Vegyünk példát, hogy ne váljunk áldozattá

Piłsudski példájára helytállunk a túlerővel szemben: számunkra is a függetlenség az első, bármely égtájról támadják is…

Dósai atya tanítványai (Hetyésy Dávid, Kupi Maitra, Simon Kitti, Sós Alexa és Stejer Immánuel) 3. helyezést értek el a Nagykanizsai Polgári Egyesület vetélkedőjén (Fotók: Bakonyi Erzsébet)

- Remélem, hogy a lengyel kapcsolatok Nagykanizsával egyre szorosabbak lesznek. Meghatódtam, amikor megláttam, hogy itt így él Józef Piłsudski lengyel nemzeti hős emlékezete – fogalmazott Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a kommunizmus áldozatai előtt tisztelgő városi rendezvényen.

Dénes Sándor polgármester úgy fogalmazott, a kommunizmus elleni, valamint a szabadságért folytatott harc a lengyel és a magyar népet is erős és önálló nemzetté kovácsolta.

Dénes Sándor polgármester közös kelet-közép-európai tapasztalatnak nevezte Piłsudski mondatát: Vereséget szenvedni és nem feladni – győzelem, győzni és megpihenni a babérokon – vereség…

– Úgy kellett megőriznünk magunkat, hogy közben egész új és modern korunk arról a játszmáról szólt, kinek válunk alattvalójává, ki diktálja nekünk a történelmünket s az életünk menetét. Azonban az emlékezés és a kiállás emberré tett minket az embertelenségben is. A „mégis-morál” erős gerincű közösségeket hozott létre Európa ezen részén, s ezt a karakterünket nem veszíthetjük el – mutatott rá.

– Annak, hogy ma együtt emlékezünk lengyel barátainkkal, és nagykövet úr megtisztelt bennünket, több oka is van– kezdte beszédét Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő. – Az egyik, hogy közösen lerójuk kegyeletünket Lengyelország nemzeti hőse, Józef Piłsudski marsall előtt, aki megakadályozta, hogy a XX. század elején hazája és Európa a kommunizmus áldozatává váljon. Ő a lengyel függetlenség atyja, a Második Lengyel Köztársaság első államfője, akit mi, magyarok, nemcsak a legendás lengyel-magyar barátság miatt tisztelünk, hanem bátorságáért, hazaszeretetéért, példamutatásáért is. A másik ok, hogy mint már annyiszor a két nép történelme során, ismét együtt küzdünk lengyel barátainkkal: nemzetállami létünkért, biztonságunkért, függetlenségünkért, önrendelkezésünkért.

Ezúttal nem a kommunizmus a közös ellenfelünk, hanem egy másik, egy modern elnyomó diktatúra, amely Európa nevében ugyan, de mégiscsak egy szűk csoport politikai és társadalmi koncepcióját akarja ráerőltetni az egész kontinensre, szögezte le a politikus, kiemelve: ennek a hatalmi elitnek a céljai és a módszerei sok területen hasonlók, mint a kommunistáké. Emberáldozatot ugyan nem követelnek, legalábbis közvetlenül nem, azonban a migrációt támogató politikájuk lehetővé teszi, hogy az ide érkező, ellenőrizetlen, más kultúrájú, beilleszkedni nem akaró tömegben gyilkosok, terroristák, merénylők, erőszakoskodók bújjanak meg. Magyarország és Lengyelország, a többi visegrádi állammal közösen, erre nemet mond. Éppen ezért, és csak ezért támadnak bennünket.

Kisváros-párti vagyok, Hatvanban születtem – árulta el az este folyamán Márta asszony, a professzorból lett nagykövet felesége

– Mert újra, mint oly sokszor, gátjai vagyunk egy – igaz, most még csak lopakodó – diktatúrának. Mert a hazánkat, a nemzet jövőjét fontosabbnak tartjuk az ide ellenőrizetlenül beáramló tömegeknél. Nem véletlen, és üzenetértékű, hogy határozatban fejezte ki szolidaritását Lengyelországgal a magyar Országgyűlés, és felszólította a magyar kormányt: álljon ki Lengyelország mellett az unió 7. cikke szerinti eljárás során. És bár az Európai Bizottság hivatalosan az igazságügyi reform miatt indította meg ezt a folyamatot, kétségeink ne legyenek afelől: büntetni akarják Lengyelországot a nemzeti érdekeket szem előtt tartó politikája miatt.  Mi magyarok is megismertük már ezt a módszert az elmúlt években, és nem hagyjuk magára szövetségesünket, barátunkat, Lengyelországot – jelentette ki Cseresnyés Péter.

Papp János

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.02.