A kitelepítések áldozataira emlékeztek a kanizsaiak

1950 és ’53 között mintegy 10 ezer embert hurcoltak el otthonukból a hortobágyi kényszermunkatáborok valamelyikébe.Nagykanizsáról is indultak vagonok, családokat téptek ki indok és bírósági ítélet nélkül. Emléküknek adóznak minden évben az érintettek, az önkormányzat képviselői a kanizsai peronon, így volt ez ma is.

A tragédiát átélők és túlélők, valamint a leszármazottaik, rokonaik minden évben összegyűlnek a nagykanizsai vasútállomáson, ahol márványtábla emlékeztet az ’50-es években történtekre. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének nagykanizsai tagjai rendszeresen elzarándokolnak a Hortobágyon található emlékműhöz.

–Tudom azt, hogy van transzgenerációs hatás, hetedíziglen is akár. Úgyhogy emlékeznünk kell, ott is, országosan is és itt is Kanizsán. Mert több mint 10 ezer embert elhurcoltak, és Kanizsáról és tágabb környezetéből 1-2 ezer embert. De vagyunk. És éppen ezért kötelességünk, hogy szóljunk –  emelte ki beszédében Balogh László, Nagykanizsa polgármestere.

Az átélt borzalmakat és az emlékezés fontosságát többen az irodalom segítségével örökítették meg az utókor számára.

„Ne feledjük ezeket a neveket…   a pusztai rabságban.”  A vérzivataros II. világháború már az utolsó hónapjait töltötte a Kárpát-medencében, amikor a vörös hadsereget szorosan követve megjelent országunkban egy új erő. Egy új erő, ami baloldalinak, kommunistának hirdette magát – hangsúlyozta beszédében Cseresnyés Péter, a térség országgyűlési képviselője.

–Jött ez az új erő, ami azt mondta, hogy azok az emberek, akik eddig megfogadták a költő intelmét, „Hass, alkoss, gyarapíts” – tehát másként gondolkodnak, mint mi – mondták a kommunisták – akik az új erő vagyunk. Tehát azért, mert másként gondolkoznak, mint mi, kommunisták, nem méltóak arra, hogy a munkájuk gyümölcsét, és az emberek tiszteletét élvezzék –  hangsúlyozta Cseresnyés Péter, országgyűlési képviselő.

Zalában 370 családot, csaknem 1400 embert hurcoltak el kényszermunkára a Hortobágyra. 102 megyei településről, köztük Nagykanizsáról becsületes gazdákat, tehetséges iparosokat, hivatalnokokat, vezető embereket. Teljes jogfosztás, rabszolgamunka és lágerkörülmények várták őket – tette hozzá a politikus. A ma délelőtti megemlékezés végén civil és politikai szervezetek helyezték el koszorúikat az ’50-es évek tragédiáját őrző márványtáblánál a kanizsai peronon.

V.A.

(Borítókép: Kanizsa TV)