Rohamtempóban tűnik el a klasszikus vitorláskultúra a Balatonról

Egy szűk réteg miatt egyre kevesebben férnek hozzá a balatoni vitorlázáshoz, az elérhető kikötőhelyek nagyok és drágák. A hajók mérete is egyre nő, miközben a Balaton nem alkalmas a nagy méretű hajók özönére. A nagyobb vitorlásokkal a tóra is ritkábban mennek ki, sokkal inkább a parti szórakoztatás a cél. A vitorláskikötő-üzemeltetés eközben hatalmas biznisz lett, van olyan marina, ahol a kikötői díj hat év alatt közel négyszeresére nőtt. Így gyakran épp azok szorulnak ki ezekből, akik sokat tettek a magyar vitorláskultúráért.

„Talán 2004-ben történt, épp a Kékszalagra sétáltam benevezni, amikor a parkolóban egyszerűen kiröhögtek a kulcspörgetős jampik. Az volt az utolsó csepp, otthagytam a Balatont a francba” – meséli utolsó, meghatározó élményét B. Viktor. A tapasztalata nem egyedi, ő egyike annak a generációnak, amelynek tagjai saját kezükkel építettek vitorláskikötőt, majd hajót is, hogy a barátaikkal vitorlázni tudjanak, még a hatvanas években.

A háború utáni években egy hiánygazdaságban, ellenséges politikai viszonyok között a háborút túlélt megszállottak állították talpra a sportot. Minden kapcsolatra, leleményre és elképesztő mennyiségű társadalmi munkára volt szükség, hogy a Balatonon legyen vitorlás élet.

Ez a generáció, bár csökkenő létszámban, még ott van a tó partján. Ami viszont az általuk alkotott és követett íratlan szabályokat illeti, vagy azt a légkört, amiben szenvedéllyé válhatott ez a gyönyörű sport, az szinte teljesen eltűnt. Sokan gondolják azt, hogy ezzel értékek szállnak hullámsírba, míg mások szerint az idők egyszerűen változnak, ahogy az emberek és a hajók is.

És valóban: generációk nőttek fel azzal a tudattal, hogy a vitorlázás úri sport, és nagyon drága. Sokan körülbelül akkor eszméltek csak rá e tétel hamisságára, amikor épp valóban elkezdett igaz lenni. Mit látni ma a kikötőkben, és hogy néz ki a hajópark?

Kikötők eltérő múlttal vagy épp múlt nélkül

„A hatvanas–hetvenes években adót kellett fizetni a hajók után, kivéve, ha azok versenyhajók voltak, a velük vitorlázók pedig versenyzők. Így kvázi az összes hajó versenyhajó volt, és mindenki versenyző, a baráti társaságok pedig sportegyesületek lettek – mondja L. P. Orvosok, tanárok kezdték el újra a vitorlázást, hiszen arisztokrata vagy vállalkozói réteg már nem volt. De így sem voltak sokan. A gyermekeik, majd unokáik is a parton, a családi hajón nőttek fel. A hajó családtag volt és az ma is, tehát nem kérdés, hogy az újabb generációk foglalkoznak-e vele.”

Több évtized elteltével már nem kell pluszadókat kijátszani egyesületi tagsággal, versenyzői igazolvánnyal, ha saját hajót szeretne valaki. Használt és új hajóból is hatalmas a választék. Feltéve, ha van kikötő, ahol a vevő tárolni tudja. A szezonban vízen, télen a parton.

A vitorlásoknak létesült kikötők három nagy csoportot alkotnak. Ezek

• a klubok, sportegyesületek kikötői;
• a Balatoni Hajózási (Bahart) Zrt. által üzemeltetett vitorláskikötők; és
• a vadonatúj, általában hatalmas marinák.

Az első csoportba tartozik az éppen átformálódó TVSK (Túravitorlás Sportklub, a Balaton talán legnagyobb, legtöbb vitorlázót tömörítő szervezete) által használt kikötőkből több igazi időkapszula. Az ilyen kikötőkben hajót tartók négy generációja zárt közösséget alkot, együtt birtokolják a létesítményeket, és együtt döntenek mindenről. Fluktuáció gyakorlatilag nincs, ide kvázi születni kell.

A TVSK mellett a Balaton partján találhatók még aprócska, húsz-harminc helyes kikötők, amik jellemzően egy-egy vállalat vagy sportegyesület telepei voltak. Születésük és jelenük hasonló a TVSK-éhoz. A személyes ismeretség, a kapcsolatok határoznak meg mindent. A kikötőhelyek nem olcsók, és jellemző az inflációt bőven meghaladó drágulás.

A Bahart a balatoni vitorlázás megkerülhetetlen szereplője. A társaság részvényeit 2008-tól birtokolta 22 tóparti önkormányzat, majd 2019-ben a részvénycsomag kicsivel több mint 75 százaléka visszakerült az államhoz. Jelenleg a Magyar Turisztikai Ügynökség a tulajdonos. A Bahartnak tíz vitorláskikötője van (Siófok, Balatonföldvár, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód, Szigliget, Badacsony, Balatonfüred, Alsóörs).

Ez összesen körülbelül kétezer kikötőhely, jelenleg mindegyik foglalt.

Telefonos érdeklődésre azt tanácsolta az ügyfélszolgálat, hogy októbertől lehet érdeklődni, ekkor már kiderül, hogy van-e olyan bérlő, aki jövőre már felmondja a szerződését. Kikötői szóbeszéd alapján a Bahart helyeire már jó ideje várólisták vannak. Ez nem is csoda, hiszen áraival jelenleg verhetetlen a tavon.

Azt, hogy milyen hosszúak ezek a várólisták, természetesen kikötője válogatja. Kijelenthető, hogy minél közelebb van egy kikötő Budapesthez, illetve az autópályához, annál népszerűbb. Így van ez a magánkikötők esetében is. Nem csoda, hogy az utóbbi évek legnagyobb beruházásai, kikötőfejlesztései a keleti medencében valósulnak vagy valósultak meg.

2010-ben a Bahart beszámolója még arról írt, hogy reményeik szerint minden helyükre találnak majd bérlőt. Elemzésükből az is kiderül, hogy a vitorláshelybérleti piac jellemzője akkoriban az volt, hogy a kikötők egymástól szipkázták el a bérlőket. A társaság tehát nem számolt az új hajótulajdonosokkal, új belépőkkel.

2012 tájékán indult meg a trend, hogy többen kezdtek érdeklődni a vitorlázás iránt. Ez egyenletesen növekedett egészen 2018-ig, majd még meredekebben emelkedett a vitorlázni vágyók száma, aztán a Covid előtt és közben gyakorlatilag felrobbant.

Mindenki balatoni ingatlanra vágyott, és/vagy hajóra.

A teljes hír itt olvasható. 

telex.hu

(Kép: Merényi Dániel / Telex)