. Mindenféleképpen jó a tánc, jól esik a mozgás, a jó hangulat jókedvre serkenti az embert. Örülünk neki, hogy táncolhatunk, csak még sokáig tudjuk tenni.

BAKONYI Erzsébet

Megjelent a Kanizsa Újság 2024. október 9-ei számában.