TehetségM/Kutató: Nagyon hiányzik a hangulat…

Aligha akadt korábban olyan versmondó verseny, magyar kultúra napi ünnepség vagy kiállításmegnyitó Nagykanizsán, amin ne szavalt volna Baj Bianka.  Bizonyos művek annyira eggyé váltak vele – mint például Karinthy Frigyes élcelődése Babits Mihályon –, hogy a kanizsai fülnek már-már szokatlan, ha nem az ő előadásában hallja azokat. A fiatal tehetség tavaly április óta nem mondott verset: előbb az érettségivel, majd az egyetem megkezdésével volt elfoglalva.

Baj Bianka: Ha minden a terveim szerint alakul, az egyetem után hazaköltözöm… (Fotó: Gergely Szilárd)

– Az ELTE gyógypedagógia szakára járok, és logopédia szakirányon szeretnék tovább tanulni. A napokban lesz az írásbeli alkalmassági vizsga, ha sikerül, mehetek szóbelizni – osztotta meg velünk Bianka. – Az első félévben 12-13 vizsgám volt, de meglepően jól vettem az akadályokat. Magam sem gondoltam, milyen sok információ befogadására képes az agyam, hiszen gyakorlatilag több kötetnyi könyvet kellett bebifláznunk a szemeszter végére.

Bianka nem tartja kizártnak, hogy jó memóriáját a sok évnyi szavalásnak is köszönheti. A próbákat egyelőre szünetelteti, és egy-két kivételtől eltekintve fellépésekre sem jár, ám a Hevesi Sándor Versmondó Körnek továbbra is a tagja. Tanáraival abban maradt, hogy egyelőre a tanulmányaira koncentrál. A lánynak barátkoznia kell a pesti léttel is – nem kedveli az állandóan rohanó, személytelen tömeget. A főváros nyújtotta lehetőségeket azért igyekszik kihasználni.

– Rendszeresen járok színházba, főleg a komédiákat szeretem. Amellett, hogy szórakoztat, azért mindig eszembe juttatja, mennyire szeretek szerepelni – mondja. – A színművészetis felvételit nem próbálnám meg még egyszer, castingokra viszont szoktam jelentkezni. Bár jó lenne bekerülni ebbe a világba, lazán fogom fel a dolgot: ha odafent a színészi pályát szánták nekem, akkor előbb-utóbb úgyis sikerülni fog. Ugyanakkor az első helyen a logopédia áll – és Nagykanizsa. Ha minden a terveim szerint alakul, az egyetem után hazaköltözöm. Nagyon hiányzik a kisvárosi-családias hangulat, az ismerős emberek és épületek – s talán Kanizsán is van hely még egy logopédusnak…

Nemes Dóra