Az 1950 és 1952 között bevagonírozott ártatlanokra emlékeztek a vasútállomáson

Főhajtással és koszorúzással tisztelegtek az 1950-es években elhurcoltak előtt ma délelőtt a vasútállomáson. A hetven évvel ezelőtti események egyik helyszíne Kanizsa volt, ahonnan emberek ezreit szállították a hortobágyi kényszermunkatáborokba.

1950 és 52 között, békeidőben, bírói ítélet nélkül, az ország megfélemlítésének céljából hurcoltak el több mint 10 ezer embert Zalából a Hortobágyra, ahol rendőri őrizet alatt álló munkatáborokban kellett dolgozniuk. A megemlékezésen Balogh László polgármester az akkori események ma is érezhető hatásáról beszélt. Úgy fogalmazott: ez a trauma még az utódokba beleivódva is képes a lelkünket nyomasztani.

– A túlélők visszaemlékezése is nagyon fontos, amíg még meg tudjuk szólítani őket. Még akkor is, ha nincs szó arra, amit átéltek a hortobágyiak. Köszönet a hortobágyiaknak a kibírt, sokaknak negyven hónapért, az utána való negyven év sorsüldözéséért, hogy elszenvedték, lehet, hogy helyettünk is a fájdalmat, de emberi méltósággal tették ezt – mondta el Balogh László, Nagykanizsa polgármestere. 

A mi felelősségünk, hogy feltárjuk a múltat és őszintén beszéljünk róla – fogalmazott Cseresnyés Péter. Az országgyűlési képviselő kiemelte, a hetven évvel ezelőtti események célja a büntetés és a megfélemlítés volt, az áldozatoknak pedig nem volt más bűnük, mint az, hogy máshogy gondolkodtak.

– A kitelepítettek emléknapján fontos hangsúlyoznunk. Fontos hangsúlyozni minden hazafinak, aki valaha is felemelte a szavát az elnyomás ellen. Tisztelet és örökös emlékezet jár önöknek, őnekik. Áldozatuk, kiállásuk, tisztességük és bátorságuk példaként szolgál nekünk – mondta Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő. 

Az ünnepség végén az emlékezés koszorúinak elhelyezésével, majd főhajtással tisztelegtek a hortobágyiak előtt.

T.CS.

(Képek: Kanizsa Médiaház)