Nem feledkezünk el a temetőinkről…

Egy kedves olvasónk a 2013-ban elhunyt Hajdu Sándor zenész, zeneszerző, Nagykanizsa Város Vegyeskarának volt karvezetője, városunk díszpolgára sírjának állapotára hívta fel a figyelmünket. Azt kérdezte, hogy az önkormányzatnak módjában áll-e, hogy a város elhunyt nagy egyéniségeinek, polgármestereinek sírjára – hozzátartozó hiányában –, figyelmet fordítson és költséget áldozzon. Olvasónk kérdésével Károlyi Attila önkormányzati képviselő, helytörténészhez fordultunk.

Hajdu Sándor szeretett karnagyunkat – mert hiszen magam is énekeltem a vegyeskarban, amikor ő volt a vezetője – 2013. december 30-án temettük el Balatonbogláron. A temetésén a vegyeskar énekléssel búcsúzott tőle. A nagykanizsai síremlékkel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy az emléktáblát tudomásom szerint a család helyezte el. Ez valójában megtévesztő, mert ebből arra lehet következtetni, hogy Hajdu Sándor, a város díszpolgára itt nyugszik. Ennek a sírnak a gondozása nem a város kötelezettsége, hanem a családé. Hajdu Sándornak van két leszármazottja, a véleményem szerint az ő kötelezettségük a sír gondozása. A felirat valóban emlékeztet a szeretett karnagyunkra, de a sírját Balatonbogláron látogatjuk – hangsúlyozta Károlyi Attila.

Olvasóink arra is választ várnak, hogy a város fel tudná-e vállalni az elhunyt neves személyiségei nyughelyének a gondozását, és erre mindjárt példát is mondtak. - A temetővel kapcsolatban elmondanám – valószínűleg azért, mert a 2000-es évek elején belső indíttatásból a családom és a város múltja iránt fordultam, és akkor a temetővel is kellett foglalkozni –, azóta rajtam maradt a közgyűlésben ez a feladat. Én vagyok az, aki a közgyűlés „temetőfelelőse”. Számos indítványt adtam be a sírfelújításokkal kapcsolatban. Az előterjesztésem alapján indította el a város azt a programot, melynek alapján 2013. augusztus 28-án megtörtént Belus József néhai polgármester sírjának a felújítása, de említhetném Barthos János 1848-as honvéd, városi kamarás, Dr. Krátky István polgármester, Hajgató Sándor pedagógus sírjának a felújítását is, aki Kiskanizsa „szent embere” volt.

Saját költségemen 2006-ban felújíttattam Bátorfi Lajos, a Zalai Közlöny első szerkesztőjének obeliszkjét, Halvax József, Nagykanizsa első polgármesterének és Vécsey Zsigmond polgármesterek sírját – jegyezte meg a városatya. – Sajnos vannak olyan személyek, akiknek hiába keressük a sírját, nem találjuk. Babócsay György polgármester sírját valószínűleg azért nem találjuk, mert 1944 végén, vagy ’45 elején amikor az amerikaiak megbombázták a várost és megcélozták a vasúti hidat, egy amerikai láncosbomba beesett a temetőbe, és eltüntette a sírt. Közvetlenül a repülőgép támadása után még rekonstruálni lehetett volna a sírt, de erre nem került sor. Ebben az önkormányzati ciklusban feladatunk lesz a sír megkutatása és egy emléktáblával jelezni Babócsay György nyughelyét. Ugyancsak feladatunk lesz Ilovszky János, Nagykanizsa országgyűlési képviselője sírhelyének felkutatása, akit Keszthelyen temettek el, s mivel elégtek a temetkezési iroda iratai, nem tudjuk, hol nyugszik a képviselő.

Vannak még egyéb olyan sírok, amelyek felújítása aktuális, de sokmillió forintba kerül. A város nem szórja két kézzel a pénzét, de erre a feladatára mindig ügyel, és a temető vezetője is rendszeresen felhívja a város figyelmét arra, hogy melyik sírral kellene foglalkozni. Van előterjesztésem, ami anyaggyűjtéssel és temetői bejárással foglalkozik, melyben első helyen állnak a polgármesterek, a másodikon pedig azok a személyek, akik Kanizsa történetéhez hozzátartoznak. Óriási feladat a temetkezési helyüket bejárni és térképet készíteni róluk.

Az október 1-jén felálló új önkormányzati közgyűlés számára új előterjesztés készül. Horváth Jácint megválassztott polgármester is szívén viseli és támogatja a felújításra szoruló kegyeleti helyek rendbetételét. Nem feledkezünk el a temetőinkről – összegezte Károlyi Attila önkormányzati képviseli, és hozzátette: Nem abból áll ez a figyelem, hogy Mindenszentek napján kimegyünk a temetőbe, és gyertyát gyújtunk. A gyerekekkel, a tanulókkal kellene ilyenkor kimenni a temetőbe, hogy ismerjék meg, hol nyugszanak a város múltjához tartozó személyek, nagy elődök. Ha elfelejtjük az emléküket, akkor elfelejtjük a sírjukat is. Ha elfelejtjük a sírjukat, elfelejtjük az emléküket!

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. augusztus 14-ei számában)