Rózsás Jánosra emlékeztek a kanizsai irodalombarátok
Halálának 10. évfordulója alkalmából irodalm esttel emlékeztek Rózsás Jánosra szerdán a Honvéd Kaszinóban. A rendezvény előtt megkoszorúzták a kanizsai irodalom jelentős alakjának Csengery úton található emléktábláját.
Nyolc éves korától Nagykanizsán élt Rózsás János, aki 1944-ben esett hadifogságba leventeként. Az író kilenc évet töltött a Gulágon, ahonnan 1954-ben tért haza. Németh István Péter irodalomtörténész szerint ez az életösztön szinte példaképpé tette a „magyar Szolzsenyicinként” is emlegetett alkotót.
– Túlélte a tíz kemény esztendőt János bácsi. Egyre keletebbre és észak-keletebbre vitték a fogságban, és amikor letellett ez a büntetése, ide Kanizsára jött vissza. Emberségével, humanizmusával, mesélőkedvével – hogy a rettenetet is el tudta mesélni – példaértékű életművet és életpéldát hagyott miránk a Csengery utcából – fogalmazott Németh István Péter, irodalomtörténész.
Rózsás János az átélt borzalmakról több kötetet is megjelentetett, amelyeket a rendszerváltást megelőzően itthon nem adtak ki. Bár Rózsás fő műveinek a „Keserű ifjúság”, az „Életető reménység” és a témában egyedülállónak számító „GULAG-lexikon” számítanak, Szemes Péter úgy véli, ezek csak egy szeletét alkotják az író tevékenységének, amelyben a visszaemlékezéseknek is jelentős szerepük volt.
– Természetesen volt neki több olyan írása is, ami rendkívül fontos. Írt például a leventemozgalom történetéről. Megjelentek rövidebb esszéi, írásai, visszaemlékezései az ortaházi gyerekkorra, nagyszüleinél töltött nyarak paraszti munkálataira, emlékezései az újpesti gyerekkorára, a régi Kanizsára – emelte ki Szemes Péter irodalomtörténész.
A Zala megye díszpolgára címmel is kitüntetett Rózsás János 2012. november 2-án hunyt el Nagykanizsán, 86 éves korában.
K.T.
(Borítókép: Kanizsa TV)